Hiszen már Bajorország is felettébb közel van, de a saját déli határunk még közelebb. Ahonnan, ha nem is a tavalyi mennyiségben, de továbbra is áramlanak a bevándorlók. Közülük pedig mind többen érkeznek meg Budapestre is, ahol főként a vasútállomások környékén bukkannak fel. De persze nem kellenek az „importáltak”, van nekünk éppen elég hazai termésű bicskázónk és hasonlónk is – őket nevezték bizonyos pártok kedvesen bagatellizálva „megélhetési bűnözőknek”. A hatékony védekezés igénye tehát egyre többekben merül fel.
Az új magyar alaptörvény az alapvető jogok között felsorolja az önvédelem jogát (szabadság és felelősség V. cikk), valamint az új büntető törvénykönyv szinte már amerikai stílusban fogalmazza meg, mi minősül jogos védelmi helyzetnek. A joggyakorlat alapján viszont a hatóságok még mindig a védekezőt húzkodják meg legjobban.
Két fő jogszabálycsokorról beszélhetünk a védelmi eszközök kapcsán. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről szóló kormányrendelet egy jogi fércmű. A lényeg, hogy közterületen a rendőr szinte bármit elvehet tőlünk a 8 centinél rövidebb pengéjű kés és az alább taglalt gázspray-k kivételével, és meg is bírságolhat, ha tiltott eszközt talál. A másik a fegyvertörvény és kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletei, ebből számunkra a lőfegyverekre vonatkozó rész érdektelen, hiszen önvédelmi célra maroklőfegyvert földi halandó semmiképpen sem kaphat, a lakásvédelmi tartási célt pedig nem is ismeri a jogszabály.
A gázspray az, amellyel talán a legtöbbeknek személyes tapasztalata van. Nincs másról szó, mint egy klasszikus dezodorról, csak éppen itt a szemet, nyálkahártyát, tüdőt ingerlő hatóanyag nem a rossz szagokat, hanem a támadót semlegesíti. Bármilyen gázspray-t szabadon tarthatunk otthon, azonban csak 20 grammot nem meghaladó töltettömegűt vásárolhatunk a szaküzletekben, és csak ilyet viselhetünk (rejtve) közterületen. Hogy kinek a beteg agyából pattant ki ez a 20 grammos korlát, azt nem tudni, mert ezzel az Európában gyártásban levő civil gázspray-k 80 százalékát elzárták a magyar polgároktól. A kis méretű gázspray-vel viszont az a fő baj, hogy nagyon hamar kifogy. Ha stressz alatt az első egy-két fújással nem találtuk telibe a támadó arcát, akkor nem biztos, hogy lesz egy harmadikra való a flakonban. Ennél is fájdalmasabb, hogy a szocialista kormányzat a 2006-os események után hasraütésszerűen betiltotta a paprikaspray közterületi viselését. Az egyik leghatékonyabb és kétségkívül leghumánusabb, teljesen természetes hatóanyagét!
A modern, nyugati gyártmányú gázspray-k szinte mindegyike CS vagy pepper (paprika, kapszaicin, PV) hatóanyagú. Ezekről itt annyi elég, hogy öt-tíz percre biztosan semlegesítik a támadót, ha direktben az arcába találunk. Önvédelemre a terítő szórófejes modellek javasoltak, stressz alatt csak ezekkel van esély célba találni. Hatótávolságuk egy-két méter között van. Ezek a leggyakoribb hatóanyagok a gáz- és riasztófegyvereknél is. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy teljesen valódinak kinéző és sok tekintetben azok működését utánzó pisztolyok és revolverek. Elsütéskor is majdnem akkora torkolatdörej és -tűz kíséri a működést, mint egy valódi pisztolynál.
A gáztöltényben levő lőportöltet felrobbanásakor a könnygázképző hatóanyagot nagy nyomással lövi ki a fegyvercsövön, körülbelül háromméteres masszív könnygázsugarat/felhőt hozva létre. Általában egy gázpatronban annyi hatóanyag van, mint egy egész flakon gázsprayben, 2-4 lövéssel praktikusan bárki harcképtelenné tehető, akár egy kisebb csoport támadó is. A gázpisztolyok évtizedek óta olyan konstrukcióban készülnek, hogy gyakorlatilag lehetetlen éles lőfegyverré átalakítani őket. Némi kockázat, ha közvetlen közelről, 30 centin belülről lőnek rá valakire, mert a torkolattűz okozhat égési sérüléseket. Emberéletre akkor veszélyesek csak, ha valakinek beverik velük a koponyáját – de erre amúgy bármely 0,5-1 kilós fémtárgy alkalmas.
