Majtényi László volt ombudsman, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke lett a balliberális oldal köztársaságielnök-jelöltje. Az intézet már évek óta döntő mértékben Soros György támogatásaiból él. Felmerül tehát a kérdés: kinek a jelöltje Majtényi László, a baloldalé-e, vagy Soros Györgyé?
De előtte még azt a kérdést kell feltennünk: vajon mi értelme volt/van Majtényi László jelöltetésének, amikor teljesen világos, hogy a majdnem kétharmados kormányzati többség Áder Jánost fogja ismét elnöknek választani?
A válasz első megközelítésben aligha lehet más, mint hogy a baloldali és liberális pártok – MSZP, DK, Együtt, PM, Liberálisok – kötelességüknek tartották, hogy ha esélytelenül is, de indítsanak egy ellenjelöltet a kormányoldal jelöltjével szemben. Hiszen nem engedhetik meg azt a szégyent maguknak, hogy a szerintük diktatórikus, idegen- és migránsgyűlölő, fasiszta és náci, rasszista és antiszemita stb. kormányzattal szemben ne vegyék fel a harcot, hiszen meg kell mutatniuk ország-világ előtt, hogy nem engednek a 18-ből és a 19-ből.
Második megközelítésben azonban máris fontos ellentmondással találjuk szembe magunkat. Azzal mégpedig, hogy Majtényi László minden eddigi nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi szisztéma valójában már nem demokrácia és nem jogállam; ebből a kiindulópontból azonban nyilván az következhetne, hogy az államfőválasztásokon való indulása megengedhetetlen. Majtényi László azonban mégis vállalta a megmérettetést, ami után két eset lehetséges.
Az egyik, hogy őszintén beszél a jogállamiság megszűnéséről; ebben az esetben azonban indulásával mintegy legitimálja az általa gyűlölt rendszert.
A másik lehetőség az, hogy Majtényi László nem beszél őszintén, valójában nem gondolja komolyan, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, s ezért indul a köztársaságielnök-jelölti versenyben. Utóbbi lehetőség viszont a baloldal jelöltjének szavahihetőségét rombolja porig, s emiatt válik az indulása – finoman szólva is – ellentmondásossá.
Vagy talán létezik egy harmadik variáns a volt ombudsman indulása kapcsán?
Nos, jómagam ez utóbbira gondolok. Annál is inkább, mert az utóbbi hetekben és napokban napvilágot látott az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet költségvetése, s feketén-fehéren kiderült, hogy az intézet lényegében véve Soros György dollármilliárdos, tőzsdespekuláns pénzéből él már évek óta, másképpen, Soros György tenyeréből eszik az intézet. Meg kell kérdeznem szerényen: ha egy intézetet, vagy bármilyen szervezetet döntő mértékben egy külföldi személy finanszíroz, akkor elképzelhető-e az, hogy a fontos döntéseket nem a külföldi személy, esetünkben Soros György határozza meg? S vajon az fontos döntésnek számít-e egy közpolitikai intézet életében, hogy annak elnöke a baloldali és liberális pártok támogatásával induljon a köztársaságielnök-választáson?
Nem kérek számon mást, csak logikát. Nyilvánvalóan nem voltunk ott a Soros György és Majtényi László közötti egyeztetéseken, nyilvánvalóan nem tényeket mondunk, csak következtetünk, ám a fenti egyszerű logika alapján feltételezzük, hogy Majtényi László nemcsak a baloldali pártok, hanem Soros György jelöltje is. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy nemcsak Soros György, hanem a baloldali pártok jelöltje is.
De ha a pénzügyi függés nem lenne elég magyarázó érvelés, akkor felhívnám arra a figyelmet, hogy a WikiLeaks jóvoltából az elmúlt időszakban a Soroshoz köthető Nyitott Társadalom Alapítványok dokumentumai közül mintegy 2500 darab szivárgott ki, amelyet aztán gyorsan eltüntettek, de addig lényeges dolgok kerültek felszínre. Ezzel összefüggésben nemrég a Jerusalem Post írta meg azt, hogy Soros György a támogatásért és eltartásért cserébe világos követelményeket fogalmazott meg a különféle országokban fungáló alapítványi vezetőségeknek. Így például, hogy az alapítványainak a saját országaikon belül fel kell lépniük a migránsok visszatoloncolása ellen, ahol lehet, követelni kell a határellenőrzések megszüntetését, s minden erővel a bevándorlók fejébe kell verni a jogaikat, amelyekkel felléphetnek a renitens – értsd: nemzeti határ- és nemzeti identitásvédő – államokkal és kormányokkal szemben. Soros ezekre a célokra 2,2 milliárd dollárt fordított.
A dokumentumok tehát világosan, tényszerűen mutatják, hogy Soros György nem irgalmas szamaritánusként adja a pénzeket a „független”, „civil” szerveződéseknek, hanem cserébe világos és egyértelmű elvárásokat fogalmaz meg. Soros céljai pedig ma már nem rejtettek, mert nem is rejti véka alá őket: egy új, globális világuralmi rend létrehozása, amelyet a szupergazdag pénzügyi körök irányítanak, ennek megvalósítása érdekében a nemzetállamok megtörése és alárendelése, a migránsok millióinak Európába való betelepítése egy kevert fajú és identitásában legyengült, kozmopolita, multikulturális Új-Európa megteremtése érdekében, s ezáltal egy globális piac létrehozatala. Ezt nevezi ő nyitott társadalomnak.
Ezek után nem is kérdezem, hanem kijelentem: természetesen Soros György céljainak megfelelően indul Majtényi László a köztársasági elnökválasztáson. És ez pedig valóban egy szép, új világ. Mégpedig azért, mert Soros György és mögötte a szupergazdag pénzügyi körök nem tesznek mást, mint egyszerűen beavatkoznak egy ország belügyeibe, s mint aktorok, tényezők lépnek fel abban. Soros György Majtényi László indításával megjelent a magyar belpolitikában, holott ott nincs semmilyen keresnivalója, mint ahogyan nincs keresnivalója Ukrajna, Macedónia, Csehország, Románia, a balti államok és más országok belügyeiben sem. A demokrácia ugyanis születésétől fogva nemzetállami keretek között működik, nem pedig külső, nemzetközi keverések-kavarások káoszában. A nemzetállami demokrácia nem globalizálódhat, mert akkor az már nem demokrácia, hanem globális elitokrácia.
Befejezésül, a tréfa kedvéért hadd adjak egy jó tanácsot Soros Györgynek: jobban tenné, ha nem strómanokat küldene rá az elnökválasztásra, hanem maga indulna az elnöki pozícióért Magyarországon, sőt, pártot is alakíthatna és indulhatna a választásokon, tervbe véve egy Soros-kormány megalakítását. Ez lenne a részéről tisztességes és fair, s nem a sunnyogás. Egyébként attól félek, hogy a pártja a választásokon nem érné el az állami támogatáshoz szükséges egy százalékot sem, mert jómagam abszolút bízom az emberek józan ítélőképességében. Soros György pártja így, állami támogatás híján, bizonyára összeroppanna anyagilag és lehajtott fejjel elhagyná az országot.
S ekkor, az 1956-os „ruszkik, haza!” mintájára, kiálthatnánk, hogy: „Soros, haza!” Utána azonban meghökkenve saját felkiáltásunkon, meg kellene kérdeznünk: de hova haza?
A szerző politológus