A Hóman Bálint Alapítvány egy olyan személy nevét viseli, aki a XX. századi önkényuralmi rendszer megalapozásában vezető szerepet játszott – áll a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásában, amelynek alapján elvennék a civil szervezet nevét. Vincze Gábor történész szerint erősen vitatható az MTA álláspontja, az pedig döbbenetes, hogy a minimális kiegyensúlyozottságot sem ismerik a történelmi személyek megítélésével kapcsolatban. Példaként hozta fel, hogy az MTA közben elfogadhatónak tartja a Szabó Ervin név használatát, holott az egykori szélsőbaloldali anarchista mozgalmár az egyik legradikálisabb figurája volt a XX. századnak. Kun Béláék első intézkedései között volt, hogy 1919-ben az időközben elhunyt Szabó Ervinről nevezzék el a budapesti könyvtárhálózatot.
Nincs olyan jelenkori történet, amelynek párhuzama jobban érzékeltetné a társadalomtudományok választott testületeinek összetételét, egyes tagjainak ideológiai hovatartozását. Úgy tűnik, az 1919-es gyilkos terrorra épülő Tanácsköztársaság névadási kultúrpolitikája és a 2016-os MTA társadalomtudományi szekcióinak véleményformálói között mindmáig egyenes ági ideológiai kapcsolat maradt fenn.
A XX. század elején a szélsőbaloldali pártok és a különféle anarchista csoportok gyűlölt ellensége Magyarország egyik legnagyobb államférfija, Tisza István gróf volt. Az 1916-ra gazdaságilag is meggyengült országot a szélsőbaloldali körök antimilitarista propagandával gyengítették, és az ellenséges román, szlovák és cseh agitátorok szövetségesei lettek. Budapesti lapjaikban kórusban kürtölték világgá azt a hazugságot, hogy a világtörténelem addigi legborzalmasabb vérontásának okozója nem más, mint Tisza István magyar miniszterelnök. Ebben vezető szerepe volt Szabó Ervinnek, a fővárosi könyvtárhálózat vezetőjének, aki a Népszavában az „emberiség veszedelmének” nevezte a magyar miniszterelnököt.
1916-ban Szabó Ervin már kiemelkedő munkásmozgalmi életúttal rendelkezett, 1902-től az ország szélsőséges hangnemű publicistája volt. A magyar nemzeti érzés minden megnyilvánulása ellen zsigeri gyűlölettel lépett fel, ebben a kérdésben nem ismert alkut. Időközben vezéralakja lett a kommunista propagandaművek magyarországi terjesztésének, Marx és Engels munkái rajta keresztül jutottak el a közvéleményhez. Nevéhez fűződik a Kommunista kiáltvány hazai terjesztése is, amelyhez ő írta az előszót. Befolyásos barátainak köszönhetően ő lett a fővárosi könyvtárhálózat vezetője, ezen keresztül pedig a marxista tanok még hatékonyabb terjesztését tudta megvalósítani.
1916-ban az egyenlőségnek és a világbékének a proletariátus diktatúrája alatt megvalósuló tökéletes társadalmát vizionálták a világmegváltó forradalmárok, köztük Szabó Ervin is. Ez év októberében Friedrich Adler meggyilkolta Stürgkh gróf osztrák miniszterelnököt. Adler abból indult ki, hogy a Monarchia egész politikai vezetése, mindenekelőtt Stürgkh felelős a háborúért, a merénylettel pedig az volt a célja, hogy erre egész Európa közvéleményének a figyelmét felhívja. A sikeres osztrák merénylet híre budapesti elvtársaikat is fellelkesítette. Hamarosan terrorakció megszervezésébe fogott a Svájcból nemrég hazatért anarchista, Duczynska Ilona és a fővárosi könyvtárhálózat akkori igazgatója, Szabó Ervin. Szabó Ervin magára vállalta a gyilkosságot, egyrészt mert egyenrangú ellenfelének hitte Tisza Istvánt (!), másrészt olyan súlyos cukorbetegségben szenvedett, hogy állítása szerint „egy gyors halálos ítélet csak megrövidítené szenvedéseit”.
Végül épp fizikai állapota és testi fogyatékossága (egyik szemére vak volt) győzte meg arról, hogy nem tudná sikeresen végrehajtani a tervet, a feladatra a kitűnő céllövő Duczynska Ilona sokkal alkalmasabb. Szabó meghátrált, de a gyilkosság kitervelésében aktívan részt vállalt. A merénylet dátumának május 23-át jelölték meg, amely napon öt évvel korábban úgymond „Tisza belelövetett a választójogot követelő tüntetőkbe Budapesten”. A terv szerint Duczynska a Tisza-villánál várta volna a miniszterelnököt, és amikor az kiszáll a kocsijából, közvetlen közelről agyonlövi. Duczynska a Galilei Kör – ő is tagja volt a társaságnak – Anker közi helyiségéből épp el akart indulni a merénylet színhelyére, amikor értesült a számára „megrendítő hírről”: Tisza lemondott, és IV. Károly király ezt elfogadta. Így értelmetlenné vált a merénylet. Ugyancsak a Galilei Körhöz kapcsolódó negyedik merénylet már sikeres volt, 1918. október 31-én otthonában gyilkolták meg az „őszirózsás forradalom” kitörésekor a korszak legnagyobb tehetségű magyar politikusát.
Egy intézmény, egy közterület elnevezése értékválasztást jelent és identitásképző ereje van. Az állam, mivel nem pusztán adminisztratív intézmények szervezete, sosem lehet értéksemleges. E fogalom is azon balliberális szómágia-gyűjtemény része, amelytől örökre meg kell tisztítani elménket. Valójában azok, akik értéksemlegességet hirdettek, nagyon is határozott, erőszakos, kirekesztő világnézetet képviseltek, amely száműzte nemzeti történetünk, jelképrendszerünk számos jeles képviselőjét.
