Nem bízik már az övéi, a ballib 2018-as választási győzelmében sem, ezért inkább robbantana. Legszívesebben kirobbantaná Orbánt a miniszterelnöki székéből. Persze csak képletesen, nem bombával, hanem a politizálásban csalódottakkal (Tölgyessy Péter), a politikai mellékszereplőkké kárhoztatottakkal (Juhász Péter), az újonnan felbukkant kiváló civilekkel (Kétfarkú Kutya Párt), sőt akár Vona Gáborral véli megdönteni a törvényes magyar kormányt és legfőképpen annak miniszterelnökét.
Kőszeg akár az ördöggel is összefogna, mert szerinte „e pillanatban semmi sem előbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székéből” – írja. Az általa említett figurákkal, akik politikai, államférfiúi képességekben Orbán bokájáig sem érnek, ugyan aligha lehetséges bármilyen siker, akár egy jelképes pukkanás erejéig sem, de vajon mitől fél ennyire Kőszeg, mi az a sürgető szükség, ami nem tűr halasztást, mert akkora a veszély, amit a törvényes magyar kormány jelent?
Kire és mire jelent Orbán Viktor akkora veszélyt, hogy nem lehet annál fontosabb, mint az eltávolítása? Magyarországra, a magyar népre egészen biztosan nem. De tudjuk, hogy mit jelent az orbáni politika, a visegrádi négyek egyre növekvő szerepe, a nemzetközi globalista, világuralmi törekvésű, nemzetállam-ellenes európai és amerikai politikai elitnek. Ennek a harcnak a magyar miniszterelnök az egyik vezéralakja, akinek már egyre nagyobb nimbusza van szerte Európában, sőt azon túl is. Ezért olyan veszélyes Kőszeg Ferenc és elvbarátai szemében.
Kőszeg Ferenc arról ábrándozik, hogy a jogilag érvénytelen, de valójában nagyon is eredményes népszavazás következtében Orbán hitelét vesztette és leváltható. Pedig éppen ellenkezőleg. A kormány megerősödve, sikeres alkotmánymódosítási kezdeményezéssel abszolválta a feladatot és a ballib ellenzék került kínos helyzetbe, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy csaknem három és fél millióan támogatták a népszavazáson a kormány javaslatát. Nem is sikerült egyetlen értelmes választ sem adniuk erre az eredményre. (Attól a bugyutaságtól tekintsünk el, amely szerint mindenki az ellenzék szavazója, aki nem ment el szavazni.)
Orbán Viktor azonban valóban nagy veszélyt jelentő politikus Kőszeg Ferencnek és elvbarátainak, mert eltökélt, állhatatos, megvesztegethetetlen ellenfele mindannak a politikai törekvésnek, amely Magyarország szuverenitása, Európa nemzetállamainak megszüntetése ellen irányul. Nem olyan rendkívüli dolog ez. Csak a mai világban szokatlan kissé, sőt hihetetlen ez a fajta magatartás, amikor a politikai elitekben minden a pénzről, a hatalomról és a hatalommal való visszaélésről szól.
Kőszeg még a „hőskorból” ismeri Orbán Viktort, amikor még sokak szerint a Fidesz az SZDSZ ifjúsági tagozata volt, pedig soha nem volt az. Orbán már akkor sem hagyott kétséget afelől, hogy a saját útját kívánja járni. Volt is erről elég vitája Kis János SZDSZ-elnökkel. Az igazi vízválasztó azonban a 90-es választások után a Demokratikus Charta létrehozása volt, amivel az SZDSZ kiszabadította az MSZP-t
a politikai karanténból, és ezzel le is hullt az álarca. Összenőtt, ami összetartozik – szólt a mondás akkortájt.
Ez kijózanította a széles tömegeket is, amelyeket az SZDSZ-esek korábban sikeresen megtévesztettek a hangzatos antikommunista attitűdjükkel. Kőszeg tudja, hogy Orbán azóta sem változott, és ma is komolyan gondolja, hogy a politizálás a haza védelmét, a nemzeti közjó szolgálatát jelenti. Ezért tartja őt veszélyesnek.
Orbánnak másként jár az esze kereke, más értékrend szerint ítél, hoz döntéseket, mint a politikai szélkakasok, vagy a nem magyar hazában gondolkodó közszereplők. De Kőszeg Ferenc már elkésett a vészjelzéssel. Nem lesz miniszterelnöki székből való kirobbantás. Különösen nem azokkal a megkeseredett politikai lúzerekkel, a Soros-pénzen ágáló álcivilekkel, akik szánalmas, görcsös erőlködéssel igyekeznek megfelelni kenyéradó gazdáik elvárásainak és mindig, mindenért tüntetgetnek, balhéznak, akár mert épül az országban valahol valami, performance-nak tekintve az egész magyar közéletet.
Kőszeg nem vette észre, de Európa felébredt. Európa népeitől már megijedtek a tőlük elszakadt politikai elit tagjai. Az EU-s vezetők tárgyalnak Orbán Viktorral, sőt a barátságát keresik, mert szinte rettegnek a rövidesen a szavazófülke magányában szavazatát leadó osztrák, német, francia, olasz stb. polgártól, aki manapság már olyan vezetőt szeretne magának, mint a magyar miniszterelnök.
A szerző nyugalmazott ügyvéd
