Abszurd jelenetek játszódtak le a minap az Alpokban, ahol többek között az osztrák elnök, egy szomáliai transznemű muzulmán menekült, emberi jogi aktivista, és Fekete-Győr András, a Momentum vezetője elmélkedett Európa jövőjéről az Alpbach Európa Fórumon. Ha eddig netalán kételkedtünk volna abban, hogy milyen értékeket képvisel a Momentum, akkor gondoljunk a similis simili gaudet közmondásra, és máris kiderül.
Magyarországon Farkasházy Tivadar volt Balatonszárszó legendás piknikjeinek fő szervezője, Szárszón fel is vonult a magyar szellemi élet élmunkásainak színe-java. Ez viszont a paprikajancsik társasága az évente megtartott Alpbach Európa Fórumhoz képest. Ide zömével fiatal baloldali és liberális egyetemistákat hívnak meg, akiknek egy része ösztöndíjakat nyer, hogy majd kisebb-nagyobb helyi kulturális forradalmakat kirobbantva dolgozzanak tovább a helyi szellemi élet munkásőreiként. Mindezt Ausztriában, a tiroli tartományban, ahol már 37 síita és alavita mecset áll.
Magyarországról Fekete-Győr Andrást hívták meg erre a becses találkozóra, ahol Európa jövőjéről tanácskoztak. A konferencián Ausztria, ifjúkorában kommunista, jelenleg zöld, választási csalással meggyanúsított elnökével tereferélhettek migrációról, fenntartható fejlődésről és természetesen az európai egység mint politikai unió elmélyítéséről. A Momentum vezetője rögtön megállapította, hogy Magyarországon autokratikus rezsim van, és a magyarok közül legalább egymillióan költöznének el oda, ahol jólétet és szabadságot találnának. Majd a mozgalomépítés sikeréről beszélt igen szívhez szólóan, pedig eddig az olimpiafúráson kívül nemigen értek el semmit sem, kivéve az országos hírnevet, aminek árát az egész magyar társadalommal fizettették ki.
A kerekasztalnál helyet foglalt egy ifjú szomáliai menekült is, akit Farah Abdinak hívnak, és saját bevallása szerint fekete-afrikai menekült, muszlim és transznő. Magyarán, egy nőként élő szomáliai férfiról van szó, aki a migránsok jogaiért küzd, bár tudom, hogy ez gonoszkodó ciszhetero megközelítés volt. A díjnyertes blogger és emberi jogi aktivista 2012-ben érkezett Európába Máltából, oda pedig Líbiából került át. Meg is magyarázta, hogy mi a baja a mostani európai államokkal, ugyanis szerinte Európa államai túlságosan bezárkóznak, és olyannyira elvetemültek, hogy képesek a nemzeti érdeküket a sokkal elvontabb, humanitáriusabb érdekek elé helyezni. A németországi Schwelle Foundation nem kormányzati szerv 2015-ben a brémai nemzetközi békedíjjal tüntette ki Abdit. Valljuk meg, biztos kiérdemelte.
A legfelemelőbb pillanat mégis akkor volt, amikor Fekete-Győr elkéredzkedett, mert haza kellett mennie Putyin ellen tüntetni, de jófiúként még odasomfordált Van der Bellen osztrák elnökhöz, szellemi atyjához, és hosszan megrázta a kezét.
Az alpesi légkör felszabadító hatása érezhető az idei Alpbach Európa Fórum kiadványában is. A legérdekesebb a Michael Ignatieff CEU-rektorral, a Trudeau-féle Kanadai Liberális Párt egykori elnökével készült interjú, aki a cikk szerint ,,tűzvonalban van”. A rektor kijelenti, hogy ,,abszolút és vitathatatlanul politikai támadás történt az intézményünk kollektív autonómiája ellen”. Majd kifejtette és egyáltalán nem rejtette véka alá, hogy ,,az erős demokráciákban a többséggel szembemenő intézmények működnek. Mi szembemegyünk a többséggel, tiszteletben tartjuk a demokráciát, de nyomást gyakorlunk, ha a többségi uralom igazságtalansághoz vezet.”
Ezek után ne lepődjünk meg, ha megszólaltatták még a lengyel abortuszpárti tüntetések egyik szervezőjét is, majd Robby Mook, Hillary Clinton kampánystratégája értekezett az orosz hekkertámadásokról, de a migráns nők megkülönböztetett bánásmódjáról is akadt egy írás. A Momentum-vezér távozása után Philipp Blom német író, történész emelte a tétet: szerinte a nemzetek amúgy is amolyan mesterséges és konstruált entitások – hallottuk ezt már ezerszer –, ezért a regionális és városi identitásokra kell alapozni a kontinens jövőjét. Érdekes módon nem fejtette ki, hogy a regionális vagy városi identitások mitől kevésbé mesterségesek az előbbieknél. Ha egyáltalán azok.
Íme hát megéltük a Momentum alpesi pillanatát is. Eszmetársakra és támogatásra találtak a fórumon, és bár vezetőjük hazasietett, a tüntetésükből, amelyre kevesebben mentek el, mint egy romkocsmai szülinapozásra, inkább az derült ki, hogy a „pillanat harcosainak” ütött az órájuk.
Az angol politikai szlengben van egy nagyon sajátos kifejezés: momentum warrior. Ezt a jelenséget a magyar politikai és médiazsargon percembernek nevezi, de az angol – a pillanat harcosa – ezúttal sokkal jobban fedi a lényeget. És ez nemcsak az élcelődő, Enoch Powellre nosztalgiával gondoló konzervatívok szóhasználata, ó dehogy, hanem a Magyarországról elszármazott Tibor Fischer, a baloldali The Guardian publicistája sem kíméli a jelenséget, ő ugyanis a mai nyugati egyetemistákat egyszerűen „rinyáló analfabéta hópihéknek” (moaning illiterate snowflakes) nevezi. Magyarországon szerencsére nincs alpesi atmoszféra, ezért is olvadnak ilyen gyorsan a hópelyhek.
