1. A klasszikus meghatározás szerint egy állam szuverenitása a főhatalom kizárólagos birtoklását és ezzel együtt a kormányzat kizárólagos fennhatóságát jelenti egy földrajzilag behatárolható terület és annak népessége felett.
2. Az úgynevezett modern állam kialakulásával párhuzamosan az országok – akár egy másik állammal, akár egy, az alkotmányos rend megdöntésére szervezkedő belső erővel vagy egy „hivatalos” nemzetközi szervezettel szemben – kidolgozták a szuverenitásvédelem egyes eszközeit. A szuverenitásnak ugyanis e klasszikus felfogás szerint van külső és belső része: míg előbbin az állam, a főhatalom önrendelkezését és függetlenségét értik, addig utóbbin az adott területen élő (állam)polgárok feletti kizárólagos autoritás igényét.
3. A XXI. század elejére azonban a fenti szuverenitáskoncepciót új kihívások érik, egyrészt multinacionális pénzügyi konglomerátumok, másrészt nemzetek feletti (tehát nem is nemzetközi, hanem azok között-felett lebegő) digitális óriások, harmadrészt pedig politikai befolyásolási-döntéshozói ambíciójú nemzetközi „civil” (jellemzően „jogvédő”) szervezetek részéről.
4. Ez utóbbi szervezetek ugyanis a legális vagy illegális migráció bátorításával, az illegális migráció legális csatornákba terelésével vagy legálissá transzformálásával a fentiekben említett szuverenitáskoncepció „népességlábát” akarják kilőni. Lényegében úgy, hogy a lakosság etnikai összetételének folyamatos megváltoztatásával meggyengítik a szuverén főhatalmat: ugyanúgy, mikor klasszikus esetben egy ország a vele szomszédostól mondjuk elcsippent egy darabkát, a kulturális-civilizációs szempontból homogén társadalom kevert népességűvé alakítása is zilálja az állami főhatalom egyik alapját.
5. Gyakorlati szempontból ehhez még hozzáteendő, amire a miniszterelnök is utalt nemrégiben: ha egy európai ország a részének tekinti az iszlámot, az iszlám is saját részének fogja tekinteni az adott területet. Ennek kivédésére az alaptörvény egy másik módosítása kimondja: „Magyarország keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.”
6. A nemzetközi migráció közvetítő-szervező egységei jogi szempontból a fenti céljukat leginkább azzal érik el, hogy azt állítják: a menedékjog egy globális szociális ellátáshoz való jog, amely bárkinek jár, aki szubjektíve úgy érzi, üldözik. Mégpedig ott és akkor jár, ahol az illető igényt tart arra.
6. A Stop, Soros! csomag erre reagál. Az alaptörvény hetedik módosítása ezért alkotmányos szinten mondja ki az úgynevezett első biztonságos ország elvét, azaz hogy „nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve”. Tehát csak annak járhat Magyarországon menekültstátus, aki közvetlenül olyan országból érkezett, ahol üldözték. És mivel Magyarország egyelőre még nem határos se Szíriával, se Afganisztánnal, se Bangladessel, se Eritreával, az innen érkezők esetében fogalmilag lesz kizárt a menedékjog nyújtása Magyarországon. Ennek eddig is így kellett volna lennie, de az elérzékenyített bíróságok a jog kiüresítésével eddig erről nem voltak hajlandók tudomást venni.
7. Mivel az állami szuverenitást – fentiek szerint – új kihívás éri, és erre a magyar Országgyűlés alkotmányozó hatalmával élve reagál egy új alkotmányos előírás bevezetésével, ezen előírás gyakorlati megvalósítását további jogi eszközökkel is szükséges aládúcolni. Ahogy a vonatkozó alaptörvényi passzus védi az alkotmányos rendet („Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására”), és ezt fejezi ki a Btk.-ban az állam elleni bűncselekmények köre, ugyanúgy elengedhetetlen, hogy ha az alaptörvény rögzíti, ki és milyen feltételekkel tarthat igényt Magyarországon menekültstátusra, akkor az e feltételek kijátszására irányuló szervezkedés büntetendő legyen mint „jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása”. Mielőtt pedig valaki félremagyarázná: mint más hasonló tényállások esetében, itt is célzatos elkövetési magatartásról van szó, ahol az elkövető tudata átfogja a cselekményét, szándékosan követi azt el. Tehát a valóban karitatív szervezetek e körbe nem esnek bele.
8. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény alapján azonban nemcsak a jogellenes bevándorlást menedzselő személyek, hanem a mögöttük álló szervezetek is szankcionálhatók lesznek. Ezért félnek a nyílt társadalom hálózatához tartozó különféle szervezetek az új szabályozástól: tudják, hogy az egész csomagnak valójában az első biztonságos ország elvének alaptörvénybe foglalása és annak büntetőjogi „biztosítása” a legfontosabb része – és hogy ezáltal az erkölcsileg és morálisan eddig is illegitim tevékenységük most már formáljogi szempontból is illegálisnak fog minősülni.
Úgy legyen.
A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója