„Aki az igazság ellen harcol,
nem válogathat az eszközeiben,
és egyre mélyebbre merül
a hazugság és a rágalom útvesztőjébe.”
Rényi Alfréd
Az olasz La Stampa február 26-án elképesztő horderejű írásnak adott teret, aminek nálunk egyelőre alig van visszhangja. Csaknem negyedszázada ennek pontosan a fordítottja történt. Sajnos kitörölhetetlen emlék: 1993 novemberében Göncz Árpád köztársasági elnök a szóban forgó lap hasábjain arról beszélt, hogy Magyarországon a sajtószabadság szétverése folyik, és segítséget kért: Europa aiutaci! Európa, segíts! Mármint nekünk. Mármint nekik. Vagyis a már akkor is kettéosztott nemzet balliberális térfelének. Jött is a segítség, sodró lendülettel, hangosan. Látjuk: ez ma sincs másképp, hiszen a mindent tökéletesen tudók szerint a sajtó most sem szabad. Az akkori, legfelső szintű, lényegében igaztalan árulkodás mélyen bántott, de hagyjuk a múltat, mert a La Stampa a jelenben is könnyen mumussá válhat, és ez most a fontosabb.
Négy parlament, a francia, a luxemburgi, a német és az olasz az elnökeik által szignózva nyílt felhívást tett közzé. Ebben kezdeményezik az Európai Egyesült Államok minél előbbi létrehozását. Lényegre törő gondolatmenetük a következő: a brit kilépés (brexit) indokolttá és sürgőssé teszi, hogy a politikai integráció szorosabb legyen, jöjjön létre egy föderális, (új) európai állam, fel kell számolni a nemzetállamokat, meg kell előzni, hogy más országok is bejelentsék kilépési szándékukat, és ha egy adott ország most nem akar vagy nem tud csatlakozni, később még megteheti. A kiáltvány hangsúlyozza, hogy addig kell cselekedni, amíg nem késő. (Dobbiamo agire ora, prima che sia troppo tardi.)
Megkísérlem tömören összefoglalni, hogy milyen uniós állapotban érkezett a kiáltvány. A brexit ténye természetesen részleges, és remélhetőleg ideiglenes bénultsággal jár, ami jelenleg is tart. Nem várt kellemetlenség az amerikai elnökválasztás eredménye is. Ennek bizonyítéka volt az a korábban sebtében összehívott külügyminiszteri tanácskozás is, ahol arról próbáltak értekezni, amiről fogalmuk sem lehetett: hogy milyen lesz Trump konkrét külpolitikai vonalvezetése. Az unió három toppozíciójának személyi háttere meglehetősen kalandos. A korábbi EP-elnök, Martin Schulz elhagyta főhadiszállását, ma már népszerű kancellárjelölt SPD-színekben. Lássuk be, ez sem semmi. Donald Tusk újrázhatna, de éppen hazájának kormánya ellenzi, hogy ismét ő legyen az Európai Tanács elnöke.
Jean-Claude Juncker – aki hosszú hetekre eltűnt a színfalak mögött – nem kíván a következő ciklus EB-elnöke maradni. A múlt év végén azt mondta: belátja, hogy az Európai Egyesült Államok nem időszerű. A migránsfolyamatok kezelése – bár némi józan ész már fellelhető – még mindig katasztrofális. Az EU kiemelkedően domináns tagállama, Németország az IMF-fel szemben kizártnak tart egy olyan görög válságkezelési megállapodást, ahol a hitelezőket veszteség érné. Jehn Spahn államtitkár szerint az adósság részbeni elengedését rossz néven vennék azok az euróövezethez tartozó tagországok, amelyek már túl vannak az előírt reformokon, azaz a stabilizációs programokon. Elképzelni is nehéz, mely országokra gondolt az államtitkár, hiszen a franciák és a spanyolok még egyáltalán nem teljesítették ígéreteiket, pontosabban kötelességeiket, a lettek valóban túl vannak a „reformokon”, de csak azok után, 2014-ben vezették be az eurót. A portugálok most kezdenek túl lenni a nehézségeken, ám ők alkalmaztak olyan eszközöket is, amit ma a liberális világ Magyarország nyomán illiberálisnak nevez.
