A kívülállóknak első hallásra talán meglepő lehet, mégis tény, hogy az alkotmánybírák a karácsonyi ünnepek időszakában és az újév első napjaiban is dolgozni fognak. Méghozzá intenzíven.
Az alkotmánybíró nem rendőr, nem orvos, nem színész, nem éttermi felszolgáló, ám ha a kötelezettsége szólítja, soron kívül el kell látnia a feladatát, ugyanúgy, mint más hivatásrendek képviselőinek. Ilyen helyzetbe került most a tizenöt tagú testület, a köztársasági elnök ugyanis december 16-án indítványt nyújtott be hozzá.
Áder János azt kérte: az Alkotmánybíróság (AB) előzetes normakontroll részeként fejtse ki a véleményét az Országgyűlés által december elején megszavazott közigazgatási perrendtartás egyes szakaszairól.
Az ilyen rendelkezések köztudomásúan csak akkor válhatnak törvénnyé, ha az államfő aláírja, s a passzusokat kihirdetik a Magyar Közlönyben. Az előzetes kontroll nem tarthat tovább harminc napnál, az alkotmánybíráknak tehát január közepéig be kell fejezniük a kérdéskör elemzését. A rövid, egy hónapos határidőt az öt éve hatályos alaptörvény vezette be, a cél éppen az volt, hogy ne akadjon meg a jogalkotás folyamata. Ha tehát az államfőnek kifogása van, azt öt napon belül közölje az AB-vel, a testület pedig sürgősséggel döntsön róla.
Áder János indítványa nem túlságosan hosszú és bonyolult. Lényegében azt tartalmazza: nem jogszerű, hogy a közigazgatási bíróságok eljárási rendjét szabályozó, két hete elfogadott rendelkezések új fórumot iktatnának be a bíróságok szervezeti rendszerébe.
A hatályos, régebbi jogszabály szerint ugyanis az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják: a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járási és a kerületi bíróság, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság. Ezekhez csatlakozna most – az új perrend értelmében – a közigazgatási felsőbíróság, amelynek feladatkörét a Fővárosi Törvényszék látná el.
A köztársasági elnök szerint a hiba ott van, hogy a bírósági szervezeti törvény csak kétharmados többséggel fogadható el vagy módosítható, a perrend megszavazásához viszont elegendő a képviselők egyszerű többsége. Az államfő értelmezése szerint az Országgyűlés tehát végső soron egyszerű többséggel akarta kiegészíteni, módosítani a régi kétharmados jogszabályt. Áder János e formai ok miatt a közjogi érvénytelenség megállapítását várja a testülettől.
Az utóbbi időszakban éles vita zajlott arról, hogyan is alakuljon idehaza a közigazgatási bíráskodás. Ez érthető is, hiszen az ilyen perekben az állam egyes hatóságai állnak szemben az állampolgárokkal és szervezeteikkel. Elegendő csupán az adóperekre, az építési és a kisajátítási eljárásokra, valamint a gazdasági versenyügyekre utalni. Legalább ilyen fontos ugyanakkor az a tény is, hogy a közigazgatási bíróságok tevékenységének nagy hagyományai vannak Magyarországon.
A hasonló fórumok működését a háború után szüntették meg és csupán a rendszerváltozás után szabályozták újra, de csak részlegesen. Jó lenne végre szilárd, megbízható szisztémát kialakítani, méghozzá a történeti alkotmány szellemében.
A fő kérdés persze most az, hogyan ítéli meg mindezt az Alkotmánybíróság. Amennyiben a testület úgy látja, hogy az Országgyűlés döntése kifogástalan, Áder Jánosnak alá kell írnia a megszavazott szöveget. Ám ha az AB alkotmánysértőnek találja a közigazgatási felsőbíróság létrehozásának ezt a formáját, az államfő visszaküldi a tervezetet a parlamentnek.
Bárhogyan lesz is, mindenképpen előnyös, hogy az alkotmánybírák leteszik a voksukat a témakörben. Így senki sem hivatkozhat majd arra, hogy csupán szűken vett szakmai okok, netán presztízsszempontok érvényesültek.
A maga teljességében kerülhet mérlegre az állampolgárok és a hatóság érdeke, mindezek révén pedig a jogállam teljes követelményrendszere.