Közeledik az országgyűlési választás napja, s ilyenkor megfigyelhető, hogy előtte néhány hónappal-héttel feltűnnek a politikai szerencselovagok, kiknek hírét négy éven át az adott körzetben élők maximum a tévéből ismerhették, most viszont Robin Hoodként próbálnak tetszelegni.
Magyar György pont ilyen. A magát függetlennek valló, Gyurcsánnyal, Bokrossal, Demszkyvel nagy cimboraságban lévő budapesti médiaügyvéd a baloldali összefogás jelöltjeként a Somogy megyei 4. számú választókörzetben indul az április 8-i voksoláson. Hogy miért ott? Mert szeret a Balatonban lubickolni, nézni vitorlás jachtjáról a napfelkeltét vagy ahogy lebukik a tűzkorong Tihany felett.
Radnóti Miklós sorai jutnak eszembe: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”. Valahol Magyarnak is, mert ahogy a görög falu tájidegen volt Füreden, úgy ő az marad mindig a megyében. Látom lelki szemeim előtt, ahogy egy ködös novemberi estén felhívják Büssüből, a kis somogyi faluból, hogy segítséget kérjenek tőle. Kinéz körpanorámás luxusnyaralójának ablakán, tölt magának egy pohár zamatos, drága francia bort, nagyot sóhajt, felteszi a szemüvegét, majd a megyetérkép után nyúl, s akkurátus fürkészésbe kezd, halkan mormolva: Nézzük csak, hol is van ez a Büssü?!
Magyar György nyilatkozatait olvasgatva, eddigi ténykedését látva az a véleményem, hogy gerinctörést biztosan nem szenvedhet: négy évvel ezelőtt ugyanis még azt mondta, hogy a Jobbikot ki kell rekeszteni a parlamentből államellenes cselekedetek és vállalhatatlan képviselői miatt. Ma viszont már úgy látja, hogy az ellenzéki pártoknak össze kell fogniuk, s nem szabad megnézni, hogy kicsit náci vagy nagyon náci, nagyon demokrata vagy kicsit demokrata, technikailag kell együttműködniük.
Kicsit náci vagy nagyon náci – ízlelgetem a számban a mondatot: gyomorforgató. Hogy tud(nak) lepaktálni egy olyan párttal, amelynek számos képviselője full náci módra cselekedett, fogalmazott meg gondolatokat? Itt van mindjárt a jobbikos Kulcsár Gergely esete.
Ez a „tiszta szívember” korábban a Dunába lőtt zsidókra emlékező vascipők emlékművébe köpött, majd azt kommunikálták: hirtelen felindulásból tette. Hirtelen felindulásból… Máskor a frakciótársainak írt körlevelében „kamukausztnak” nevezte a népirtást. Gyöngyösi Márton pedig felmérette volna, hogy a magyar Országgyűlésben és kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki – szerinte – bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent az országnak. E gyalázatos megnyilvánulások sora sajnos elég hosszan folytatható. Szegedi Csanád 2012 nyarán távozott a Jobbikból, miután kiderült zsidó származása. Mondatai jól szemléltetik e közösség ideológiáját, hangulatát s távozásának motivációit: „Az rémisztett meg a legjobban, hogy szembetaláltam magamat magammal: kirekesztőből kirekesztett lettem!” Hogy is mondta Magyar? Az összefogás tekintetében irreleváns az adott párt ideológiája.
A celebjogász szemet huny, számára minden elfogadható, tolerálható a hatalom megszerzése érdekében, ezért Vona Müezzin Gábor alakulatával is szemrebbenés nélkül összeborul. A politikai szemétdomb pedig jó nagy, elfér rajta sok szélkakas. Itt van mindjárt a másik nagy köpönyegforgató, Karácsony Gergely, aki korábban azt mondta, jobban utálja a szocikat, mint a Fideszt. Most pedig az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Nem mellesleg Magyar György patrónusa, hiszen ő mutatta be és ajánlotta a napokban a választók figyelmébe Siófokon.
De térjünk vissza a Jobbik „néppártosodásához”, amit egyesek tájékozatlanságból vesznek be. Magyar György nem, őt csak érdekei vezérlik. Belépett a hatalomért és pénzért az ördöggel is cimborálók táborába. A Jobbik farkasból kamubáránnyá avanzsálódása azonban sok közéleti szereplőnek megfekszi a gyomrát, mert ők tudják: kutyából nem lesz szalonna.
Az ismert történész, Gerő András pedig tavaly ősszel fakadt ki, miután a zömmel liberális taggal bíró Szeretem Magyarországot Klub meghívta Vona Gábort. Gerő vállalhatatlannak nevezte a Jobbik elnökét, szerinte ugyanis a párt politikája cigányellenességből és zsidógyűlöletből fakad, az pedig, hogy mostanában békésebb hangot próbálnak megütni, komoly hitelességi problémát vet fel. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija miután ismét hanukai üdvözletet kapott Vonától, azt mondta: olyan politikusoktól, akik éveken keresztül a rasszista gyűlöletet terjesztették, cinikus gesztusnak tartja. Szerinte a sötétség terjesztését nem proklamációkban, hanem a cselekedetek szintjén kell jóvátenni.