Az EU jövőjéről szóló stratégiai gondolkodás az elbizonytalanodással, az EU világtérvesztésével egyidejűleg ebben az évtizedben kezdődött el. Az EB megbízott egy kutató konzorciumot, hogy készítsenek változatokat az unió jövőjére vonatkozóan. 2013-ban elkészült egy Srategic Options For Europe’s Future című anyag, ami öt lehetséges ösvényt jelölt ki: Vissza az alapokhoz (1), Az eddigi eredmények konszolidálása (2), Ambiciózusabb folytatás (3), Teljes gazdasági és politikai unió (4), és Az Európa-logika teljes újragondolása (5). A dokumentumot félretették. Jöttek a bevándorlók. Lengyelországból is Magyarország lett az EU-vezetők logikája szerint. Ausztriában a kancellár- és elnökváltásnak igencsak sajátos forgatókönyve kerekedett.
Ebben az évben pedig minden összetorlódik. Többek között német, francia, holland választások lesznek. A franciáknál máris harakiri van. A jobboldal jelöltjét, Francois Fillont a felesége szabálytalan foglalkoztatása miatt lövik ki, Marine Le Pen EP-beli mentelmi jogát pedig „erőszakos tartalmú fotók közzététele” miatt felfüggesztették. Marad a független, de Francois Hollande-tól mégis függő Emmanuel Macron.
A világgazdaság szerkezete és erőközpontjai változóban, nem a mi javunkra, a politikai korrektség mint fenyegető erő erősen leáldozóban. A kétsebességes unió ma már több mint kétsebességes. Egyre több jel mutat arra, hogy a mindent tökéletesen tudók mögötti hatalmi és gazdasági erők ma már nem is olyan homogének, számunkra láthatatlan viták folyhatnak a háttérben. (Ennek vélhető realitására nálunk először Bogár László hívta fel a figyelmet.)
A római szerződés idén lesz hatvanéves. E hónap végén a tagállami vezetők találkoznak, hogy eszmét cseréljenek az unió jövőjéről. A bizottság öt forgatókönyvet készített. Egyik sem javasolja az Európai Egyesült Államokat, amit a négy parlamenti elnök által aláírt kiáltvány kitűz. Ráadásul az öt közül csak egy mélyítené tovább a kapcsolatokat, közös migrációs, kül- és biztonságpolitika, tőkepiaci unió, szorosabb együttműködés a fiskális politikában. Maga a bizottság is pesszimista e javaslata kapcsán, mondván: így is sokan vannak, akik ellenállnak a nemzeti jogkörök szűkítésének. A többi javaslat – úgy, ahogy eddig; csak közös piac legyen; többsebességes EU legyen; kevesebbet, de hatékonyan is – bizonyos tehetetlenséget tükröz.
Láthatóan erősödnek a káosz jelei. Ismét élénkülnek azok a tendenciák, miszerint a legnagyobbaknak több joguk van. Az uniós történelem hosszú éveken át szolgáltatott erre legitim példát. Az EU 15 korszakban például nem tizenöt biztos volt, hanem húsz. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország két-két biztost delegálhatott. A nagy országok tehát egyenlőbbek voltak az egyenlőknél. Érezhető, hogy hamarosan lényeges változások lesznek, ha a boszorkánykonyhák elkészítik az igazi menüt, akkor egy időre a látványkonyhák bezárhatnak.
Addig is folynak a dolgok a maguk jól kialakult medrében. Menetrendszerűen megtartotta február közepén az EP állampolgári jogi bizottsága a magyar kormány migrációs, idegenrendészeti és a civil szervezetekkel kapcsolatos politikájával foglalkozó ülését. A meghallgatás egy kis meglepetést is hozott. A szokásos bírálók valószínűleg meglepődtek, hogy a magyar fél – nevezetesen az igazságügy-miniszter és a kormányszóvivő – ez alkalommal már nem szende bűnbánóként vett részt a vitában, hanem visszacsapott. Éppen ideje volt.
Mindenesetre ha így haladunk, és a boszorkánykonyha mégis az Európai Egyesült Államokat tálalja fel, akkor majd nagyot nézhetnek azok a hazai látnokok, aki folyamatosan sugallják: Orbán Viktor ki akarja vezetni az országot az EU-ból. Ugyanis ez esetben a nagyok fogják kivezetni az EU-t többek között belőlünk.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár