Érdekes fogalmai vannak a Momentum Mozgalomnak a demokratikus szabadságjogokról és a jogállamiságról. Miközben kioktató stílusban szónokolnak a politikai elit és a pártok társadalomtól való elfordulásáról, döntöttek arról, hogy párttá alakulnak. Anélkül, hogy túlzott fontossággal ruháznánk fel egy totális tagadásra építő, a soron következő egyszázalékos törpepárt belső életének eseményeit, esetükben igaz az, hogy a történelem ismeretének hiánya előidézi a hibák újratermelését. Hisz éppen a pártállami kommunizmus ideológiáját valló formációk esetében nem volt súlya a szóbeli deklarációknak a valóságos cselekményekkel szemben.
Már szegedi fellépésükön visszatetsző volt, hogy durván letorkolták álpacifista aktivistáik mindazokat, akik más véleményt mertek a plénum előtt megfogalmazni. Következett komáromi agitációs állomásuk, ahol meg nem nézték jó szemmel, hogy három fiatal egy olyan molinót feszített ki az amúgy nyíltnak hirdetett rendezvényen, amelyre egyik elnökségi tagjuk vidékgyalázó szavait festették fel. A jelen lévő vezetőségi hölgy meg is ragadta a hosszú transzparenst. Kérdőre vonták viszont azt a személyt, aki szóvá tette a kis intermezzót. Az illetőtől, akiről a baloldali hírportálok rögtön közzétették szörnyülködve, hogy a fideszes vezetésű önkormányzatnál tanácsadó, először a nevét tudakolták, kvázi igazoltatták, ki ő és mit csinál ott. Aztán a sajtó- és szólásszabadság sajátságos értelmezéseként feljelentették a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalnál, amiért fényképeket készített a momentumos mozgalmárokról, a közönségről.
A hivatal el is marasztalta a szóban forgó urat, ám felvetődik: ha ez jogos, akkor miért tehették közzé a Momentumtól valósággal ájuldozó, azzal érzelmileg és politikailag azonosuló hírportálok a következő győri, szintúgy botrányos közönségtalálkozójuk fotóit és videóját? Sok mindent elmond a Fekete-Győr Andrást istenítő médiumok áporodott értékrendjéről, hogy efféle címmel adtak hírt az eseményről: „Megafonos úr bomlasztott a Momentum gyűlésén.” Mondani sem kell, az ominózus sajtótermékek maximálisan osztják a más véleményektől hidegrázást kapó momentumos gárda felsőbbrendűségi önképét. Mindenki „trollkodik” és „provokál” a szemükben, aki kérdést tesz fel és nincs elolvadva alapjáraton az újbalos tempótól. Valósággal hozsannáztak arról, hogy Győrben beszélgetésbe fordultak az ellentétek. Ez már a Szabad Nép tempója, amiben a cikkek a kulákok és más imperialista csökevények, reakciós elemek között a téeszesítés mellett agitáló kommunista, fényes szellős ifjakról szóltak.
Az anomáliákat persze semlegesíteni lehetett volna, ha az az elnökségi tag, aki vérlázítóan becsmérlő stílusban és tartalommal fröcsögött a vidékiekről, kiáll valamelyik helyszínen és bocsánatot kér a vérig sértett nem fővárosi lakosságtól. Ehelyett mindenkit lehülyéztek, aki nem érti úgymond a szatírát, ami szerintük, és szolgamédiájuk szerint világos, mint a nap. Csak hát aki ebben szatírát lát, a belvárosi sznobizmus kifigurázását, azzal azt is el lehet hitetni, hogy az őszödi beszéd pusztán a retardált baloldali miniszterelnök önkipellengérezése volt, és nem az, ami. Az emberek beteges lebecsülése, a brutális választási csalás hencegő bevallása.
Ilyenformán nem lehet kétséges: virtigli blöffbaloldali médiapárt bontogatja a szemünk előtt (csirke)szárnyait, amit megpróbálnak rásózni az alábecsült magyar választókra. Hátha beveszik, mint a görögök a Szirizáról, hogy nem politikai oldalakban gondolkodik. Átvették a liberóbaloldaltól a fejlődésellenességet, amiben külön abszurd, hogy a haladás nevében teszik. A hazai neokommunista alakulatokhoz hasonlóan van már komplett gyűlölködési listájuk is, mi mindent utálnak az olimpiától, sporttól, testneveléstől a konzervatív racionalitásig és a vidéki emberekig.
A szellemi potenciállal tehát komoly bajok vannak. Attól még nem válik valaki profivá, hogy ezerszer elmondja, mennyire hisz a profizmusban és a modern, huszonegyedik századi megoldásokban. Márpedig úgy tűnik, a régebbi álbalos pártok, amelyek nem merték a népszerű olimpia elkaszálását vállalni, taktikából bújtak a momentumosok szoknyája mögé. Most, hogy utóbbiak elvégezték a piszkos munkát, már nincs szükségük rájuk. A Momentum-mór megtette a kötelességét, mehet a levesbe. S akár a Sokfarkú Sánta Kutya Párt vagy a Kétfarkú Róka Párt nevet is felveheti. Ez már nem változtat azon, hogy megindultak az eljelentéktelenedés útján, követve a Millát és a többieket. Így szereplésük nagy valószínűséggel múló momentum lesz csupán a politikai életben.
