A paksi atomerőműben termelt villamos áram mindig meghatározó szerepet játszott Magyarország energiaellátásában. Az ok egyszerű: Magyarország energetikai helyzetét az energiaszegénysége határozza meg. Az országban megtermelt villamos energia több mint felét a paksi atomerőmű adja, nem vagyunk gazdagok sem gázban, sem pedig szénben, nincs sok folyónk és széljárta hegyvidékünk sem, ezért is vetődött fel a kérdés: az atomerőmű üzemidejének lejárta után mivel lehet pótolni ezt az ötven százalékot? A környezetvédők arról beszélnek nekünk – és ezt ismételgeti néhány politikus is –, hogy a megújuló energiaforrások kínálják az alternatívát, amely olcsó villamos árammal látja el az országot. Ez természetesen csak mítosz. Vizsgáljuk meg, hogy miért!
Vegyük azt az elméleti lehetőséget, hogy szélerőművekben termelnénk meg a Paks II-ben előállítani tervezett energiát. Ehhez 9300 megawatt névleges teljesítményt kellene létrehozni, az ehhez szükséges terület pedig 744 négyzetkilométer lenne, vagyis másfélszer akkora, mint a Balaton kiterjedése. A szél változékonysága miatt a villamosenergia-rendszer egyensúlyát hazánk nem tudná tartani, így villany hol lenne, hol nem (inkább nem lenne), a beruházás költsége pedig 3737 milliárd forintot tenne ki.
Bár ez nagyjából ugyanannyi, mint amennyibe a két új paksi reaktor kerül, viszont az új atomerőmű ebből a beruházási összegből hatvan év üzemidőt tud felmutatni, míg a szélerőmű csak ennek harmadát, mintegy húsz évet. Így ezt az összeget a szélerőművek esetében húsz év múlva újra, s azután húsz évvel később újra el kellene költeni ahhoz, hogy annyi energiát legyenek képesek megtermelni, mint az új paksi blokkok hatvanéves tervezett üzemidejük alatt fognak.
Egy ilyen, napelemekkel és/vagy szélerőművekkel teletömött rendszer a megújuló források változékony villamosenergia-termelése miatt nem lenne üzemképes, kiegészítő kapacitásokat is létesíteni kellene és fejleszteni hozzá az energiahálózatot. Ez a rendszer egyébként Németországban sem működőképes. Ott az országos energiatermelésnek csak mintegy húsz százalékát adják a nap- és a szélerőművek. Változékony termelésük következménye az, hogy Németország szomszédai óriási, nem tervezett villamosenergia-ingadozásokkal szembesülnek, kapacitásaikat ezek a hullámzások akadályozzák a normális kereskedelmi célú értékesítésben.
Tavasszal, a németországi megújuló energiák csúcsidőszaka idején, amikor a szél nagyon erősen fúj a tenger felől, ezek a tengermelléki szélerőművek rászabadítják áramukat az európai rendszerre, ami súlyos veszteségeket okot a szomszédos országok energiatermelőinek, Lengyelországnak, Csehországnak és esetenként még Magyarországnak is. A környező országok ilyenkor kénytelenek lekapcsolni a saját, drágábban termelő erőműveiket.
Egy lekapcsolt erőmű nem termel bevételt. Ez azért lehetséges, mert a rendszerek össze vannak kapcsolva egymással. A probléma oka az, hogy Németország egyelőre nem építette meg az északon megtermelt áramot a déli ipari felhasználók számára elszállító saját kapacitásait, ami kétségtelenül horribilis összegbe kerülne. De ennek megépítése hosszabb távon elkerülhetetlen.
A megújuló energia remekül megfelel bizonyos helyeken, elszórtan alkalmazva, de a mai technológiai körülmények mellett nem lehet egy ország villamosenergia-termelésének ötven százalékát időjárásfüggő energiaforrásokkal biztosítani.
Így aztán, bármennyire is szeretnék a környezetvédők, a megújuló energiaforrásokat nem lehet az atomenergetika alternatívájának nevezni. Kiegészítésként lehetnek és kell is, hogy legyenek alternatív források a rendszerben, de Magyarország természeti adottságait és ipari méretű villamosenergia-tárolónk teljes hiányát figyelembe véve az ország villamosenergia-mérlegéből reálisan legfeljebb körülbelül húsz százalékkal részesülhetnek. A villamos energia importját ugyancsak nem lehet alternatívának tekinteni. Jelenleg villamosáram-külkereskedelmünk egyenlegének harminc százaléka nettó import, és a további importnövekedés már az energiabiztonságot fenyegetné.
Az új atomerőművi blokkok építésével kapcsolatban az ellenzők amellett, hogy inkább megújuló forrásokkal váltanák ki a blokkokat, a megtermelt villamos áram bekerülési költségeit, következésképpen a projekt megtérülésének a kérdését vetik fel a leggyakrabban. A vitát hál’ istennek lezárta egy hazánktól független szerv, az Európai Bizottság, amely hosszas vizsgálatát követően megerősítette, hogy a Paks II projekt hosszú távon profitot hoz. A Nemzetközi Energiaügynökség és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által közzétett, A villamosenergia-termelés tervezett költségei – 2015 című jelentésben szereplő adatok is arról tanúskodnak, hogy a nukleáris erőművek hosszú üzemideje miatt az atomenergetika kifizetődőbb, mint bármely más energiatermelés, legyen szó szén- vagy gáztüzelésű hőerőműről, esetleg a megújuló energiaforrások felhasználásával történő energiatermelésről.
Paks II ellenzői arról is megfeledkeznek, hogy ez a beruházás ösztönzi a GDP-növekedést, hiszen új munkahelyek létrehozásával és infrastruktúra-fejlesztéssel jár. A Paks II projekt megvalósítása során a magyar termelők lehetőséget kapnak arra is, hogy a beruházás teljes költségének akár negyven százalékát kitevő értékben berendezéseket szállítsanak és szolgáltatásokat nyújtsanak, ami több milliárd euró bevételt jelent nekik. Következésképpen Magyarország költségvetése adók formájában jelentős kiegészítő bevételhez jut.
Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy új munkahelyek jönnek létre az országban, különösen az atomerőmű térségében, ahol az építkezés csúcsidőszakában 8-10 ezer ember dolgozik majd. Van még egy tényező: a magyar cégek, amelyek részt vesznek Paks II megvalósításában, megszerezve az ehhez szükséges tapasztalatokat a továbbiakban megrendeléseket kaphatnak más atomerőművi építkezéseken is.
Az atomenergetika – történelmi, földrajzi, gazdasági és más tényezők következtében – hagyományosan Magyarország villamosenergia-mérlegének alapja. Emellett persze van szén-, gáz- és vízenergiánk, és természetesen fejlesztenünk kell a megújuló forrásokat is, ami egyébként folyamatban is van: a napelemeket engedélyező hatósághoz beérkezett engedélykérelmek alapján a következő években körülbelül 2000 megawattnyi napelem kerülhet a magyar rendszerbe. Ezzel a jelenleginek a hússzorosára nő majd a hazai napelemes kapacitás. A zöldeknek tehát nem lehet okuk panaszra.
A szerző gépészmérnök, energetikai mérnök