Erőszakmentesen, csak a kulturált tömeg erejében bízva, s kihasználva a világpolitika kedvező alakulását, rövid néhány esztendő alatt eljutottak a teljes függetlenség követeléséig. Ha egy olyan kis országban, mint az egymilliónál valamivel több lakosú Észtország, a dalok terén összegyűlik mintegy 200 ezer ember, annak még akkor is nagy hatása van, ha nem tesznek mást, mint hazafias dalokat énekelnek.
Az 1918 óta független balti államokat a világot, de legalábbis az Európát újra felosztó Molotov–Ribbentrop-paktum (1939. augusztus 23.) a szovjet érdekszférába sorolta, mint ahogy Közép-Európa majdani szocialista államait is. A közép- és kelet-európai államok sorsát meghatározó pontokat a paktum titkos záradéka tartalmazta. A paktum 50. évfordulóján a baltikumi népmozgalmak élőláncot szerveztek. A Tallinntól Rigán át Vilniusig húzódó, több mint 600 kilométer hosszú Via Balticán körülbelül kétmillió ember részvételével jött létre az élőlánc a függetlenség és a szolidaritás jegyében. Ami azt jelenti, hogy a három balti állam nem orosz lakosságának mintegy fele csatlakozott az élőlánchoz. És szinte napra pontosan két évvel később, 1991. augusztus 20-án – kihasználva a zűrös moszkvai eseményeket, a Gorbacsov kommunista főtitkár elleni puccsot – a három balti állam vezetése együttesen mondta ki mindegyik állam elszakadását a Szovjetuniótól, és kiáltotta ki az államok függetlenségét. A három állam 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, valamint néhány évvel később az euróövezethez.
A mozgalmaknak van politikai erejük. Van, amikor politikai döntéseket a mozgalmak erejére támaszkodva lehet csak elérni.
A 2004-ben csatlakozott közép-európai államok gyakran érezhetik úgy, hogy fontos döntéseket a fejük fölött hoznak meg. Ilyen – egyelőre talán még csak tervezett – döntés a migránsok szétosztásának terve.
A visegrádi négyek s általában a közép- és kelet-európai EU-tagok ellenzik a kvótarendszert mint az érdekeiket – s meggyőződésem szerint végső soron Európa érdekeit is – erősen sértő intézkedést. Szlovákia és Magyarország már be is adta keresetét az Európai Bírósághoz. Teszik ezt annak ellenére, hogy valószínűleg csak közvetve lesznek érdekeltek, mivel az ide utalandó bevándorlók nem ezekbe az országokba akarnak jönni, s az első adandó alkalommal el is fognak innen tűnni. Elvi kérdésről van szó. A véleményekben nyíltan nem, szinte csak utalásszerűen jelenik meg a gondolat, hogy az iszlám térhódításáról van szó. Egy jól átgondolt hadviselésről, amelynek vannak az iszlám világhoz tartozók között is áldozatai (például a migránsok egy része), de ez a szent cél érdekében hozott áldozat.
A közép-európai államoknak a nyugatiakéinál közvetlenebb tapasztalataik vannak a diktatúrákkal kapcsolatban. A közép-európai államok lakossága nem távoli, a kellő ismeretek hiányából fakadóan naiv vagy egyenesen félrevezetett szemlélőként tekint az önkényuralmi megnyilvánulásokra, legyenek azok politikai, kulturális vagy vallási jellegűek. Éppen ezért Közép-Európát komolyabban kellene vennie az uniónak. Hogy ez – meglátásom szerint – mind a mai napig nem történt meg, lásd a kétsebességes Európa gondolatának szinte menetrendszerű felbukkanását, abban maga a közép-európai térség is hibás. A helyzet azonban javulni látszik. A V4 tagállamai már számos kérdésben egyetértenek. Az egyetértést minél több külpolitikai, külgazdasági és kultúrpolitikai kérdésre kell kiterjeszteni. Az együttműködésbe be kell vonni az övezet többi tagállamát is. Hogy ez sikeres legyen, meg kell ismernünk egymást, és be kell mutatkoznunk Európának és a világ többi részének – megmutatva értékeinket, a közös múlt, a közös kulturális hagyományok mellett egyediségünket is. A magyar kormány – helyesen – évek óta hangoztatja elkötelezettségét egy közép-európai együttműködés iránt. Most már csak a gyakorlati lépésekre volna szükség a kultúra, a tudomány és felsőoktatás, valamint az ismeretterjesztés területén. Mielőbb fel kell számolnunk Közép-Európa terra incognita voltát.
Első lépésként talán megtenné egy közép-európai élőlánc – Tallinntól Ljubljanáig. A szó konkrét értelmében, a migrációval kapcsolatos, számunkra hátrányos döntések ellen, és átvitt értelmében is, egymás jobb megismerése és a külvilággal való megismertetése érdekében.
A szerző egyetemi tanár