Az ellenzéki próbálkozások hátterében szemmel láthatóan Magyarországon jócskán túlmutató európai törekvések állnak. A bevándorláspárti Európai Parlament (EP) az elmúlt hetekben számos, hazánkra nézve hátrányos döntést is hozott, többek között megszavazta az uniós alapjogokkal foglalkozó éves jelentését, amelynek túlnyomó részét a migránsok jogai és a hozzájuk kapcsolódó tagállami kötelezettségek és a jogállamisági vizsgálatok kiterjesztése teszi ki.
Emellett sorra próbálják megbélyegezni például az újabbnál újabb EP-viták szervezésével a bevándorlásellenes tagállamokat, elvennék tőlük az uniós források jelentős részét. Ezen túlmenően a Soros-féle szervezetek támogatásával több, bevándorlást ellenző országban is igyekeztek kormányellenes tiltakozásokat szervezni, ráadásul Brüsszel növelné a nem kormányzati szervezeteknek (NGO) juttatott uniós forrásokat.
Ebbe a sorba illeszkednek az elmúlt hetek magyarországi tiltakozásai is. A közvélemény-kutatások ugyanakkor azt mutatják, a magyarok átlátnak ezeken a próbálkozásokon. A Századvég felmérése rávilágított arra, hogy a magyarok hatvan százaléka szerint az ellenzéki pártok és politikusok a hatalomra jutás érdekében használták fel a tüntetések adta szereplési lehetőséget, miközben a Fidesz–KDNP támogatottsága továbbra is változatlan, az ellenzék nem profitált a megmozdulásokból.
Miután az ellenzéki demonstrációk totális érdektelenségbe fulladtak, azokon a végére már csupán pár százan vettek részt, egyértelművé vált, hogy ezek a tüntetők nemhogy egy országot vagy várost, de még egy járdát sem tudnak megbénítani. Mindez azért van, mert az ellenzéki politikusok nem tudnak kitörni a balliberális véleménybuborékból, politikájuk nem valóságalapú. Nem lehet ugyanis munkavállalói elégedetlenséget kiprovokálni akkor, amikor soha nem látott mértékben nőnek a fizetések, dinamikusan javul az ország gazdasági helyzete és az emberek hosszú idő után újra pozitívan tekintenek a jövőbe.
Mára ők is elismerik, hogy a téli próbálkozásuk kudarcba fulladt, így a már csak ismét újrainduló és jól ismert összefogásvita maradt nekik. Az előválasztási folyamat megindítása, az EP-választás kapcsán bedobott közös ellenzéki lista, a Jobbik antiszemita és rasszista politikájának megbocsátása mind abba az irányba mutat, hogy bizonyos politikai körök teljes mellbedobással létre akarnak hozni egy identitás nélküli ellenzéki olvasztótégelyt.
Ennek az elképesztő folyamatnak a leglátványosabb eleme a Jobbik kétségbeesett mosdatása. A balliberális politikusok és sajtótermékek annak ellenére teszik ezt, hogy csak az elmúlt héten számos erőszakos, rasszista és antiszemita jobbikos botrányra derült fény. Így például arra, hogy a Jobbik elnöke periratok alapján nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amiért társaival botokkal és kábeldarabokkal ütött, majd megrugdosott egy védekezésre képtelen embert.
Ugyancsak napvilágra került, hogy a pártelnök felesége náci karlendítéssel pózol az esküvői fotózásukon. Egy másik felvételen pedig az látható, hogy Sneider Tamás és neje remekül szórakozott, amikor a lakodalomban egyik barátjuk egy ismert televíziós műsorvezető állítólagos nemi identitásán viccelődött. Egy szintén most előkerült hangfelvételen pedig Sneider Tamás a személyi titkárával kapcsolatban arról beszélt, jobb, ha valaki muszlim hitre tér át, mint ha zsidó lenne. Elnökké választását követően pedig Sneider azt a nézetét fejtette ki, hogy a cigányoktól is megvédené az országot. És a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni, jobbikos politikusok hadától lehetne idézni ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat.
Mindezek ellenére a pár éve még az árpádsávos zászló alatt vonulókat is lenácizó balliberális véleményformálók most úgy tesznek, mintha ezek az esetek meg sem történtek volna, sőt Róna Péter közgazdász szerint éppen az a tisztelendő a Jobbikban, hogy ők legalább komolyan vallják ezeket a szélsőséges nézeteket. Ezzel a balliberális oldal eljutott egy újabb mélypontra, már a korábban saját maguk által megfogalmazott értékeket is feláldozzák a hatalomtechnikai alkuk oltárán.
