Tipikusan ilyen reakciókat láttunk a Brexit kapcsán: sokan a rövid távú pénzügyi mozgásokból, például a font gyengüléséből már a brit gazdaság várható összeomlását vizionálták. Azonban a rövid távú szemlélet megakadályozza az elemzőt abban, hogy lássa a fától az erdőt, hogy érzékelje és értelmezze a háttérben meghúzódó hosszú távú tendenciákat.
A megszorítások munkanélküliséggel járnak
A másik probléma a rövid távú szemlélettel, hogy hajlamossá tesz elhanyagolni az ok-okozati összefüggéseket, mivel azok felfedezéséhez hosszabb távon kell vizsgálódni. Erre tipikus példa, amikor a megszorításokban mint a gazdasági problémák legjobb kezelésében hívők nem hajlandók észrevenni, hogy a stagnáló, sőt negatívba forduló gazdasági növekedés, valamint a társadalom szétesését okozó, nagyméretű és tartós munkanélküliség között szoros összefüggés található.
További probléma lehet a gazdasági növekedés és a versenyképesség alakulása közötti összefüggések elhanyagolása. A gazdasági növekedés mérése mennyiségi mutatókkal történik, amelyek elrejthetik a háttérben lévő minőségi-szerkezeti gondokat. Ha a tipikus mérőszámmal, a GDP-vel mérve nő a gazdaság, az általában okot ad az elemzői optimizmusra, pedig a növekedés úgy is létrejöhet, hogy az nem javítja, hanem akadályozza a versenyképesség javulását. Erre példa lehet, amikor a növekedés rossz gazdasági szerkezetben valósul meg, vagy csak – más országokhoz képest – kevésbé járul hozzá a gazdasági szerkezet korszerűsödéséhez. Ehhez kapcsolódva érdemes megvizsgálni a legfrissebb hazai ipari termelési adatokat is!
A KSH jelentése szerint a májusi ipari termelés volumenváltozása – a naptárhatástól megtisztított adatok alapján – 4,2 százalék volt. Az iparon belüli feldolgozóipar 13 alágazatából egynél volt csökkenés, a többinél növekedés történt. Ez jó hír, de teljesebb kép nyeréséhez mélyebbre kell ásnunk. Például a növekedési ütemek között elég jelentősek a különbségek, hiszen például az élelmiszeriparban és a járműiparban 6,9, a gyógyszeriparban 8,0 százalékos, de a járműiparhoz kapcsolódó gumigyártásban 10,8, a fémfeldolgozásban pedig 16,9 százalék volt a termelésbővülés. A számítógépek, az elektronikai és az optikai termékek gyártása pedig 17,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket.
Ha viszont megnézzük a hosszabb tendenciákat is, akkor kirajzolódnak az ágazatok és alágazatok közötti eltérő növekedési ütemek strukturális hatásai, amelyek versenyképességi dilemmákat is felvetnek. A KSH legutóbbi, a 2012. január és 2016. május közötti hosszabb távú adatsorának elemzéséből azt láthatjuk, hogy az ipari alágazatok eltérő termelésiérték-változásainak hatására komoly szerkezeti eltolódások alakultak ki.
Adottságaink és hagyományaink alapján a stratégiainak tekinthető élelmiszer- és gyógyszerágazatban viszonylag alacsony a termelési érték növekedése, a számítógép és az elektronika területén jelentős, a gép, gépi berendezés területén pedig enyhébb termelésiérték-csökkenés történt. Ugyanakkor kiugróan magas, 52,6 százalékos a gumi és műanyag, illetve 105 százalékos a jármű alágazat termelési értékének bővülése.
Ennek következtében jelentősen eltolódtak a feldolgozóiparon belüli arányok: a jármű alágazat súlya 30,5, a gumié, a műanyagé 8,3 százalékra nőtt. Ez 61,4, illetve 20,3 százalékos aránymódosulást jelent. Érdemes megemlíteni, hogy a feldolgozóipar egészének növekedése a vizsgált időszakban 27,6 százalékos volt, ennek majdnem kétszerese a gumi, a műanyag és több mint háromszorosa a jármű alágazat növekedése, a többi alágazat növekedése pedig az átlag alatt marad.
