Ez az év is jól kezdődött. A Mol január negyedikén, pénteken tíz-tíz forinttal csökkentette a benzin és a gázolaj literenkénti árát. Ha valaki most azt hiszi, hogy gúnyolódom, akkor téved. Éppen ezért emlékezetünk felfrissítésére ismételjünk át újra néhány leckét a legújabb kori magyar történelem 2002-től 2010-ig terjedő korszakából, hiszen az ismétlés köztudottan a tudás anyja, a történelem pedig az élet tanítómestere. Azokban az időkben ugye az ellenzéki liberális baloldal kormányzott, amely most vagdalkozva és a népbarát szerepében tetszelegve ölel a keblére boldog-boldogtalant, a munkanélkülit és a túlórázó dolgozót éppúgy, mint a hajléktalant és az egekbe szökő ingatlanárakkal küszködő lakásvásárlót.
Ez az első leckénk. A másodikban azt vegyük át még egyszer, hogy az ellenzéki baloldal 2002-től 2010-ig szinte minden alkalommal a gáz árának emelésével kívánt boldog új esztendőt a magyaroknak. Figyelem, nem csalás, nem ámítás, szinte minden alkalommal! A fent említett időszakban a gáz ára ugyanis tizenötször emelkedett, méghozzá jól kiszámítható ütemben, egyszer januárban, egyszer pedig július körül. És ez ugye egy híján évenként kettő. Így sikerült eljutniuk a kétciklusos rémálom alatt a köbméterenkénti negyven forintról a száznegyven forintra.
Végül pedig jöjjön harmadik történelmi leckénk! 2011-től kezdve egyszer csak elmaradtak a szokatlan újévi jókívánságok. Jött a rezsicsökkentés, amelynek végrehajtóját, Németh Szilárdot az ellenzék majdnem úgy megutálta, mint Orbán Viktort, és ha alkalmuk adódik, azóta is kígyót-békát kiáltanak rá. Nem csoda, hiszen ő lett a két lábon járó, élő lelkiismeretük, akiről akarva-akaratlanul mindig eszükbe jut gyalázatos kormányzásuk, és aki lépten-nyomon eszükbe juttatja sötét üzelmeiket.
Most pedig az átismételt anyag immár szilárd ismeretének birtokában térjünk vissza a jelenbe! Szóval komolyan, ez az év is jól kezdődött! Hiszen egyéb kedvező juttatások bevezetése mellett a gáz ára nem emelkedett, a gázolajé és a benziné viszont csökkent, méghozzá folyamatában nézve nem is keveset. Szeptember végén a házunk előtt parkoló, huszonkilenc éves Skoda Favoritomba belerohant egy ámokfutó autós, így előzetes terveimmel ellentétben új kocsit kellett vásárolnom, amellyel első utam az autószalonból természetesen egy benzinkúthoz vezetett. Rendkívüli eseményről lévén szó, jól megjegyeztem magamnak, hogy akkor négyszázhat forintot fizettem egy liter benzinért, amelyet most ugyanott háromszáznegyvenért vesztegetnek.
A rezsisokk óta az ellenzéki liberális baloldal sajtója és politikusai elkeseredett küzdelmet folytatnak az energiaárak kísértetével, amelyhez különben ellentmondásos viszony fűzi őket. Az üzemanyagok áráról például nagyon jól tudják, hogy annak változása döntő mértékben nem a mindenkori kormánytól, hanem a gazdasági tényezőktől, így például a kőolaj világpiaci árának alakulásától függ. Mondom, nagyon jól tudják, de dráguláskor rendszeresen elfelejtik ezt az alapigazságot.
Ilyenkor egyéb mondanivaló híján a kormányt kezdik szapulni, és a túl magas jövedéki adót emlegetik, aminek csökkentésével a népnyúzó Orbán-rezsim enyhíthetne szegény autósok terhein. Az árcsökkenéskor viszont vagy hallgatnak, mint a sír, vagy eszükbe se jut a jövedéki adó, hanem felsőbbrendűségük tudatában kioktató hangon magyarázzák, hogy az egész a kedvező világpiaci körülményeknek köszönhető, a kormánynak semmi köze hozzá.
