Polgármesterek Migrációs Tanácsa – már ilyen is van. A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy képviselje a városokat a nemzetközi migrációval kapcsolatos tárgyalásokon. A tanács szerint erre azért van szükség, mert a bevándorlók általában a városokban települnek le, ezért nekik van a legtöbb tapasztalatuk és ismeretük arról, hogyan kellene a migránsproblémát jobban kezelni.
A tanács igazgatóságának tagja az angol Bristol város polgármestere, Marvin Rees szerint ebben a munkában nem a nemzeti kormányokra, hanem az üzleti világra és a civil szervezetekre kívánnak támaszkodni, és programjuk finanszírozását is tőlük várják. Már jelenleg is kapnak ilyen támogatást a Nyílt Társadalom Alapítványoktól. De – érdekes módon – kapnak pénzt a svájci kormánytól is.
Az EUobserver internetes portálnak december 15-én adott nyilatkozatában a bristoli polgármester úgy fogalmaz, hogy a brit gazdaság problémáiról a kormány azzal próbálja elterelni a figyelmet, hogy az embereket a bevándorlók ellen hangolja. Pedig az EU-n belüli munkaerő-vándorlás nélkül nem működne a brit egészségügy és nem lenne elég munkaerő a brit gyárakban. Ezzel a megjegyzésével a polgármester összemossa az EU-n belüli szabad munkavállalást a nemzetközi migrációval.
Azt állította továbbá, hogy a városok érzik a migráció előnyeit is, ezért mindent megtesznek a migránsok integrálása érdekében. Nagy-Britanniában Bristolon kívül Londonban – ahol Sadiq Khan a polgármester – vannak sikeres integrálási programok. Meg kell jegyeznünk, hogy a bristoli és a londoni polgármester is migrációs hátterű. Nem meglepő, hogy szerintük a nemzetállamok mára korszerűtlen képződményekké váltak. Ezért növelnék a civil szervezetek és a városok szerepét, és persze kiállnak az ENSZ migrációs csomagja mellett.
A Polgármesterek Migrációs Tanácsában nyolc város polgármestere vesz részt. (Los Angeles, Athén, Kampala, Montreal, Bristol, Milánó, Ammán, Freetown.) Az ENSZ globális migrációs megállapodása szerint már több mint 258 millió migráns van a világban, és számuk tovább nő. A növekedés okai között szerepel a túlnépesedés, a növekvő szegénység és az egyenlőtlenségek, valamint a klímaváltozás. A bristoli polgármester szerint a népvándorlást nem megállítani, hanem menedzselni kell.
Az ellenzők amúgy is kevesen vannak, mint Amerika, Magyarország, Ausztria, Csehország, Lengyelország és Olaszország. Állítólag erősödnek azok az „új generációs” fiatal civil és helyi vezetők, akik a migrációban a kölcsönös előnyöket látják. De az előnyöket csak úgy lehet elérni, ha a városok vezetői átveszik a nemzetállamok szerepét, beleértve a határokkal kapcsolatos döntéseket is.
Ennek jegyében szervezték meg a polgármesterek globális parlamentjét 2018 októberében Bristolban, amelyen hat kontinensről több mint nyolcvan polgármester vett részt. A konferencia zárásaként született meg a Bristoli nyilatkozat 2018, amelynek legfontosabb üzenete így hangzott: „A világ polgárainak globális kormányzásra van szükségük, amelyben a városok és a nemzetközi hálózatok a nemzetek vezetőivel egyenlő szerepet kapva alakíthatják a globális politikákat.”
December 18-át pedig kinevezték nemzetközi migránsnapnak. Az üzenet egyértelmű és világos. Szó sincs benne a háborús menekültek megsegítéséről, a lényeg a globalizáció egy magasabb szintjének elérése, amelyben a nemzetállamok jelentősége visszaszorul, és az új világrendet globális kormányok alakítják. Nyilvánvalóan az első perctől kezdve ez volt a valódi cél, a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos többértelmű üzenetek pedig a látszatot képviselték.
A hanyatló Európa jelenlegi vezetői maguk is beszálltak ebbe a látszatkeltésbe, és mindent megtesznek a nemzetállamok gyengítéséért. Ilyen kezdeményezések az EU általi határőrizet, a közös költségvetés és a többi, egymást érő ötlet, amelyek a nemzetállamoktól akarnak elvonni hatásköröket, átcsoportosítva azokat Brüsszelnek. A szomorú valóság az, hogy miközben Brüsszel az egyre erőltetettebb centralizációért küzd, senki nem foglalkozik azzal a problémával, hogy az EU gazdasága egyre kevéssé innovatív, az állampolgárok csalódottak, nem látnak vonzó európai jövőképet. Lelkesedés hiányában a munkahelyeken is alacsonyabb a teljesítményszint, mint lehetne.
A New York-i székhelyű Gallup jelentése szerint Nyugat-Európában a munkavállalók csupán 15 százaléka érzi jól magát a munkahelyén, miközben egyes országokban jelentős a munkanélküliség. Európa nemzetközi versenyképessége folyamatosan gyengül. Ezeknek a problémáknak a megoldására azonban már nem futja az EU-vezetők energiáiból. Pedig a gazdasági versenyben lemaradó unió más területeken is le fog csúszni: nem tudja biztosítani a korábbi életszínvonalat és életminőséget, ezért elveszítheti a legjobb szakembereit, ami szintén további lecsúszást idéz elő. Ideje volna, hogy az uniónak innovatív, jövőorientált, a lakosságnak jövőképet felmutatni tudó vezetői legyenek!
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
