Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóját. 1956 mártírjai és túlélői, a magyar szabadságért harcoló pesti srácok, a magyar szabadságharc mellé álló politikusok, 1956 minden ismert és névtelen hősének emléke előtt tisztelegtünk volna tíz évvel ezelőtt, a forradalom ötvenedik évfordulóján is. A méltó megemlékezés azonban elmaradt, az ötvenedik évfordulón egyvalami emlékeztetett 1956. október 23-ra: Budapest utcáin ismét vér folyt, igaz, szerencsére a 2006. október 23-i események közvetlen halálos áldozatot nem követeltek.
2006. szeptember 17-én, miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, a Kossuth téren spontán tüntetéssorozat kezdődött, amelyet – tekintettel a közelgő általános önkormányzati választásra – Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter választási gyűlésnek minősített, így nem számított a gyülekezési törvény szerinti bejelentésköteles rendezvénynek. A Kossuth téren párhuzamosan zajlott a Fidesz választási gyűlése, illetve a Jobbikhoz köthető radikális nemzeti tüntetők demonstrációja, a helyszíni sátrakban állandó élelmiszerosztás is zajlott, ezért az étkezéshez egyéb eszközök mellett késeket is használtak. A 2006. október 1-jei önkormányzati választást követően is tovább zajlott a Kossuth téri permanens tüntetés, továbbra is a Gyurcsány-kormány lemondását és időközi parlamenti választások kiírását követelték.
2006. október 23-án számos külföldi delegáció érkezett Magyarországra. Erre való tekintettel a Kossuth téri tüntetők megegyeztek a rendőrség vezetőivel, így Gergényi Péter helyettesével, Lapid Lajossal, hogy az állami ünnepségekre tekintettel elhagyják a teret, ugyanakkor a delegációk távozása után szabadon visszatérhetnek a helyszínre, és folytathatják demonstrációjukat. Az állami ünnepi megemlékezést követően, 15 óra körül viszont a BRFK vezetői közölték a tüntetőkkel, hogy mégsem térhetnek vissza a Kossuth térre, mivel a sátrakban emberi élet kioltására alkalmas tárgyakat, így konyhakéseket találtak.
Miután a rendőrség körében az a hír járta, hogy egy erőszakos demonstráló megütött egy rendőrt – később egyértelműen megbizonyosodott ezen állítás hamis volta –, a rendőrség elrendelte a tömegoszlatást, és kiszorította a tüntetőket az Alkotmány utcából. A rendőrség, miként később az Ignácz-féle, illetve Papp-féle belső rendőrségi jelentés is megállapította, súlyos szakmai hibát követett el, amikor az Alkotmány utcából kiszorított tömeg oszlatását nem a Nyugati tér, hanem a Deák tér irányában folytatta. Az Astoriánál ugyanis ezzel egyidejűleg az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz tartotta ünnepi megemlékezését. Pigler István oszlatást végző rendőrparancsnok, miután érzékelte, hogy az Andrássy útnál már csak kis létszámú, fegyelmezett tüntetőcsoport tartózkodik, továbbá arra, hogy az oszlatás folytatása esetén nem tudja az oszlatott tömeget a Fidesz-rendezvényről hazatérők csoportjától elszigetelni, engedélyt kért az oszlatás befejezésére. Gergényi Péter azonban egy magasabb rendfokozatú parancsnok helyszínre vezénylésével leváltotta Piglert az oszlatás parancsnoki tisztjéről, majd utasítást adott az oszlatás folytatására a Deák Ferenc tér irányában.
Nem sokkal azután, hogy a Fidesz rendezvénye az Astoriánál véget ért, a rendőrség rohamot indított, amelynek része volt a lovasroham, a könnygázgránát nem megfelelő használata – amelynek során a könnygázt kilövő rendőrök maguk szorultak orvosi kezelésre –, illetve a nem rendszeresített lőfegyverekből nem rendszeresített gumilövedék kilövése. A rendőrség a roham során nem tartotta be a tömegoszlatási eszközök alkalmazásának alapvető szabályait. A fejmagasságban kilőtt gumilövedék súlyos sérüléseket okozott. Miután a Fidesz-rendezvényen részt vevők többsége nem hallotta a hangosbemondó figyelmeztetését, hogy ne a Károly körúton vagy a Rákóczi úton távozzanak, az ünnepi megemlékezésről hazaindulók közül is sokan a rendőri erőszak áldozatává váltak.
