Lépten-nyomon halljuk, olvassuk, hogy egy-egy beruházás költségei a tervezetthez képest jóval magasabbak, legyen szó állami, uniós, önkormányzati vagy magánberuházásról, vagy akár saját lakás építéséről. Ennek több, olykor előre nem látható oka lehet.
Ok lehet az egyébként örvendetes tény, hogy 2017-ben az építőipar teljesítménye mintegy 30 százalékkal meghaladta a 2016. évi eredményt. Az építőipar robbanásszerű növekedését az eredményezte 2017-ben, hogy rendelkezésre álltak azok az uniós források, amelyek megvalósításához építési beruházások voltak szükségesek. A kormány lakásépítést ösztönző programja is jelentősen növelte az építési keresletet. Ugyanakkor az építőipar minden alágazata munkaerőhiánnyal küzd. Mára elmondhatjuk, hogy az összes építőipari alapszakma művelői mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben hiányoznak az építési folyamatból.
Ha nagy a hiány, a jó szakembereket meg kell fizetni. Az építőipari kivitelezési árakat azonban nem a bérek emelték meg, hanem az, hogy jelentős mértékben növekedtek az építésben felhasznált anyagok és berendezések árai. Ez utóbbiak pedig szinte kizárólag importból származnak, elsősorban az Európai Unió országaiból. Itt megemlítek egy példát: Lengyelországban kiszámolták, hogy az EU-s támogatások mintegy 70-80 százaléka visszacsorog a fejlettebb uniós országok gazdaságába. Vélelmezem, hogy Magyarországon is hasonló lehet az arány. Éppen ezért elengedhetetlen a megfelelő hazai gyártókapacitások növelése, illetve megteremtése.
Az építőipar hatékonysági, technológiai és innovációs hiányossága mellett ha nem megalapozott a beruházások tényleges megindításának előkészítése, és nincsenek pontos és megbízható kiviteli tervek, akkor még azelőtt, hogy az első kapavágás megtörténne, borítékolható a drasztikus költségnövekedés. Alapvető tehát, hogy a tervezéssel és a projekt-előkészítéssel igen alaposan foglalkozzunk. Ha időben, még a finanszírozási kérdések tisztázása előtt elkészülnek a megfelelő műszaki tervek, amelyek már tartalmazzák a mérnökárat és a leendő létesítmény várható üzemeltetési/fenntartási költségeit is, elkerülhető lehetne a kapkodás, a határidőcsúszás, a sokszor látványos pótmunkák következtében a költségnövekedés és a kivitelezés során óhatatlanul keletkező minőségromlás.
Az is nagy hiba és drágító hatást eredményezhet, ha a tervezői piacra kis fáziskéséssel hirtelen nagy mennyiségű megrendelés zúdul. Mindezek miatt elengedhetetlen, hogy pontos kiviteli tervek készüljenek, mégpedig időben. A beruházásokra szánt időfelhasználások háromnegyedének a tervezés és előkészítés időszakára kell esnie! Ha ezt az időt megspóroljuk, többszörösére drágulhat a beruházás.
Leszögezhetjük: a gazdaságot nem lehet jó beruházások nélkül szinten tartani, sőt fejleszteni sem. Egy beruházás, az építés megvalósulásának alapfeltétele pedig csakis a megfelelő műszaki előkészítés és az átgondolt terv lehet. A beruházásokhoz műszaki kontrollra van szükség, vagyis a mindenre odafigyelő, mindent látó mérnöki szemre. Mára már több eset is bizonyítja, hogy élhetetlen környezet jön létre a nagyvonalú beruházásokkal, ha hiányzik a tudatos, jövőbelátó mérnöki tervezés, és a kivitelezést nem előzi meg a pontos kiviteli terv.
A tervezésen múlik az, hogy mi jön létre valamely elgondolásból, hogyan valósul meg egy-egy kormányzati, önkormányzati vagy más befektetői, illetve magánberuházás. Igaz, hogy a tervezés folyamata hosszú időt igényel, de sokszorosan megtérül a kivitelezés és a későbbi üzemeltetés költségeiben. Vagyis mértéktartó, megvalósítható, jól kivitelezhető tervekre van szükség. Mert tervezni már a beruházói ötlet megszületésekor kell, és – hogy szakmai zsargont használjak – előtervváltozatok alapján lehet továbblépni.
Az építőipar utóbbi időben tapasztalható erőteljes fellendülése igényli, hogy a kormányzat és a beruházási rendszer szereplői áttekintsék a kialakult helyzetet és az igényeket.
A szerző a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara elnöke, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke
