A Paks II projekt előtt szabaddá vált az út, miután az Európai Bizottság az utolsó, a versenyjogi kérdésben is elfogadta a magyar érvelést. A két új orosz, VVER–1200 típusú blokk megvalósításának ezzel már nincs jogi akadálya, és kezdődhet az évszázad magyar beruházása. Ezen az sem változtat, hogy a hazai atomellenes zöldpárt ismét választási kampánycélokat követve próbálja a közvéleményt Paks II ellen hangolni. Remélhetőleg a választók, ahogy legutóbb is bölcsen bizonyították, ezúttal is inkább a szakemberekre hallgatnak majd, semmint a politikai haszonlesőkre. Ha ugyanis Jávor Benedeken, Szél Bernadetten és társaikon múlna, romba dőlne az ország energiarendszere, és gyertyafény mellett elmélkedhetnének a választók hideg lakásukban, hogy mennyire káros is tud lenni a politikai természetű ostobaság, amit a németek most kezdenek felismerni a szenes lobbi trójai falovai-nak bizonyult ottani zöldek miatt.
A paksi beruházást ellenző hazai zöldszervezetek, élükön Jávor Benedek európai parlamenti képviselővel és Szél Bernadett országgyűlési képviselővel, végképp elveszítették a hitelüket, hiszen a brüsszeli döntéssel bebizonyosodott, hogy Magyarország szakmailag helyesen döntött a Paks II beruházás mellett, és e döntése összhangban áll az európai joggal, valamint harmonizál az európai energetikai jövőképpel is.
Az LMP népszavazásra vonatkozó kezdeményezése azt mutatja, hogy a hazai atomellenes zöldek képtelenek tudomásul venni: az energetika és ezen belül az atomenergia alkalmazása mindenekelőtt szakmai kérdés, amelyben a szakemberek szigorúan szakmai alapon hozzák meg a döntéseket, mint ahogy tette ezt az Országgyűlés 2011-ben a Nemzeti energiastratégia elfogadásakor is. Ez a stratégia egyértelműen az atomenergia jövőbeni használatának fenntartása mellett foglalt állást. De hogyan is lehetne komolyan venni egy olyan pártot, amely nettó valótlanságot állít az atomenergetika kiváltásának lehetőségéről, és választási kampánytémaként próbálkozik újra ezen az alapon a Paks II elleni mozgósítással, megkérdőjelezve a Nemzeti energiastratégiát?
Jávor Benedek, Szél Bernadett, az Energiaklub és a Greenpeace számtalanszor bizonyította már szakmai alkalmatlanságát azzal, hogy az atomenergia hazai létjogosultságát napnál világosabban alátámasztó alább megismételt szakmai érvekre egyszerűen nincsenek válaszaik. Nyilvánvaló képtelenséget és ostobaságot állítanak ugyanis, amikor a magyarországi viszonyok között az atomenergia megújulókkal való kiváltásának lehetőségéről beszélnek. Németországban a választók mindenesetre már megtapasztalhatták, hová vezet az atomellenes zöldutópia és az átgondolatlan zöldenergetikai forradalom, aminek súlyos következményeire a német számvevőszék is rámutatott a közelmúltban.
A tavaly novemberi svájci népszavazás eredménye szintén azt erősítette meg, hogy az európai országoknak fontos az atomenergia. Ott, ahol erről értelmes társadalmi párbeszéd és nem zölddemagógia járja, pontosan tudják, hogy a klímacélok teljesüléséhez nélkülözhetetlen az atomenergia. Erről tanúskodik, hogy az Európai Unióban nukleáris váltóállítás megy végbe, hiszen már az unió is meg van győződve arról, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiaként, valamint az ellátásbiztonságot növelő tényezőként az atomenergia 2050-ben is az EU energiamixének hangsúlyos része lesz.
Arról nem is beszélve, hogy a World Energy Outlook 2016 című tanulmány „zöldforgatókönyve” is egyértelműen azt vetíti előre, hogy az Európai Unióban 2040-ig nemhogy csökkenne a beépített nukleáris kapacitás, hanem kismértékben növekedni is fog. Hogy jól értsük: a tanulmány az európai nukleáris kapacitások fenntartásával számol. Magyarország a Paks II projekt keretében ugyanezt az utat kívánja járni.
Hallgatnak Paks II ellenzői arról is, hogy itthon évről évre növekszik a villamosenergia-fogyasztás, amelyet az egyre kisebb kapacitású hazai erőműpark már nem képes kielégíteni, ezért jelentős importra szorulunk. Az elmúlt évben a fogyasztás például 0,7 százalékkal növekedett az előző esztendőhöz képest, miközben az itthon felhasznált villamos energia csaknem harmada importból származott. 2017 januárjában pedig a hazai bruttó villamosenergia-fogyasztás közel 7 százalékkal volt magasabb, mint a tavaly januári fogyasztás. Az elmúlt hetekben több alkalommal is előfordult, hogy a hazai fogyasztásunk 40-50 százaléka külföldről származott!
Paks II ellenzői arról soha nem beszélnek, hogy ez az import főként lengyel, ukrán és cseh széntüzelésű erőművekben megtermelt villamos energiából származik. Egyelőre a korszerűtlen és a rég amortizált szenes erőművek árama még olcsó, ám ez nem lesz mindig így. Pontosan tudják ezt a szomszédaink is. Csehország Magyarországra kacsingat, és idén döntést hozhat egy új erőmű építéséről, sőt Lengyelország is saját atomerőművet szeretne. Finnország már építi az oroszokkal közösen az új blokkot, de megemlíthetjük Kínát, Indiát vagy Szaúd-Arábiát is, amely országok, a jövőre és fenntartható fejlődésre gondolva, a megújulók mellett az atomnak is hangsúlyos szerepet szánnak energiamixükben.
Paks II szükségességét támasztja alá – az emelkedő éves villamosenergia-fogyasztás és az egyre kevesebb hazai erőművi kapacitás mellett – a 2017. január 13-án valaha mért legnagyobb abszolút hazai áramfogyasztási csúcs is. Európában a nagy hideg mellett elég volt hat francia atomerőmű kiesése, hogy az egekbe szökjön az áram ára, amelyért megawattóránként akár 90–110 eurót is kértek a spot piacokon. Paks II áramának 55 euró/megawattóra ára ugyancsak versenyképes lesz. Tudják ezt a szomszédaink is, ezért igyekeznek a nyomunkban lenni.
Nyilvánvaló, hogy Magyarország Paks II-re vonatkozó döntése példaértékű és az uniós stratégiai céloknak is megfelel. Az orosz VVER–1200 típusú, 3+ generációs blokk egyidejűleg képes teljesíteni a versenyképességi, az ellátásbiztonsági és a klímavédelmi célkitűzéseket. Legfőképpen stabilan és olcsón biztosítja majd a hazai villamosenergia-szükséglet közel felét a következő nemzedékeknek. A magyar választópolgárok remélhetőleg ennek tudatában döntenek majd, amikor esetleg mérlegelni kell, hogy mennyit is ér az LMP és társai-nak zölddemagógiája.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