Budapest utcáin ötven évvel 1956. után ismét vér folyt! A számos súlyos sérült egyike a rendőrök és a tüntetők között eredménytelenül közvetíteni próbáló Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő, akinek megverését a parlamentben Kuncze Gábor SZDSZ-es politikus, egykori belügyminiszter gúny tárgyává tette, ezzel kiírva magát a valódi liberálisok köréből, akik Kunczéval ellentétben a számukra legellenszenvesebb politikai nézetek képviselőinek gyülekezési és szólásszabadságáért is képesek lennének akár saját párttársaik ellenében is kiállni.
Egy súlyos sebesült, akinek a gumilövedék az egyik szemét kilőtte, a másik szemére már korábban is munkaképességét korlátozó módon csökkent látású volt, állását, párkapcsolatát és társadalmi megbecsülését elvesztve kóros depresszióba esett, s évekkel később öngyilkosságot követett el. Így bár a 2006. október 23-i rendőrtámadásnak nem volt halálos áldozata, egy ember öngyilkossága feltehetően nem következett volna be a szemkilövése nélkül.
2006. október 23-ának egyik legabszurdabb jogesete a „szupernagyi” ügye. Az 58 kilós hölgy beteg unokáját látogatta volna meg, de tekintettel arra, hogy a metróátszállóhelyként is szolgáló Deák téri állomást lezárták, kénytelen volt a felszínre menni, ahol a rendőrök igazoltatást követően előállították, s később azzal gyanúsították meg, hogy több, egyenként 100 kilós készenléti rendőrt megütött. A fenti rendőri jelentést annak képtelenségét látva később egy rendőr megütésére „módosították”. A bíróság végül felmentette, majd kárpótlásban részesítette az idős hölgyet.
A 2006. október 23-i események a rendszerváltozástól napjainkig tartó időszak legsúlyosabb jogsértései, amelyeket a rendőrség a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvények oszlatása során elkövetett. Ennek ellenére sem Gergényi Pétert, sem más rendőri vezetőt nem vontak felelősségre a fentiek miatt. Gyurcsány Ferenc a rendőri jogsértések elkövetői ellen nemcsak hogy vizsgálatot nem indított, de magatartásukat követendőnek tartotta. A Fidesz ünnepi megemlékezésének résztvevőjeként én is láttam azt a helikoptert, amely a rendezvény, illetve a tüntetések helyszínén körözött, és többször feltűnt Wilfried Martens vagy Orbán Viktor beszéde alatt.
E helikopterrel kapcsolatban született egy városi legenda, amely szerint maga a miniszterelnök ült a helikopterben, és onnan irányította a 2006. október 23-i oszlatást. E mendemondák valóságtartalma kétséges. Tény azonban, hogy Gyurcsány Ferenc anyósa az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében és az azt követő megtorlásokban oroszlánrészt vállaló Apró Antal lánya. Forradalmunk és szabadságharcunk leverői, így a néhai Apró Antal, Biszku Béla halálukig ellenforradalomnak tartották az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, Bolgár György újságíró a mai napig is annak tartja. Apró Antal családja, leszármazottai feltehetően nem voltak szomorúak, amiért 1956 ötvenedik évfordulóját nem sikerült méltósággal megünnepelni.
2016. október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóját üljük. Itt a lehetőség arra, hogy valóban méltósággal, a napi politikai harcokat félretéve ünnepeljük a pesti srácokat. A méltó megemlékezést akadályozhatja, ha az ellenzéki demonstrációk egyik fő szervezője és vezérszónoka éppen ugyanaz a Gyurcsány Ferenc, aki 2006. október 23. főszereplője volt. Gyurcsány éppen október 23-ra szervezné a tüntetését. A demonstráció megtartása rossz emlékeket kelthet szabadságharcunk még élő hőseiben, illetve azokban, akik nem felejtették el 2006. október 23. véres eseményeit.
A rendőrségnek tárgyalóasztalhoz kellene hívnia a demonstráció szervezőit, és mindenképpen el kellene érnie, hogy a tüntetést másik napon tartsák meg. Nem engedhetjük meg, hogy a hatvanadik évforduló is botrányba fulladjon!
A szerző alkotmányjogász