2006 őszén, tíz évvel ezelőtt olyan példátlan súlyú, az alapvető emberi jogok gyakorlását korlátozó jogsértésekre került sor, amelyek sokunk emlékezetében örökké megmaradnak, de amelyekről sok átlagos, az idő múlásával sokat felejtő honfitársunk hajlamos elfeledkezni.
2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök – ma a Demokratikus Koalíció nevű baloldali parlamenti ellenzéki párt elnöke – őszödi beszéde. Az őszödi beszéd azért váltott ki nagy felháborodást, mert Magyarország miniszterelnöke a választási siker érdekében az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről hazudott, a várható megszorító intézkedéseket letagadta, s a fenti hazugságot csak szűk körben ismerte el, nem állt szándékában a hazugságot a nép előtt is elismerni és a választópolgároktól bocsánatot kérni. Gyurcsány szintén nagy felháborodást váltott ki azzal, hogy nyomdafestéket nem tűrő jelzővel gyalázta Magyarországot.
Az őszödi beszéd miatt szeptember 18-án tüntetők ezrei vonultak a Kossuth térre. Magyarország 1990 utáni történelmének leghosszabb permanens demonstrációja egészen október 23-ig tartott, amikor a rendőrség az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára érkező külföldi delegációk biztonságára hivatkozva a teret kiürítette, később a Kossuth teret „műveleti területté” nyilvánítva megtiltotta a gyülekezést a szimbolikus helyszínen.
A radikális tüntetők egy csoportja Toroczkai László – ma Ásotthalom polgármestere, és a radikális párt egyik alelnöke – vezetésével szeptember 18-án este a Magyar Televízió Szabadság téri székháza elé vonult, azzal a céllal, hogy követeléseiket beolvassák a közszolgálati médiumban. Miután ezt a televízió vezetése megtagadta, a tömeg egy erőszakos kisebbsége ismert futballhuligánok vezetésével a rendőrökre támadt. A televízió ostromaként elhíresült eseményben több rendőr megsebesült, Gergényi Péter akkori budapesti rendőrkapitány mind a kivezényelt rendőröket, mind a televízió dolgozóit magára hagyta. A későbbiekben kizárólag a fentiek miatt indult büntetőeljárás, amelynek során az egykori budapesti rendőrkapitánnyal szemben a legenyhébb büntetőjogi szankciót, a megrovást foganatosították. Szeptember 20. és a forradalom ötvenedik évfordulójának rendőri visszaélései miatt egyetlen rendőri vezetőt nem marasztaltak el.
Miközben a televízió székháza előtt történtek és a 2006. október 23-i szemkilövések még sokak emlékezetében élnek, 2006. szeptember 19–20., illetve szeptember 20–21. éjszakájának eseményei a feledés homályába merültek. A tévéostrom során elkövetett vezetési hibák sok rendőri vezetőben bizonyítási vágyat keltettek; azt, hogy a garázda cselekmények elkövetőit igenis el tudják fogni, az erőszakos randalírozást meg tudják fékezni. A Gyurcsány-kormány „kemény kézre” való felhatalmazását követve a rendőrök az említett két éjszakán kétszáznál több embert állítottak elő a Blaha Lujza tér, az Oktogon és a Nyugati pályaudvar térségéből. A fenti eseményeket Kormos Valéria tényfeltáró újságíró nevezte először embervadászatnak, tekintettel arra, hogy a szándék az volt, hogy meghatározott számú fiatalt őrizetbe vegyenek, és büntetőeljárás alá vonjanak, ezáltal a tüntetők, ha nem unják meg, legalább félelmükben hazamenjenek.
Az őrizetbe vett személyek kevés kivételtől eltekintve ártatlanok voltak, bűncselekményt vagy szabálysértést nem követtek el, az esetek többségében még csak nem is békés gyülekezéshez fűződő jogukkal élő személyeket, hanem rosszkor, rossz helyen tartózkodó fiatalokat állítottak elő. Volt olyan, aki a tüntetőkkel szimpatizálva, mások kíváncsiságból megnézték a Kossuth téri eseményeket. Voltak fiatalok, akik a környékbeli szórakozóhelyeken mulattak, rossz időben: egy Blaha Lujza téri sörözőből a rendőrök kanadai állampolgárokat is előállítottak. Egy perui fiatalembert, aki nagykörúti lakásából ment ki vásárolni, a rendőrök pedig őt cigánynak nézve szóban inzultálták, ugyancsak őrizetbe vettek. Egy fiatalember a rendőrök után ment, hogy egy elvesztett gumibotot visszaadjon – őrizetbe vétel, és súlyos bántalmazás lett a „jutalma”.
