A vizes vébé véget ért és a víz- meg véleménygyűrűi elcsitultak, a miniszterelnök szabadságra ment, így nem lehet megnyilvánulásaiba belekötni, és mindaddig, amíg ki nem derítik, hol nyaral és ennek kapcsán valamilyen összeesküvéselméletet nem szőnek, nincs új téma. Márpedig valamivel csak kell loholni a strandokra az augusztus elején köztudottan politikai maszlagra kiéhezett magyar szavazók után. Úgyhogy akiknek olyannyira sürgős kormánygyaláznivalójuk van, hogy még egy rövid balatoni strandolás erejéig sem képesek szünetet tartani, megnyilatkoztak a népnek.
Jó napjai voltak Török Gábornak. Bevallom töredelmesen, én ezt a derék urat csak irigyelni tudom. Időnként böffent néhány mondatot, ami állítólag politikai elemzés vagy jóslat, és akkor azt sokan elolvassák, meghallgatják, és megállapítják, hogy egy baromság. És ezért kap pénzt. És híres is. Én is kijelenthetnék olyanokat, hogy tíz év múlva lesz egy olyan párt a parlamentben, amelyik még meg sem alakult. Vagy hogy a Momentum tíz év múlva is csak kívülről bámulja az Országházat, miért, mennyivel nagyobb a valószínűsége, mint annak, amit Török Gábor állít, hogy tíz év múlva inkább a Momentum lesz a parlamentben és nem az MSZP?
Török Gábor politikai elemző tevékenysége olyan nevetséges, hogy még Tamás Gáspár Miklós is szétszívatja, lenullázza a Magyar Narancsban: „Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor – akiről én sose hallottam tavalyig, és aki sokak szerint politikai elemző – éppen mit gondol. […] Ha az ellenzék nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor valószínűleg elveszti a választásokat. Ha a Fidesz–KDNP nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor vagy koalíciós kormányzásra kényszerül, vagy valami másra.”
Az persze más tészta, hogy TGM sem futna be nagy karriert a delphoi jósdában, és az ő csacsi vízióit is megfizetik, de azok legalább annyira szürreálisak, hogy már-már irodalmi értékük van, ellentétben pamfletje alanyának blődségeivel. Árulja el nekem valaki, mi szükséges ahhoz, hogy valaki vezető politikai elemző lehessen Magyarországon? Mert én úgy látom, az kell hozzá, hogy az ellenkezője történjen, mint amit jósolsz, és segíts a pártoknak választást veszíteni. Lásd Lengyel László karrierjét.
Török Gábornak még volt egy nagyszerű megnyilatkozása, amikor is párhuzamot vont Fekete Győr András és Orbán Viktor, a Fidesz és a Momentum között. Ezt már hallottuk ugyan másoktól is, de a vátesz szájából persze újdonságként hatott, mint nagybátyánk viccei. Jobboldalról nézve Fegyőr inkább Conchita Wursthoz hasonlít, csak nincs benne annyi élet, úgyhogy inkább egy Conchita-zombihoz. Baloldalról nézve netán az ifjú Orbán Viktorra emlékeztetne a Momentum főkiborgja? Elég egy kis borosta az összemosáshoz? Vajon ha nem lett volna a borosta, akkor is kitalálták volna ezt a hülye párhuzamot? Aligha. Annyira is vegyük hát komolyan. Mert más párhuzam kissé erőltetett volna. Azért mégis, az egyik a rendszerváltás egyik főszereplőjeként, a másik az olimpia megfúrásának falkavezéreként kezdte karrierjét.
Még tova se gyűrűztek az elemző guru kiváltotta elmehullámok, még bele sem kukkanthattunk, miként szerveződik Juhász Péter, Karácsony Gergely és Gulyás Márton augusztus 20-i tüntikéje, amikor a magyarok milliói elébb kiszabadítják a bebörtönzött ellenzéki újságírókat, majd meglincselik a kormányt és Karácsony Gergelyt ültetik a miniszterelnöki biciklire, Botka László ismét bedobta a már május óta rohasztott csalit a Facebookon: „Visszaadjuk a 13. havi nyugdíjat.” Emlékeztetni szeretném a nyájas olvasókat, hogy arról a 13. havi nyugdíjról van szó, amit a szocik 2009-ben megszüntettek. A 2009. május 11-i, név szerinti szavazáson Botka László, Gyurcsány Ferenc kollégájával egyetemben a 13. havi nyugdíj eltörlése mellett voksolt az országgyűlésben.
Szerencsére az elmúlt hét évben Botka úr sokat fejlődött, és ismét belátta a 13. havi nyugdíj szükségességét. Szükséges a nyugdíjasok szavazatának beszipkázásához, már azon menthetetlenekéhez, akik még egyszer beveszik egy komcsi ígéretét. Fedezet is van rá: majd kifizetik a gazdagok. Ha pedig azok az agyafúrt kulákok inkább külföldre menekítik a vagyonukat, mintsem fizessenek, ott az IMF, azok mindig készségesen ugranak egy-egy jó kis kölcsönnel, valahányszor a bolsik becsődöltetnek egy országot, aztán majd úgyis jön egy kormány, amelyik tud gazdálkodni, oszt helyreállítják az egyensúlyt valahogyan, és ismét jöhetnek tarhálni a komcsik.
Nem csak az MSZP háza táján szórja irritáló pollenjét a parlagfűhöz hasonlóképp kiirthatatlan bolsevizmus. A sétáló, nyaraló embereket a Vágó Gábor-féle népszavazás aktivistái molesztálják, aláírást kunyerálva egy újabb tipikus kommunista kreténségre. A kommunizmus ‒ a butaság mellett ‒ az emberi tulajdonságok legaljasabbikára építi bűzös ideológiáját: az irigységre. A trehány, ostoba, élhetetlen, szerencsétlenségéért mindig mást ‒ saját magát sosem ‒ okoló ember rosszindulatára épít. A történelem folyamán a kommunizmus már bebizonyította, hová vezet az, amikor az állam és intézményeinek élére analfabétákat neveznek ki. Vajon mennyi ész kell annak belátásához, hogy ha egy állami cég vezetőjét alulfizetik, lelécel a magánszférába?
Mint tudjuk, az államfő fizetése lenne a mérce, a felső határ. Vajon az ötlet kiagyalói nem gondoltak arra a mulatságos verzióra (hadd jósoljak én is egyet, miért ne?), hogy mi történik, ha sikerül összegyűjteni az aláírásokat, lesz népszavazás, érvényes is lesz, és aztán meg az országgyűlés megszavazza az államelnök fizetésének megemelését?
És a pancserek augusztusa még korántsem ért véget.