Sohasem gondoltam volna, hogy egy orvos cikkére fogok reagálni. Dr. Boldogkői Zsolt igazgató-professzor lelkes és szenvedélyes október 3-i írását (Ki az áltudományokkal az egyetemekről!) azonban nem tudom szó nélkül hagyni, melyben hadat üzen az „áltudományoknak”. Számomra teljesen ismeretlen az orvosi egyetemek világa, így jogosan mondhatják, mi közöm hozzá, hogy ott mit oktatnak. Viszont mint adófizető állampolgárnak, közöm van az egészségügyhöz, és néhány dolgon meg vagyok rökönyödve.
A cikk végén olvashattuk a tényeket, hogy a homeopátiával kapcsolatban intézkedések születtek, vagyis a Semmelweis Egyetem, a gyógyszerészeti kamara és a fogorvosok szakmai kollégiuma intézkedéseket foganatosított ezzel a gyógyászattal szemben. Ehhez nincs hozzáfűznivalóm. Amin viszont nagyon fel vagyok háborodva, az alábbi: „Miért csak a homeopátiát bíráljuk? Neves külföldi egyetemeken jelen van például a kiropraktika és a kínai gyógyászat… A Semmelweis Egyetemen pedig… kínai gyógyászattal foglalkozó részleg létrehozására kaptak kormányzati támogatást.” A cikk szerzője nem gondolkodik el azon, hogy a külföldi egyetemek és a kormányzat vajon miért teszi mindezt?
Mit hoz fel ezek ellen az alternatív módszerek ellen, azonkívül, hogy „igazoltan nem működő, nevetséges filozófiákon alapuló” megközelítések? Milyen veszélyekkel járnak? Talán bizony a becsapott betegeket sajnálja?
Becsapott betegre hadd hozzak fel egyszerű, mindennapos példát. Egy közeli rokonom erősen köhögött, s az orvosa felírta neki azt a gyógyszert, amit a legtöbben kapni szoktunk mostanában, és az csak még fokozta a légcső-irritációját. Már az asztma gyanúja merült fel, annyira nem szűnt a panasz.
Bezzeg a természetgyógyászom első szóra tudott olyan vény nélküli gyógyszertári készítményt ajánlani számára, ami azonnal használt. Pontosan ugyanez a szituáció másokkal is megismétlődött. Azon kellene inkább elgondolkodni, hogy az orvosok miért éppen azt a semmirevaló gyógyszert írják fel mostanában mindenkinek? Ez nem nevetséges?
Mi, páciensek nem rendelkezünk laboratóriummal, csak a saját tapasztalatainkkal. Mellesleg nekem véletlenül a homeopátiával kapcsolatban is volt pozitív élményem. De még pozitívabb az akupresszúrával és a kiropraktikával kapcsolatban. Erről is sokat tudnék mesélni, de nem ezért írtam.
Hanem azért, mert szerintem éppen hogy nagyobb állami támogatásban kellene részesíteni a már bevált természetgyógyászati gyakorlatot és a betegségmegelőzést. Nem vagyok ellensége a hivatalos orvoslásnak, ahogy a természetgyógyászom sem az (a gyermekei orvosok lettek), de tiszta vizet kellene önteni a pohárba ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
A természetgyógyászok között a szélhámosokat és a tisztességes, komoly egészségügyi szakembereket határozottan el kellene különíteni egymástól, és az utóbbiakat igenis fel kellene karolnia az államnak. S ebben bizonyára a felsőoktatásnak is megvan a maga szerepe. Lehet, hogy Szegeden éppen ezen fáradoznak. Nekem, páciensnek pedig legyen arra lehetőségem, hogy ne csak méregdrágán, magánpraxisban kereshessem fel a természetgyógyászomat! Talán a kenyerüket féltik tőlük? Hát némelyik orvos valóban éhen halna, ha ugyanúgy magánpraxisból kellene megélnie, mint a természetgyógyásznak!
Tudom, nem szabad az orvostársadalmat bántani, sőt meg kell becsülni azokat, akik a külföldre szakadtak helyett állják a sarat idehaza. De azt is meg kellene nézni, hogy az orvosi kar vajon foglalkozik-e az egészség megőrzésével, a betegség megelőzésével? Sok esetben annak sem mondanak semmiféle életmódbeli tanácsot, aki ezt igényelné.
Ha túlterheltek, nem érnek rá velünk eleget foglalkozni, miért akarnak minket eltiltani azoktól, akik ezt helyettük szívesen elvégzik? És ami a kínaiakat illeti, milyen alapon lehet egy sok évezredes kultúrának a tudását, amely egyetemes értékeket tudott megőrizni, egyszerűen leminősíteni? Hol a határ az alternatív és hivatalos gyógyászat között? A tudományok világában minden változik, csak ez nem? Vajon bizonyos lobbiérdekek nem állják útját a szemlélet változásának?
Mint páciens és tb-járulékot fizető, egyenesen követelem, hogy legyen előbbre lépés az egészség megőrzésének minden területén, és a kormányzat igenis folytassa – természetesen nem ellenőrzés nélkül – azt, amit megkezdett: a lehetőségek szélesítését.
A szerző pedagógus
Kedves Goór Judit!
Köszönöm, hogy válaszra érdemesítette a Magyar Időkben megjelent írásomat. Ezzel kapcsolatban annyi megjegyzést tennék, hogy én nem a saját véleményemet hangoztatom, hanem a tudomány álláspontját. Ami a kínai gyógyászatot, ezen belül elsősorban az akupunktúrát illeti, el kell mondjam, hogy az utóbbi években megvizsgálták a hatásosságát, és rendre az derült ki, hogy lényegében semmire sem jó, hatása a placebohatástól elkülöníthetetlen. A kínai gyógyászat elméleti hátterét már jóval korábban elvetették, hiszen ha a chi és a meridiánok léteznének, újra kellene írnunk az összes természettudományos tankönyvet. Ami pedig a személyes tapasztalatait illeti, az a helyzet, hogy ez nem mérvadó, hiszen annak eldöntéséhez, hogy nem magától vagy a párhuzamosan szedett gyógyszertől gyógyult meg egy beteg, vagy nem a placebohatás áll-e a háttérben, tudományos kísérletek szükségesek. Arra hívnám még fel a figyelmet, hogy a tudományról és a tudományos alapú gyógyászatról csak szakértelemmel lehet nyilatkozni. Gondolom, nem vállalkozna egy toronyház vagy egy szuperszonikus repülőgép tervezésébe beleszólni. Nos, az emberi egészség ezeknél jóval bonyolultabb.
Üdvözlettel: Dr. Boldogkői Zsolt