A mostani üzemanyagár-csökkenés a lehető legrosszabbkor jött nekik, hiszen a pesti utcákon éppen valami végső leszámolásra készülnek, mire tessék, a Mol váratlanul beleköpött a levesükbe. Ebben a helyzetben az intellektuális rögtönzéseikről nem éppen híres politikai hangadóik jobbnak látták a hallgatás taktikáját választani, néhány sajtófórumuk azonban igyekezett amolyan tessék-lássék módon mégiscsak közölni a hírt.
Az ATV január negyedikén reggel veselkedett neki a kényes feladatnak. Ami akkor történt, az olyan abszurd, hogy első olvasásra hitetlen Tamásként bizonyára sokan kételkednek majd benne, és valami rosszindulatú fantáziálásnak tartják. Nekik azt javaslom, nézzék és hallgassák vissza a történteket. Szóval a hírolvasó január negyedikén reggel nyolckor az alábbiakat közölte a nézőkkel: a Mol pénteken bruttó tíz forinttal csökkenti a benzin és ugyancsak bruttó tíz forinttal a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát. A képernyő alján pedig kommentárként öles betűkkel ez a felirat jelent meg: „Tíz forinttal drágultak az üzemanyagárak.” A hang tehát az igazság hangja volt, a kép pedig a hazugságé. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy drágulni az áruk szoktak, az árak emelkednek.)
Sajtóberkekben újabban ezt a valóságra fittyet hányó tájékoztatási formát vágyvezérelt újságírásnak nevezik, nekem viszont Sigmund Freud jutott róla eszembe, aki az ilyen jelenséget a mentális betegségek kategóriájába sorolta. A híres bécsi pszichiáter szerint a tudat alatt elfojtott és felhalmozódott indulatok kóros kitörései többek között az elszólásban és az elírásban nyilvánulnak meg, szakszóval manifesztálódnak.
Az ATV-ben ezúttal az elírásnak lehettünk szemtanúi. A műsor szerkesztői hiába igyekeztek szóban elfojtani nemtetszésüket a pártállásától függetlenül minden magyar számára jó hírrel szemben, a képernyőn írásban felszínre törő tudatalattijuk elárulta őket. Freud egyébként az ilyen lelki zavarokat pszichoanalízissel, vagyis a tudat alatti okok feltárásával gyógyította. A pszichoanalízis, magyarul lélekelemzés már régóta általánosan elterjedt módszer a pszichiátriában.
A csatorna valami olyasmit képvisel, mint Freud egyik legismertebb, legjobb könyve, A mindennapi élet pszichopatológiája. Bemondóival, műsorvezetőivel, vendégeivel, betelefonáló nézőivel együtt enciklopédikus teljességgel nyújt képet azokról a kóresetekről, amelyekben egy kudarcot vallott politikai irányzat mentális betegei szenvednek. Az itt tapasztalható szakmai vergődésre stílszerűen csak azt lehet mondani: Kár a benzinért! Még akkor is kár, ha egy adott pillanatban éppen olcsóbban jut hozzá az ember. Mert az üzemanyagok ára egyszer nyilván megint emelkedésnek fog indulni. Hiába, a kőolaj világpiaca már csak ilyen.
Lelki szemeim előtt próbálom elképzelni, hogy akkor majd az ATV-ben minden bizonnyal így közlik a hírt: „A Mol pénteken bruttó tíz forinttal emeli a benzin és ugyancsak bruttó tíz forinttal a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát.” A képernyő alján pedig öles betűkkel és rossz magyarsággal ez fog állni: Tíz forinttal olcsóbbak lettek az üzemanyagárak. De hinni akkor sem szabad nekik. Mert a képernyő vagy a tudatuk alján mindig ott fog lappangani az elfojtott hazugság.
A szerző író, műfordító