Az elmúlt héten Földi László barátom hírszerzőszemmel vizsgálta meg, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellárt milyen „vírus” támadta meg. A Soros Györgyhöz köthető kapcsolatot és annak hatásait pontosan diagnosztizálta. A közelmúltban kipattant titkosszolgálati botrányokat elemezve futtassunk végig más szemszögből is egy gondolatkísérletet, amely tovább árnyalhatja az osztrák belpolitikai helyzetet. Elhárítószemmel.
Sebastian Kurz 2017-ben úgy lett kancellár, hogy a szociáldemokraták helyett az Osztrák Szabadságpárttal lépett koalícióra. Az új kormányban Herbert Kickl személyében a radikális párt adja a belügyminisztert. A koalíciós kormány megalakulását követően névtelen feljelentés érkezett több osztrák újság szerkesztőségébe az alkotmányvédelmi és terrorelhárítási hivatal (BVT) ellen.
Az alapinformáció szerint Észak-Korea egy osztrák cégtől rendelte meg útleveleinek legyártását, amelyből az osztrák elhárítás néhány biankó példányt átadott a dél-koreai titkosszolgálatnak. A korrupcióellenes ügyészség nyomozása során szokatlan módon az osztrák rendőrség bűnügyi részlegének szakemberei tartottak házkutatást az elhárítás központjában. A rendőrök – sajtóinformációk szerint – szélsőjobboldali tevékenységgel és hozzájuk köthető internetes oldalak ellenőrzésével kapcsolatos aktákat is elvittek.
A házkutatást vezető rendőrtisztet mint a Szabadságpárt szimpatizánsát jellemezte a sajtó. Ezzel szemben az elhárítás vezetője, Peter Gridling egyértelműen az Osztrák Néppárthoz köthető. Ez a koalíción belüli politikai küzdelem a titkosszolgálat feletti befolyás megszerzéséről szól, és nyilvánvalóan súlyosan érintette a szolgálat nemzetközi megítélését is. Hiszen az atomtámadással is fenyegető kommunista Észak-Korea elleni titkosszolgálati együttműködés teljesen természetesnek tekinthető a demokratikus világ szolgálatai között. Ami botrány, az ennek az akciónak a kiszivárogtatása, majd az osztrák titkosszolgálat lejáratása.
Néhány héttel ezelőtt újabb titkosszolgálati fiaskótól volt hangos az osztrák, majd a nemzetközi sajtó is. A Kronen Zeitung robbantotta ki a botrányt, hogy a hadsereg nyugalmazott ezredese húsz évig az orosz katonai hírszerzésnek (GRU) kémkedett. A 90-es években szervezték be az oroszok, árulásáért közel 300 ezer eurót kapott. A lap szerint információkat adott át az osztrák légierőről, tüzérségi fegyverekről, migrációról és magas rangú tisztekről.
Különösen az utóbbi figyelemre méltó, hiszen az osztrák hadsereg fegyverzete csak rutinszerűen érdekelhette az oroszokat, a magas rangú tisztekről szóló információk viszont újabb beszervezési kísérletekhez is szolgáltathattak értékes alapinformációkat. A salzburgi illetőségű ezredes a sajtó szerint már 2006-ban ki akart szállni, de a GRU nem engedte el értékes ügynökét. Az egész történetben talán az a legérdekesebb, hogy az ügyet nem az osztrák elhárítás tárta fel, hanem egy baráti, külföldi titkosszolgálattól kapták az alapinformációt. Az osztrák kancellár ezután már nyilvánosan is megerősítette a kiszivárogtatott híreket.
A Kronen Zeitung a katonatiszt ügye után néhány nappal azt is hírül adta, hogy az osztrák elhárításnál is lelepleztek egy az oroszoknak dolgozó ügynököt, de ennek a történetnek egyelőre nincs folytatása a nyilvánosság előtt.
Ha a három ügyet időzítésük, a kiszivárogtatás módja alapján vizsgáljuk, akkor érdekes eredményre juthatunk. Főleg, ha összevetjük ezt a kancellár politikai lépéseivel.
Sebastian Kurz, az Osztrák Néppárt ifjú tehetsége szédületes karriert futott be. Alig 27 évesen már külügyminiszter, 31 évesen pártelnök, majd kancellár lett. Amikor 2017-ben a szociáldemokraták helyett a radikális bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpártot választotta koalíciós partnerül, akkor bel- és külföldön egyaránt sokan felkapták a fejüket.
Ennek fényében érdekes igazán Földi László írása Kurz és Soros György kapcsolatáról, amely már 2007-től datálható. Úgy gondolom, hogy az oroszoknak dolgozó ügynökök leleplezése egyfajta üzenetként, figyelmeztetésként is értelmezhető. Ne felejtsük el, hogy a katonatisztet külföldi szolgálat információi buktatták le, mint ezt a sajtóban tudatosan nyomatékosították.
A katonailag semleges, de uniós tag Ausztria a hidegháború időszakában a hírszerzők eldorádója volt. A két világ határán, Bécsben mindenki otthon, biztonságban érezte magát a szovjetek 1955-ös kivonulása után is. A semleges Ausztria sikeres gazdasági és politikai kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval. A Varsói Szerződés felbomlása, a Szovjetunió megszűnése után is megőrizték kiemelt státusukat orosz viszonylatban. Elég, ha arra utalunk, hogy az osztrák OMV egyik tulajdonosa nem más, mint az orosz Gazprom.
Amikor az osztrák elhárítás a koalíciós küzdelem frontvonalába került, akkor egy baráti ország titkosszolgálatán keresztül üzenetet küldtek a kancellárnak. Az orosz ügynökök nyilvános leleplezését egyfajta figyelmeztetésnek lehet tekinteni. Nem tudjuk, hogy melyik ország szolgálata volt, amelyik megtalálta a húsz évig sikeresen dolgozó orosz ügynököt. De joggal feltételezhetjük, hogy valamelyik erős, az oroszokkal szemben aktívan dolgozó titkosszolgálat lehetett.
A szakmai érveken túlmenően pedig a politikai szándék is joggal feltételezhető a nyilvánosságra hozatal mögött. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez az adott ország kormányzati szándékával is egybeesik-e. Az osztrák kancellár politikája látványos változásának eredőjét vizsgálva úgy tűnik, hogy az üzenet bárhonnan is jött, célba ért. Ugyanis egy ilyen „baráti” segítség után joggal merülhet fel a kérdés, hogy még mi mindent tudhat a másik fél.
Ahogy az elmúlt hetek történéseit figyeljük, abból úgy tűnik, hogy Kurz kancellár jelentős fordulatot hajtott végre politikájában. Külügyminisztere lemondta tervezett moszkvai útját, a Közép-európai Egyetem ügyében pedig a sajtó nyilvánossága előtt tárgyalt Soros Györggyel. Nem zárható ki, hogy Soros nyílt fellépését megelőzően, titkosszolgálati háttérismeretekkel rendelkező tanácsadói a találkozót előkészítendő gyengítették meg az ifjú, nagypolitikában kevés tapasztalattal rendelkező kancellár tárgyalási pozícióit.
Demonstrálták, hogy országának hadseregében, titkosszolgálatában orosz ügynökök dolgozhattak évtizedeken át háborítatlanul. Ezzel mintegy előkészíthették a milliárdos és a kancellár támadását, elősegítették Kurz politikai irányváltását. Azaz gyengítették az immunrendszerét.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.