2006 őszén a Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő ügyvédjeként dolgozva láttam el – egyebek mellett – annak az erdélyi fiatalembernek a védelmét, aki miután barátaival egy Blaha Lujza téri sörözőből felült a villamosra, azért került őrizetbe, mert narancssárga kabátot viselt. A rendőrök a Fideszt gyalázva tartóztatták le. Másnap délelőtt Gyurcsány Ferenc elégedetten nyilatkozott, hogy „az elmúlt éjszaka és hajnalban a rendőrség példamutató határozottsággal és egyértelműséggel állította helyre a rendet”. A „példamutató” kifejezés, miként azt a Civil Jogász Bizottság jelentése is kiemelte, azt jelentette, hogy a következő napokban a tüntetőkkel, a rossz helyen, rosszkor tartózkodókkal szemben a rendőröknek a szeptember 19–20-i éjszakai fellépést kellett példának tekinteniük.
E nyilatkozat a másnapi és a 2006. október 23-án a rendőrök által hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, súlyos testi sértés és más bűncselekmények tekintetében a hatalom részéről szándékmegerősítő pszichikai bűnsegélynek tekinthető.
A szeptember 20–21-i éjszaka egyik legkirívóbb jogsértésére a Magyar Rádió épületében berendezett ideiglenes rendőrségi fogdában került sor. A független közintézmény épületének egy részét gyakorlatilag a rendőrségi visszaélések céljából rendelkezésre bocsátotta. Mint az a Gulyás Gergely vezette parlamenti albizottság mint vizsgálóbizottság meghallgatásán kiderült, a rádió munkatársainak megtiltották, hogy a kínzások helyszínéül szolgáló udvar ablakához menjenek. Volt olyan munkatárs, aki vérfoltoknak látszó barna vagy vörös foltokat látott az udvaron. A rádió udvarán történtek ügyében nem történt nyomozás, az ügyészség egyetlen személy ellen sem emelt vádat.
A rendőrség egy kaptafára készített jelentéseket készített az őrizetbe vett személyekről. Eszerint valamennyi elfogott különböző helyszíneken csoportosan köveket dobált a rendőrök irányába, amely cselekménnyel megvalósította a csoportosan, felfegyverkezve (!) elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettét. A rendőri jelentések az elkövetők személyére egyedi körülményeket nem tartalmaztak, legfeljebb az jelentette a változatosságot, hogy egyes vádlottaknál veszélyes eszközöket (egyebek mellett a vipera nevű rendőrségi eszközt) is „találtak”. Az elsőfokú nyomozó bíróságok a rendőrségi jelentéseket, illetve a rendőrtanúk vallomását elfogadva 129 alkalommal rendelték el a gyanúsítottak előzetes letartóztatását, az erre irányuló indítványok 93 százalékát elfogadva.
Az őrizetbe vett fiatalok büntetlen előélete, rendezett családi körülményei miatt akkor sem lett volna indokolt a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazása, ha a terhükre felrótt bűncselekményt valóban elkövették volna. A másodfokú bíróságok az esetek döntő többségében megváltoztatták az első fokon hozott határozatokat. 177 előzetes letartóztatásra irányuló ügyészi indítványból a másodfokú bíróság döntése alapján nyolc esetben házi őrizetet, 30 esetben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el a bíróság, míg 101 esetben nem tartotta indokoltnak szabadságkorlátozó kényszerintézkedést elrendelni.
A 2006. szeptember 19–21-én őrizetbe vett személyek közül többen több napig vagy több hétig voltak őrizetben, majd előzetes letartóztatásban. A rendőrségi fogdákon és büntetés-végrehajtási intézetekben rendszeres a visszaélés, a kínzás, és számos embertelen bánásmód tilalmába ütköző cselekményt követnek el a rendőrök és fogdaőrök. A térdepeltetés mint „beavatás” itt és a már említett rádió udvarán is mindennapos esemény volt. Előfordult, hogy a fogdaszabályzatba ütköző módon napokig nem engedtek zuhanyozni, illetve sebeit ellátni egy vérző fejű fiatal lányt. Ugyanennek a lánynak márkás parfümjét egy fogdaőr nő eltulajdonította.
Egy fiatalember előzetes letartóztatásának egy részét vidéki börtönben töltötte, itt nem engedtek hozzá katolikus papot, továbbá annak ellenére, hogy az előzetes letartóztatásukat töltők választójogukat nem vesztették el, választójogát gyakorolni sem engedték az önkormányzati választáson. Egy, a rendőri bántalmazás következtében állkapocstörést szenvedett fiatalembert a baleseti intézetben az ágyához kötöztek.
2006 szeptemberének semmilyen politikai következménye nem volt. Emiatt érezte úgy az akkori politikai vezetés Gyurcsánnyal az élen, hogy október 23-án tönkreteheti a magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját.
A szerző alkotmányjogász (2006 őszéről írt könyve az Éghajlat Kiadó gondozásában októberben jelenik meg)