A föld porából lettünk, s azzá leszünk. Ez a tény túl valóságos ahhoz, hogy fölmerülhetett volna a minapi, budapesti olimpiarendezés elleni aláírásgyűjtők agyában. A szövegbe elsősorban azért nem csusszanhatott igényesebb eszmére való utalás, mivel arra törekedtek a szervezők és kitalálók, hogy valami ne legyen. A semmi köréből pedig nehéz kitörni. A semmi, a nincs összefügg a rosszal, amennyiben Isten, a Jó neve Jahve: „Én Vagyok”, a létezés abszolút volta, ennélfogva a Gonosz helye a Nincs. E pillanatban erre ne menjünk tovább.
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”
Az eset napnál világosabban jelzi a Duna–Tisza menti maradék Magyarország fővárosi lakói egy részének szellemi állapotát. Az ő bajuk az, hogy itt lenni akar valami, ámde ők helyette a semmi oldalára álltak, és maguk sem vették észre. Természetesen az aláírások gyűjtői sem, akik abban a hiszemben ácsorogtak egy hónapig Budapest utcáin, hogy népszavazást fognak kicsikarni a kormányból. Annak ellenére, hogy ezt az óhajukat elfelejtették ráírni az ívekre.
Miért?
Egyszerűen nem tehettek mást: lelküket átállították a Valamiről a Semmire. Ilyenkor nehéz gondolkodni…
Hittek az egyik legtöbbet sulykolt koreszmében: felejtsetek el mindent, ami fejetekben, génjeitekben és szívetekben van! Ne gondoljatok arra, hogy magyarok vagytok, s a többi honfitársatok a drága emlékű Kemény Ferenctől, az olimpiai eszme egyik megalkotójától kezdve honi olimpiáról álmodott már egy évszázadnál hosszabb idő óta. Hogy az olimpia nagy lelki nyereséget hozna az egész nemzetnek Magyarfalutól Szegeden át Budapestig és Los Angelesig.
Ti ne törjétek se a fejeteket, se a lelketeket ilyesmin. Haladjatok előre a „megkezdett úton” – amit egy történelmi pillanattal ezelőtt „lenini útnak, a szocializmus, a kommunizmus útjának” neveztek – tj-vel ejtve –, s céljuk volt „a múltat végképp eltörölni”. Miért? Semmiért. A semmit nevezhetjük pénznek, sikernek, hatalomnak, de aki már látott egy arasznyi történelmet, inflációt, olvashatatlan Nobel-díjast, az tudja, hogy ez mind ugyanaz: fújja a szél az utca porában az ezermilliópengősöket, zlotykat, dinárokat…
Törölgessetek, kedves aláírásgyűjtők, töröljétek magatokat önmagatokból, s ne tudjátok többé, hogy fiúk vagytok-e vagy lányok, sőt ne is kívánjátok ezt a tiltott tudást, sőt azt se, hogy ez bármely okból fontos lehet. Véletlenül se higgyétek, hogy a múlt eltörlése egyenlő a jövő arannyá változtatásával. Legkivált azzal, hogy bármi lehet fontos, azon kívül, amire ti rossz álmotokból riadva szívetek legmélyén gondoltok.
A szerző író