Nem akartunk hinni a szemünknek és a fülünknek. Gyurcsányról akkor még nem volt egyértelmű a széles tömegeknek, hogy notórius hazudozó, noha lárifárizó handabandázása kezdettől sértette a decens polgári jó ízlést. Ezúttal sem tartóztatta meg magát, s a tájékozatlan tévénéző állampolgár, akinek még sejtelme sem lehetett az őszödi önfeljelentő összeomlásról, csak annyit láthatott, hogy ez a figura van offenzívában, Orbán meg defenzívában.
Holott Orbánnak nem volt vesztenivalója: 2002-ben a „nem kampányolással” hullott ki a hatalomból, miután a közvélemény-kutató céh hozzá nem értésből vagy előre megfontoltan megvezette; 2006 előtt meg ízléstelen zakókat adtak rá a tomboló kreativitású stylistjai, tőle idegen szerepekbe kényszerítették, sőt ostoba módon reménytelenséget árultattak vele, holott a politika mindenhol és minden időben a reményről szól. Nem ilyen ijedt nyuszinak képzeltük el azt a kormányfőt, akit Nagy Imre újratemetésén kinéztünk magunknak: sokkal inkább olyan magabiztosnak, mint amilyennek mostanság látjuk.
Ellenlábasainak meg épp ez az Orbán nem tetszik: érthetően nosztalgiáznak hát ama régi „verhetőről”, aki keresztyéni módon odatartja a (gyurcsányi) pofonoknak a másik arcát is. Nem szeretik a visszatérőt, az alkotmányozót, az újjáépítőt, az értékválasztót, a hon- és Európa-védőt. Logikus hát, ha (legalább virtuálisan visszafordítva az idő kerekét) az Egyenes beszéd című műsor háziasszonya, Kálmán Olga Gyurcsányt hívta be a tizedik évfordulón csevegni egyet. (Bár Gyurcsány és az egyenes beszéd antagonisztikus viszonyban leledzenek egymással.)
A 888.hu úgy értékelte a prózában előadott duettet, hogy „az ATV újságírója kedélyes kis beszélgetést folytatott Gyurcsánnyal, hogy miért is ilyen nagyszerű Ő, aki »ma is legyőzné Orbán Viktort«, ha vitáról lenne szó”, habár attól, hogy „ilyen-olyan hazugságokkal és címszavakkal meg lehet nyerni egy választást, kormányozni ettől még senki sem lesz képes”.
Nem is szólva arról, hogy a nagy civilbarát Gyurcsány lazán összekeverte Seres Máriát Sándor Máriával, szóval mentális képességei nemhogy javultak volna, hanem erősen megkoptak az ellenzékben töltött évek során. Kálmán Olga pedig nem tette szóvá a névtévesztést. Vagy ő sem észlelte, vagy úgy gondolkodik a baloldal által felfuttatott, kihasznált, majd eldobott Máriákról, hogy fogyóeszközök: egyik olyan, mint a másik.
A HVG.hu legalább álobjektíven emlékezett a tíz évvel ezelőtti nagy baldiadalra: sorra vették, hogy teljesültek-e az akkori ígéretek. Hát persze, hogy nem teljesültek! Egy nevében a „gazdaság” szót is hordozó orgánum azért olyan csúsztatást mégsem engedhetne meg magának, hogy világválság előtti és utáni dolgokat vessen össze a gyanútlan olvasó figyelmeztetése nélkül.
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen – könyörgött annak idején Cseh Tamás. Ígéretcunami ide, münchauseni baloldali nosztalgiázás oda, az az egy világosan megállapítható: 2006 és 2016 olyan távol van egymástól, mint ég és föld. Gyurcsány tíz éve nem nyer választást, Cseh Tamás is nyugodhat békében: kicsit néha biccen az ütem, olykor pedig egy-egy fals félhang is belecsúszik, ám ez kétségkívül nem ugyanaz a dal.