Ezzel ugyanakkor saját maguk alatt vágják a fát, hasonlóan a Jobbikhoz, ahol újabb pártszakadáshoz vezethet a Gyurcsány Ferenccel való együttműködés. Elég csak Hegedűs Lórántné bejegyzésére gondolni, amelyben azt írta, a jövőben leghatározottabban kerülni kell minden olyan helyzetet, ahol akár csak egy képen jelennénk meg a „vörös ötven árnyalatához tartozó pártocskákkal”, kivált olyan szerepvállalókkal, mint a szemkilövető Gyurcsány Ferenc.
Mint a Jobbik alelnöke fogalmazott: „ehhez, az ’56 ötvenéves évfordulóját meggyalázó, IMF-paktumos balliberális szélsőséghez semmilyen közünk sem lehet”. Ez egészen más álláspont, mint amit például Gyöngyösi Márton fogalmazott meg, aki bárkivel hajlandó lenne együttműködni, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, hanem az ördög öreganyjával is. Ha a Jobbik tovább közeledik a balliberális oldalhoz, ez a feszültség ismét pattanásig feszülhet. Sneider Tamással ráadásul sokan elégedetlenek a pártban, a kiszivárgó hírek szerint sokan már egy új elnök felépítésén dolgoznak.
Jól mutatja ennek a közeledésnek az értelmetlenségét többek között az is, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint az ellenzék a Jobbikkal szimpatizálók egyharmadát és a baloldali szavazók egyötödét elvesztené közös listaállítás esetén. Nem véletlen, hogy ezt a szocia-listák által feldobott ötletet azonnal elvetette a többi ellenzéki párt, hiszen például a Demokratikus Koalíció és a Momentum is tisztában van egy jó eredményt felmutató önálló listában rejlő lehetőségekkel. Ezeknek a pártoknak ugyanis minden esélyük megvan arra, hogy megelőzzék az MSZP–Párbeszéd listáját, ami alapjaiban rendezheti majd át az erőviszonyokat a balliberális oldalon. Ez új alkupozíciókat eredményezhet az önkormányzati választások előtti tárgyalásokon is.
A folyamatosan gyengülő szocialisták emiatt hívták életre az előválasztás intézményét, amelyen a párt korábbi miniszterelnök-jelöltje, illetve budapesti politikusa méretteti meg magát egy látszatversenyben. Ezzel igyekeznek garantálni, hogy a csökkenő támogatottság ellenére is az ő emberük legyen az ellenzéki főpolgármester-jelölt. Természetesen a szocialisták taktikai húzásán hamar átlátott a többi politikai erő, így például Puzsér Róbert is majd csak az EP-választást követően – ha addig nem omlik össze az egész próbálkozás – csatlakozik az előválasztáshoz.
Puzsér ugyanis tisztában van azzal, hogy az alacsony részvétel mellett zajló előválasztáson csupán a szocialistákhoz szorosan kötődő szavazók vesznek részt, így annak ellenére jöhet ki Horváth Csaba győztesnek, hogy Budapesten messze nem ő a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Az előválasztás csak tovább mélyíti az ellenzéki konfliktusokat, ráadásul túlságosan kitolja a főpolgármester-jelölt személyének megnevezését.
Az elmúlt hetek folyamatai még inkább rávilágítanak arra, hogy míg a jobboldalon a Fidesz–KDNP egy olyan közösséget épített ki, amelyben több millióan hasonlóképpen gondolkodnak a Magyarországot és Európát érő kihívásokról, családról és nemzetről, addig az ellenzéki térfélen csak egy teljesen széttagolt, számos érdekellentétet magában hordozó tömeg áll. Ezeket a pártokat még az Orbán-gyűlölet sem tartja össze, a pár hetes közös tiltakozás után azonnal szétestek. Így beszélhetnek közös EP-listáról, Jobbiktól a Demokratikus Koalícióig tartó összefogásról, közösség híján csupán egy értékmentes, hatalomtechnikai masszát gyúrnak, ami garantáltan elbukik a jobboldali értékközösséggel szemben.
Csak akkor van esélye az ellenzéknek, ha kemény munkával kiépítenek egy olyan stabil értékrendű és identitású pártot, amely kitermel egy hiteles és karakteres vezetőt. Ez azonban nem pár nap, hanem hosszú évek kemény munkája, amihez láthatóan nincsen sok kedve az ellenzéki politikusoknak, így marad a már unalomig ismert összefogásvita, amelyhez a televíziós nyilatkozásokon túl sok energia nem kell.
A szerző politológus