Manapság minden ötödik-hatodik pár meddő Magyarországon. Rajtuk próbál segíteni az orvostudomány az úgynevezett in vitro megtermékenyítéssel, amelynek eredményeképpen hazánkban évente mintegy 1700 lombikbébi születik. Széles körű egyetértés van abban, hogy ez az orvosi tevékenység erkölcsi szempontból helyes. Ebbe a társadalmi konszenzusba dobott követ Veres András katolikus püspök augusztus 20-i beszédének az a része, amelyben elítélte a lombikbébiprogramot.
A keresztény moralitás számára ez a technológia elsősorban azért elfogadhatatlan, mert a folyamat során fölös számú embrió keletkezik, amelyeket lefagyasztva tárolnak, vagy a szülők kérésére elpusztítanak. A „fölösleges” embriók sorsa még a szekuláris bioetikusok számára is problémát jelenthet. Tehát egy olyan technológiával állunk szemben, amelynek egyaránt vannak jó és rossz következményei. Ez persze nem egyedi eset. Az orvostudomány különösen gyakran kerül szembe olyan kritikus helyzetekkel, ahol a gyógyítás során kár okozása is történik: méhen kívüli terhesség kezelése, a krónikus betegek fájdalomcsillapítása morfinnal, gyógyszerek mellékhatásai stb.
Az ilyen esetek jól vizsgálhatók az úgynevezett kettős hatás elvének a segítségével, amit elsőként Szent Tamás fogalmazott meg. A keresztény morálteológia ezzel az elvvel igazolja azokat a speciális abortuszokat, amelyeknek a célja a nő életének a megmentése. Ez az elv nemcsak a cselekedet következményeit vizsgálja, hanem a cselekvő szándékát is, ami összhangban van az utca emberének erkölcsi érzékével. Erre az elvre nemcsak az orvosi, hanem a környezetvédelmi és a katonai döntéshozatalban is gyakran támaszkodnak.
A kettős hatás elvének alkalmazásakor négy kritériumnak kell érvényesülnie: maga a tett morálisan jó, de minimum közömbös legyen; a cselekvő szándéka csak a jó következményre irányuljon; a jó következmény ne a rossz következmény eredményeként jöjjön létre; a kérdéses tettel létrehozott jó hatás nagyobb legyen, mint a rossz hatás. Ez utóbbit szokták az arányosság kritériumának nevezni. Például egy terrorcselekmény kezelése ne vezessen a túszok halálához.
Ha ezeket a kritériumokat alkalmazzuk a lombikbébiprogramokra, akkor a következő megállapításokat tehetjük. Általában a gyermekvállalás elősegítése érdekében végzett orvosi beavatkozások morálisan helyesek. A lombikbébiprogram célja a meddő párok megsegítése, ami erkölcsi szempontból szintén helyes cél. A lombikgyerekek megszületése (jó hatás) nem a szám felett keletkezett embriók létrehozásának (rossz hatás) a következménye. S végül a lombikbébi megszületése nagyobb előnyt jelent, mint a folyamat során létrehozott „fölösleges” embriók lefagyasztásából vagy megsemmisítéséből származó hátrány.
Bioetikai szempontból tehát a lombikgyerekek megszületése nagyságrendekkel nagyobb jót jelent, mint néhány számfeletti megtermékenyített petesejt megsemmisítése. Mindamellett ennek a technológiának nyilvánvalóan törekednie kell arra, hogy ezeket a sejteket etikusan kezelje és számukat igyekezzen csökkenteni.
A szerző egyetemi tanár