A versenyképesség és a stratégiai ágazatok
Mit jelent mindez a versenyképesség szempontjából? Egyrészt azt, hogy a feldolgozóiparon belül jelentősen megnőtt egy olyan alágazat, illetve az annak beszállító alágazatok súlya, amelyben nagy arányban találhatók olyan külföldi cégek, amelyek nálunk csak termelnek, azaz összeszerelnek, a végtermékek többségét pedig exportálják. Ez jelentős nemzetközi kitettséget, függőséget és válságérzékenységet jelent. Ha ezen cégek nemzetközi piacain bármilyen válságjelenség üti fel a fejét, azt megérzi az egész magyar gazdaság.
Az arányeltolódás másrészről azzal járt együtt, hogy a stratégiai alágazatokban, mint például az élelmiszer- és gyógyszeriparban, ahol ipari és tudáshagyománnyal rendelkezünk, s amelyekben nagyobb arányban vannak jelen a hazai cégek, és ahol az értékláncok hosszabbak, azaz nemcsak a termelés, hanem a kutatás-fejlesztés és az értékesítés is Magyarországon történik, azoknak a súlya jelentősen csökkent a feldolgozóiparon belül. Tegyük hozzá, hogy ezek közül több, mint például az élelmiszer- vagy a gyógyszeripar a világpiacon egyértelműen stratégiai ágazatnak minősül.
A gazdasági szerkezet tehát versenyképességi kérdés, de másrészről a nemzetközi környezettől való függőségének mértéke biztonsági kérdés is. Éppen ezért fontos, hogy a szerkezet diverzifikált, színes és kiegyensúlyozott legyen. A kiegyensúlyozottság jellemzője, hogy mekkora a hazai tulajdonú cégek által végzett tevékenységek, továbbá a világpiacon is stratégiainak számító tevékenységek aránya, illetve hogy milyen hosszúak az értékláncok, azaz mekkora a helyben előállított hozzáadott érték. Igaz ez az iparra, de érvényes az egész gazdaságra is. A gazdaság egésze esetén fontos például a termelés és a szolgáltatások szerepe, illetve aránya is.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2010 és 2016 között az EU 28 országában átlagosan négy százalékkal nőtt az ipari termelés, viszont a szolgáltatások értéke tizenegy százalékkal emelkedett. Régiónkban viszont jelentős, 16–41 százalék közötti volt az ipar bővülése. A cseh adat a 16, a szlovák a 41 százalék. A magyar érték 25 százalék. Az ipar jelentős bővülése régiónkban nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a nyugat-európai országok cégei ide telepítették a kisebb hozzáadott értéket előállító összeszerelő üzemeiket, otthon tartva az értéklánc legértékesebb szakaszait, a kutatás-fejlesztést, marketinget, pénzügyi elemzéseket, értékesítést. Ezek a tudásalapú tevékenységek ezért alacsonyabb szinten vannak jelen régiónkban, ami rontja versenyképességünk javításának esélyeit. Esetünkben éppen ezért a versenyképesség-javításhoz szükség lesz általában a gazdasági szerkezet, de az ipari szerkezet korszerűsítésére, kiegyensúlyozottabb fejlesztésére is.
Döntő szerepben az Irinyi-terv
A gazdasági szerkezet átalakításában várhatóan döntő szerepe lesz az Irinyi-tervnek, amely egyrészt új, a világban is élenjárónak számító ágazatok megtelepítésére készül, másrészt a meglévő stratégiai fontosságú ágazataink – mint például az egészségipar (amelynek része a gyógyszeripar) és az élelmiszeripar fejlesztését is célul tűzi ki. Amire még feltétlenül figyelni kellene, az egyrészt a termelés és a szolgáltatások közötti, a versenyképesebb gazdaságokra jellemző arány kialakítása és az értékláncok meghosszabbítása, azaz minél több nagy hozzáadott értéket előállító, a termeléshez kapcsolódó vagy attól független szellemi tevékenység hazai végzése.
Ezzel a mennyiségi mutatókat tekintve sikeres gazdasági növekedési pályát minőségi oldalról, a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottságának növelésével is meg lehetne támogatni. Ez pedig biztosan megjelenne a versenyképességi pozíciónk javulásában is.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