Magyar György a demokráciáért is egyre többet aggódik mostanság. De valahogy 2006 októbere után – amikor a rendőrök ártatlan emberek közé lőttek, szemet lőttek ki, menekülő embereket döngöltek a földbe lovasrohamokkal – valahogy nem hallatta a hangját, mondhatni kussolt.
Úgyhogy ennyit a demokráciáról és védelmezőjéről. Nem mellesleg a fia is „nagy demokrata”, mondhatjuk az alma nem esik messze a fájától. Csakhogy ez az alma is kissé kukacos: történt ugyanis, hogy az Európai Bizottság a minap adta ki országjelentését, amely a magyar gazdasági teljesítmény némi elismerése mellett komolyan kritizálja a politikai döntéshozatal átláthatatlanságát, a magas korrupciós kockázatot, az oktatás és az egészségügy állapotát.
Kitalálják, hogy – a hírek szerint – a jelentés elkészítésében többek között ki vett részt? Persze hogy Magyar György fia, Magyar Gábor. A fiatal ügyvéd amúgy nem ismeretlen a közéletben: ő védte „a puha diktatúra legkeményebb öklét”, a tavalyelőtt 94 évesen elhunyt Biszku Bélát.
A kommunista politikus a legnagyobb megtorlások, kivégzések idején, 1957. március 1. és 1961. szeptember 13. között volt belügyminiszter. Az ügyészség néhány éve életfogytiglani börtönt kért az ’56-os forradalom utáni megtorlások, a 46 ember életét kioltó salgótarjáni sortűz, valamint a Nyugati téri karhatalmisták és tüntetők közötti három halálos áldozattal járó összecsapás miatt. A Biszku-ügy előtt pedig a „vöröscsillag-pert” vitte, miután Fratanolo Jánost vörös csillag viselése miatt tiltott önkényuralmi jelkép viseléséért őrizetbe vették.
Hát ennyi, belátom, ő is független, ahogy az apja, a showman-attorney, akinél a szereplés, a nagyotmondás mindig a kelléktár része volt. Egy lapinterjúban arra a felvetésre, hogy úgy hírlik, tudja, ki ölte meg 1963-ban John Fitzgerald Kennedy amerikai elnököt, szemrebbenés nélkül azt felelte: írt egy novellát, amelyben felállított egy elméletet, hogy kinek is állhatott érdekében a dallasi gyilkosság. Arra jutott – most figyeljenek –, hogy Kennedy alelnöke, a későbbi elnök, Lyndon B. Johnson lehetett a felbujtó. Mekkora lúzertársaság ez az FBI…
Médiaszereplés, nagyotmondás kipipálva, de mi a helyzet az igazmondással? Szintén ebben az interjúban arra a kérdésre, hazudott-e már a sajtónak, azt felelte: „Általában nem szoktam.” No comment.
A bűnözők ügyvédjének ténykedése a vörösiszap-katasztrófa kapcsán is tetten érhető, amikor átszakadt a gát, s a timföldgyártás mellékterméke megbokrosodva hömpölygött falvakon át, emberéleteket követelve, s életek munkáját ragadta magával vagy tette tönkre.
Magyar György és csapata piócaként környékezte meg a helyieket, hogy jogi képviseletüket ő láthassa el, a hírek szerint óránként nettó 50 ezer forintért. A nemrég elhunyt Léhmann György siófoki ügyvéd pedig akkortájt bejelentést is tett a kamarai elnöknél, mondván, törvénybe ütköző és etikátlan megbízói nyilatkozatot tartalmazó, fenyegetésként értelmezhető mondat van azokban a szerződésekben, amelyeket Magyar György a vörösiszap-katasztrófa károsultjaival kötött.
Tudják, mi állt a szerződésekben? Hogy az ügyfél lemond a szerződés utólagos megtámadásának jogáról. A celebügyvéd erre azt mondta, szerződései törvényesek, és áll bármilyen vizsgálat elé.
A „tévéügyvéd” nem most először kacsingat a politika felé. 1994-ben a Köztársaság Párt–Vállalkozók Pártja színeiben nekilódult a főpolgármesteri bársonyszéknek: 7706, azaz hétezer-hétszázhat szavazatot lapátolt össze Budapesten, ami 1,29, azaz egy egész huszonkilenc tized százalékot jelent. Tehát a médiaügyvéd ott bukott el csúnyán, ahol amúgy otthonosan mozog: a fővárosban.
Május 6-án Libanonban, 27-én Barbadoson, július 29-én pedig Kambodzsában lesznek parlamenti választások. Úgyhogy Magyar György előtt számos út van, hajrá! Esélye? Annyi, mint Somogyban.
A szerző újságíró