A hitelminősítőktől viszont igenis várunk, miután gazdasági és pénzügyi szempontból egyáltalán semmi keresnivalója nincs hazánknak a befektetésre nem ajánlott kategóriában. Nézzük a tényeket!
Az ország költségvetési egyenlege kedvezőbb, mint amit korábban bárki is gondolni mert volna. Mégpedig olyannyira, hogy az idei év első két hónapjában pozitív mérleget mutat a büdzsé, azaz nem hiány, hanem többlet keletkezett. Ilyenre még soha nem volt példa. Most már az is biztos, hogy 2015 végén is sikerült csökkenteni az államadósságot, mégpedig a korábban kalkuláltnál alacsonyabb szintre. Tegnap kiderült, hogy a 2014-es 76,2 százalékról 75,3 százalékra apadt a ráta. A kedvező eredményeket tovább lehet sorolni, hiszen a folyó fizetési mérleg jelentős többletet mutat, az uniós átlagot meghaladó ütemben bővül a gazdaság, árstabilitás van, ráadásul az adós háztartásoknak nem kell tartaniuk az árfolyammozgásoktól, miután a forintosítás eredményeként egy százalék közelébe esett a lakossági devizaalapú hitelek aránya. Ha mindez nem elég, akkor azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy csökken a munkanélküliség, a foglalkoztatás pedig emelkedik. Jegyezzük meg azt is, hogy az idén már a bankadó is kisebb mértékben terheli meg a pénzintézeteket. Mint tudjuk, ez utóbbi igen fontos a hitelminősítőknek.
A fentiek mellett érdemes kiemelni, hogy az utóbbi öt évben a feltörekvő országok közül hazánknak sikerült leginkább mérsékelnie a sérülékenységét. Egyre inkább a hazai befektetői kör finanszírozza az államadósságot. Mintegy három-négy év alatt a külső adósságunkat olyannyira le lehet építeni, hogy Magyarország hitelfelvevőből nettó hitelezővé válik. Ez azt jelenti, hogy hazai kézben (a jegybanknál, a lakosságnál és a vállalatoknál) több külföldi pénzügyi eszköz lesz, mint amennyi a külföldi befektetők kezében lévő magyar eszköz (többek között állampapírok, részvények, betétek). Ilyenre talán még soha nem volt példa, most pedig karnyújtásnyira állunk ettől az eredménytől. Mindennek tetejében, ha a következő években nullás, tehát hiány nélküli költségvetése lesz az országnak, akkor az államadósság leépülése is látványos lesz. Az sem elérhetetlen, hogy 2020-ra 60 százalék alá esik a teher mértéke. Ez óriási eredménynek számítana. Ha minden kedvezően alakul, akkor Magyarország felzárkózhat a világ legbiztonságosabb államainak sorába. Ebből a szempontból egy lapon lehet majd minket említeni Németországgal vagy éppen Svédországgal. Ha ez sikerül, akkor nem eggyel, hanem több szinttel kell javítani a hitelminősítői besorolást.
Természetesen senki nem állíthatja, hogy hazánkban osztrák életszínvonalon élnek az emberek. A bérek még mindig alacsonyak, van mit erősíteni az ország versenyképességén, a növekedés mértékén, a foglalkoztatáson, és bőven van mit nyesni a bürokrácián. A korábbi évekhez képest azonban valóban sokat javultak a mutatók és optimistán lehet a jövőbe tekinteni. A piac már régen beárazta a felminősítést, ezt mutatja az is, hogy a magyar állampapírok hozama sok esetben alacsonyabb a jobb hitelminősítéssel rendelkező országok államkötvényeinél. Így adódik a kérdés: mire vár Magyarország esetében a három nagy hitelminősítő?
Ne kerülgessük a forró kását, vélhetően csípi a döntéshozók szemét a magyar kormány politikája. Mással nehéz magyarázni a felminősítés halogatását, noha a Moody’s pénteki lépése, vagyis nem lépése nem jelentett nagy meglepetést, mivel novemberben javította a magyar kilátást stabilról pozitívra. Ezt a felminősítés előszobájának lehet tekinteni, a két lépés között pedig általában hosszabb idő telik el. Túl sokáig azonban nem lehet szembemenni a valósággal.
Vajon mi kell még a Moody’snak, a Fitchnek és a Standard & Poor’snak?
