Az atomenergetikát hazánkban Lévai András professzor alapozta meg a múlt században, aki szorgalmazta és tanította az atomenergia alkalmazását. 1955-ben egy előadásában hangzott el ez a látnoki mondat: „Nem titok, hogy hazánk kifejezetten energiaszegény ország, és mint ilyen, Európa államai között – sajnos – a legelsők között vagyunk, akiknél az új energiaforrás hasznosítása létkérdés.”
Érdemes összefoglalni a magyar villamosenergia-rendszerre vonatkozó, a privatizáció elleni tiltakozásakor elhangzott intelmeit is, amelyek ma is érvényesek. Ha kiszorulunk a saját energiapiacunkról, s nem leszünk az erőműépítés szereplői, nemcsak az ellátás biztonsága kerül veszélybe, hanem kimúlás fenyegeti a korábban világszínvonalú magyar erőművi gépgyártó ipart is. Az MVM Rt.-hez tartozó, a termelés 40 százalékát adó Paksi Atomerőmű még részlegesen sem kerülhet külföldi tulajdonba. Ez már valóban az ország szuverenitását súlyosan érintő kérdés, mivel az elidegenítéssel megszűnne a nemzetgazdasági érdekek érvényesítésének lehetősége és az ellátásbiztonság garanciájának eszköze. E kérdésekben nagyon keményen a magyar érdeket kell érvényesíteni.
Az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) fennállásának 25. évfordulóját december 16-án ünnepelte a szakma. A független hivatal nagy tekintélyt szerzett magának; a termelő-, kutató-fejlesztő bázisokkal együttműködve garanciája a nukleáris biztonságnak. A hatóság erőssége, hogy törzsgárdája végigjárta az üzemeltetés, kutatás-fejlesztés lépcsőit, ezáltal tapasztalatait tovább tudja örökíteni a következő nemzedékeknek. A megemlékezésen jelen voltak a hivatal, az atomerőmű, a kutatóintézetek és a Műegyetem atomenergetikával foglalkozó szakemberei. A rendezvény a nukleáris szakma őszinte, belső önértékelő ünnepi rendezvénye volt. Azért belső, mert erről a fontos rendezvényről a média nem adott hírt. Nagyon értékes megállapítások hangzottak el a nukleáris energiahasznosítás múltjáról, jelenéről, várható jövőjéről. A résztvevők előtt egyértelmű volt, hogy a hazai villamosenergia-ellátás atomerőmű nélkül nem valósítható meg.
A résztvevők megállapították, a nukleáris villamosenergia-termelés mind biztonsági, mind gazdaságossági szempontból hazánkban világszínvonalú. A hazai nukleáris ipar a 2003. évi üzemzavar tanulságait eredményesen hasznosította, talpra tudott állni. A nukleárisenergia-termeléshez kapcsolódó kutatás-fejlesztés nemzetközileg elismert, része a világ nukleáris tudásának, az ipar szakmai szolidaritáson alapuló nemzetközi intézményeinek. Versenyképes atomerőműi tudásbázis jött létre, amely egyre inkább magyar szellemi exporttermék lehet. A privatizáció óta leépült villamosenergia-ipar fejlődésében törés következett be; egyetlen megmaradt és fejlődő szegmense az atomenergetika, az ehhez kapcsolódó nukleáris kultúra. Erre a bázisra építhető a hazai erőműépítésben is szükséges generációváltó fejlesztés.
Sajnos a hazai közbeszédben nem ismertek és elismertek nukleáris iparunk világszínvonalú eredményei, sőt felelőtlen lejáratókampány folyik az atomerőmű bővítése ellen. Ezért tartotta szükségesnek az Energiapolitika 2000 Társulat elnöksége „A nukleáris biztonság szakmai felelősség” című állásfoglalásának kiadását, amelyben méltatja a hazai nukleáris ipar eredményeit, nemzetközi elismertségét.
A társulat elítéli a szakmaiság látszatával álcázott „civil” szervezeteknek és a politikai ellenzéknek a hozzá nem értés magabiztosságával a médiahatalom által támogatott félrevezető atomerőmű-ellenes propagandáját, amely veszélyezteti hazánk létérdekeit, energiabiztonságát, és Magyarország nemzetközi megítélését is rontja. A hivatásos hitelrontók által alkalmazott taktika – a demokráciára, illetve a kiterjesztésére való hivatkozás – a globalizmus stratégiájának a része. Azt a hamis látszatot kelti, hogy a tőke által uralt tömegek részt vesznek, vehetnek életük alakításában. Az atomerőmű bővítésével kapcsolatos szakmai és szakmapolitikai dokumentumok nyilvánosságra hozatalának követelése, „jogállami” eszközökkel való kikényszerítése itt is félrevezető, azt sugallja, mintha ezekben a kérdésekben demokratikus döntéseket lehetne hozni. A szakmai döntések a kormányzat felelősségi körébe tartoznak, s a döntéseket a legjobb szakértőket bevonva hozza meg. A kormányzat ehhez a szükséges parlamenti, törvényes felhatalmazással rendelkezik. Az atomerőmű-bővítést kormánybiztosként a nukleáris szakma nemzetközileg elismert tudósa felügyeli.
Társulatunk felhívja hazánk felelős polgárainak figyelmét, hogy ne hallgassanak a szirénhangokra, hanem a hozzáértő, felelős szakemberek véleményét vegyék figyelembe!
A szerző okleveles gépészmérnök, erőművi energetikus szakmérnök, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke