Niccoló Machiavelli már a reneszánsz korában pontosan leírta a megfelelő vezető és politikus feladatának újszerű értelmezését. Szavai szerint a kiszámítottan használt és alkalmazott erőszak mellett a megtévesztés és a hazugság a legfontosabb eszköz. Ilyen módon a politikai életben érvényesülő centrifugális erőket hatástalanítani lehet, és a vezető, a fejedelem az embereket könnyűszerrel távol tarthatja a politikától. Vagyis a politikai hatalom okos számítással nemcsak megszerezhető, hanem meg is tartható. Az egyéni érdek így kerül a közérdek fölé.
Tíz esztendeje ezen a napon kisbolygó csapódott be Magyarország területén, korábban nem látott pusztítást okozva az országban. A felrobbant aszteroida őszödi beszéd néven terjedt a nyilvánosságban. Egyszerre volt beismerő vallomás, önigazolás, erkölcsi mocsár, illetve egy hosszan tartó politikai agónia kezdete. Nincs politikus Hegyeshalomtól nyugatra, aki egy ilyen detonációt túlélt volna. Nálunk volt. Gyurcsány Ferenc ugyan megbukott, de hatalomban maradt.
Zárt körben elhangzott egy beismerő vallomás, szigorúan a cinkostársaknak címezve. Ezt azért szükséges leszögezni, mert utóbb büszkén vállalt „igazságbeszéddé” próbálták sminkelni a magyar baloldal halotti beszédét. Ám a denevérodút ritkán lakja kecses hattyú. „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. (…) Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
A Fidesz előzőleg ugyanezt állította, most már hangfelvétel van róla. A trágár hangnem és a káromkodó stílus mellett igazolást nyert mind közül talán a legnagyobb súlyú bejelentés, ez pedig az általános kormányzásképtelenség. „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit!” A király meztelenebb nem is lehetne. Csupán a kormányzóképesség látszatának a fenntartása végett „trükkök százait” kellett bevetni konspiratív módszerekkel, és bizony sokatmondó, hogy a siralmas bizonyítványt egy hivatalban lévő miniszterelnök állítja ki önmagáról és kormányáról. Brüsszelt is rendszeresen félrevezették hamis költségvetési adatokkal – mit számított? Úgysem kellett lemondani, az Európai Bizottság pedig szépen szemet hunyt e felett is, éppen úgy, ahogy gond nélkül együtt élt a hazai tízszázalékos államháztartási hiánnyal.
Az őszödi beszédben egy folyamat összegződött és zárult le. Kiderült, hogy ami Horn Gyulával kezdődött 1994-ben, folytatódott Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel, az politikai értelemben 2006-ban zárult le. A posztkommunista szocialisták valódi versenyhelyzetben nem állják a sarat. ’94-ben a nosztalgikus múlt elemi erejű visszasírása és egy befolyásos rendszervisszaváltó párt árulása segítette őket hatalomba. 2002-ben Ron Werber ugyan sikerrel fertőzte meg gyűlöletes kampányával a magyar politikát, ennek dacára csak minimális különbséggel jöhettek vissza, és a szavazólapok gyors bedarálására tett felső utasítás óta nyílt titok volt, hogy csupán rásegítéssel, vagyis nyilvánvaló csalással lett meg a többség.
Az őszödi beszéddel kifényesedett minden ablak: önerőből ez a műfaj nem teremt többséget. Csak akkor, ha a kellékes kéznél van, és minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent bevet. Hangsúlyos elem a történetben, hogy Gyurcsány kormányfői karrierje eleve puccsal kezdődött, országgyűlési választások nélkül lett miniszterelnök. Hatalma legitimmé és demokratikussá 2006 után sem vált, hiszen miniszterelnökségét csak az őszödi beszédben feltárt machiavellisztikus módszerekkel, az októberi rendőrterror bevetésével és az általános megfélemlítéssel tudta megtartani.
A lemondani nem hajlandó miniszterelnök közjogi és politikai felelősség alóli sorozatos kibújása csak az indulatokat szította tovább, sőt egy radikális párt létrejöttében is döntő szerepet játszott. A parlamenti bizalmi szavazással a népképviselet magasztos eszméje kiütéses vereséget szenvedett, hiszen a színjáték során a szorongatott MSZP–SZDSZ-koalíció a miniszterelnök hatalmon tartásának egyedüli stratégiáját képviselte, nem pedig az utcákon forrongó nép eléggé egyértelmű követelését. Gyurcsány minden egyes hatalomban töltött napja közelebb tolta a jobboldalt a kétharmados győzelemhez. Ezen a mérsékeltebb figuraként bedobott Bajnai Gordon kormányzásnak titulált, Futrinka utcai bábelőadása sem tudott változtatni.
A 2010-es fülkeforradalom elsöpörte a gyurcsányizmust. De az is bebizonyosodott, hogy nem igaz az a tétel, hogy a politikában egyedül a sikeresség a mérce, és nem számítanak az erkölcsi erények.
A leszerepelt ember most a KGB-re és a Fidesz felső köreire mutogat. Ők tehetnek mindenről. Pedig a rózsadombi Apró-villában biztosan akad egy tükör. Csak bele kellene nézni.
Gyurcsány Ferenc persona non grata a hazai közéletben.