A gáz- és riasztófegyver engedély nélkül megszerezhető és tartható. De a felelőtlen jogalkotó valamiért nem köti ezt nagykorúsághoz. Ugyanakkor a közterületi viselés (testen, ruházaton való rejtett elhelyezés) már rendőrségi engedélyhez kötött. Ennek feltétele a jelenleg kétezer forintos díj megfizetése, valamint a nagykorúság és a büntetlen előélet. Több mint hatvanezer magyar polgárnak van ilyen engedélye. Akad itt is visszásság: minden egyes, viselni kívánt fegyverre külön engedélyt kell kérni. Ha újat vesz valaki, akkor arra újat kérni, ha a régit eladja, az arra szóló engedélyt le kell adni. Az akták csak vastagodnak, az emberek feleslegesen töltik az idejüket ügyintézéssel, jobb sorsra érdemes rendőrtisztek pedig számítógépes adatrögzítési munkát végeznek. Holott – német mintára, ahol hasonló gázfegyver viselési engedély (Kleiner Waffenschein) létezik – a viselési jognak a személyhez kellene kötődnie, értelmetlen a teljesen szabadon tartható fegyverenként külön engedélyezési eljárást lefolytatni. A kormány örvendetes bürokráciacsökkentő csomagja bár a fegyverjoghoz is hozzányúlt, sajnos ezen a téren lenne még tennivalója.
A gáz-riasztó fegyvernek és a legtöbb gázspray-nek komoly hátránya is van: erős szélben drasztikusan csökken a hatótáv, valamint így – és zárt térben – alkalmazva a védekező is kaphat a matériából. Erre tökéletes megoldás a gumilövedékes, traumatikus fegyverek kategóriája. Itt egy relatíve nagy átmérőjű, de rugalmas, kis sűrűségű lövedéket lövünk ki, amely rendkívül erősen, nagy fájdalmat okozva megüti/kiüti a támadót anélkül, hogy a testébe mélyen behatolna, emberéletre veszélyes lenne. Ezen fegyverek alkalmazásában persze egy durva véraláfutás vagy bordatörés benne van, de a lövedékek jellegük és energiájuk okán létfontosságú szervet nem tudnak elérni. Azonban hivatalosan ez a kategória nem is létezik, csupán néhány gázriasztó revolver másodlagos képességként alkalmas a jogszabályoknak megfelelően a riasztópatrontól külön, bezsírozva a dobba betöltött gumilövedék kilövésére. Egyes, jogi ismeretek terén kihívásokkal küszködő rendőrtisztek véleménye ellenére a Legfelsőbb Bíróság már évekkel ezelőtt jogerősen úgy ítélte meg, hogy a gumilövedék kilövési képességétől nem változik meg a fegyver jellege, és gáz-riasztóként viselési engedély kérhető rá.
A megoldás az lenne, ha nem kellene ezzel a szánalmas, zsírozós-tömködős megoldással szerencsétlenkednünk, hanem a világ fegyveripara által széles választékban gyártott, egybeszerelt lőszeres, egyenletesebb teljesítményű, biztonságosabb gumilövedékes fegyverek is hozzáférhetővé válnának. Ma ezek egy kategóriában vannak a klasszikus, emberélet kioltására alkalmas önvédelmi pisztolyokkal – tehát a magyar állampolgár számára tökéletesen be vannak tiltva.
Kivéve, ha az a magyar állampolgár kettős állampolgár és Erdélyben lakó honfitársunk. Neki ugyanis lehet ilyenje önvédelemre, méghozzá alanyi jogú engedéllyel, mert a román törvények ezt megengedik. Sosem gondoltuk volna, hogy valami kis dologban azért örülhetnek Trianonnak…
A szerző a Kaliber magazin főszerkesztője