A médiaértelmiség és a haladó művészek már fasizálódó, antidemokratikus, illiberális rendszerről beszélnek, a kevésbé progresszívek szerint még van remény, de Magyarországon már nincsenek egymástól független hatalmi ágak, a demokratikus intézményrendszer a fékek és ellensúlyok hiánya miatt alig működik, a jogállam lényegében megszűnt létezni, a civil társadalom elleni támadások a végső fázis utolsó szakaszai. Az ország élhetetlen, a rasszizmus, a szegregáció és az antiszemitizmus fokozatosan növekszik, az Orbán-kormány magatehetetlenül sodródik jobbra.
Vezető véleményformálók ez utóbbi állítást vitatják: szerintük ez már egy szélsőjobboldali kormány, amelyik nem szereti az illegális bevándorlókat, nem küzd a homoszexuálisok jogainak kiszélesítéséért, és nem foglalkoztatja a transzneműek kérdése sem. Ráadásul Oroszország gonosz elnökével, Putyinnal barátkozik, és nem támogatja a tőzsdei spekuláns Soros György szentté avatási kísérleteit sem.
Magyarország Európa szégyene, az európai értékek megtagadója, a liberális demokrácia elárulója, az emberi jogok megcsúfolója, az unió bomlasztója és a nacionalizmus felszítója.
A budapesti progresszív, balliberális szubkultúra minden megnyilvánulása erről szól.
A nyugati baloldali, liberális és zöld politikai szervezetek ugyanilyennek látják Magyarország helyzetét, következésképpen Brüsszel és Washington is tökéletesnek tartja a budapesti szubkultúra által készített társadalomképet. A magyar értelmiségiek egy része csomagol, a bőröndök ott hevernek az előszobában. Az elviselhetetlen és dermesztő légkörben egyre többen gondolkoznak azon, hogy végleg elköltöznek ebből a reakciós, elmaradott országból. Meg is tennék, de közben arra gondolnak: ha mindenki elköltözik, aki számít, akkor csak a fasiszták maradnának itt. Elmennének a baloldali és liberális fundamentalisták, a politikailag korrekt gondolkodásmód megszállottjai, az emberjogi mozgalmak fanatikusai, a multinacionalista cégek, valamint Brüsszel és Washington ügynökei. Épp elegen maradnánk.
A szerző politológus
