A magyar sorsdrámát, politikusi rossz döntések sorozatát évszázadokra visszamenőleg vázolva, az 1867-es Deák Ferenc-i kiegyezéstől az Osztrák–Magyar Monarchián át napjainkig ívelve bizonygatja, hogy a magyar politika mindig rossz úton járt, hibás döntéseket hozott régen is és ma is. Kissé érthetetlen ugyan, hogy miféle újabb Trianonról beszél a szerző, hiszen hazánk területének újabb csonkolására utaló jelek nincsenek.
„Nehéz is megmondani, hogy mikor volt Magyarországnak ilyen rossz híre a világban. A fehérterror idején?” Érdekes, hogy miért nem a vörösterrort említi, Szamuely Tibort, Cserny Józsefet és a Lenin-fiúkat. „A Nagy Imre kivégzését követő hetekben?” Ehelyett is említhette volna az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprását követő, nem is heteket, hanem hónapokat, sőt éveket. „Pillanatnyilag úgy tűnik, mintha a röszkei kerítés híre e két történelmi gyalázatét is felülmúlná.” Hol vagyunk már a röszkei kerítéstől? Ami egyébként teljes siker. Már áll a horvát–magyar határon is a kerítés, ami szintén visszatartja a bevándorlóáradatot. A kerítést pedig elfogadja egész Európa: a népek tapsolva, a politikusok kényszeredetten fanyalogva.
Szomorúan konstatálja a szerző: „Az Európai Parlament többsége egyelőre nem támogatja azt a javaslatot, hogy kezdődjék vizsgálat abban a kérdésben, hogy Magyarország magatartása a migránsokkal szemben súlyosan sérti az Európai Unió alapvető érdekeit.” Szerzőnk attól tart, hogy Magyarország elszigetelődik és amiatt aggódik, hogy „mi lenne, ha Magyarország a kormánya makrancoskodása következtében kipottyanna az Európai Unióból”. És „sorba kellene állni schengeni vízumért, talán még magának Rogán Antalnak is”. Talán szellemes bonmot-nak szánta szerzőnk ezt a rogános vízumkérelmet, de annál nagyobb tragédia ne érje soha a magyarokat, hogy netán csak vízummal utazhatnak nyugatra (volt már ilyen, ki lehetett bírni). Egyébként pedig manapság például Románia nem tagja a schengeni övezetnek, és románok milliói járnak dolgozni, nyaralni gond nélkül a schengeni övezeten belüli országokba.
Bátran leszögezhetjük, hogy Kőszeg Ferenc politikai helyzetelemzésének semmi realitása nincsen.
Magyarország politikája egyre inkább felértékelődik, és nemhogy elszigetelődne, hanem egyre több követőre talál. Ugyan a hazánkat és a törvényes kormányt bíráló, támadó, rágalmazó, gyalázó hazai és külföldi média- és civilszervezetek acsarkodása nem szűnt meg, de a francia, a német, az osztrák és a többi európai hazában élő emberek már látják, érzik és értik a magyar kormány politikáját, célját és törekvéseit. És támogatják. Országaik vezetőivel és az Európai Unió vezetőivel szemben is. „Túlontúl kézenfekvő lenne arra utalni, hogy az 1980-as években a demokratikus ellenzéket próbálta a hivatalos propaganda azzal lejáratni, hogy a nyugati titkosszolgálatok, a Szabad Európa Rádió ügynökei, manapság pedig a kormánytisztviselők és a kormánypárti sajtó állítja, hogy a civil szervezetek az amerikai (értsd: zsidó) nagytőke pénzén és érdekei szerint bírálják a jelenlegi magyar kormányt” – írja Kőszeg.
Megfeledkezik szerzőnk azonban arról, hogy azokban a bizonyos 80-as években Reagan elnök kelet-európai külpolitikai doktrínájának egyik lényeges pontja volt, hogy a kelet-európai szovjet övezetbe tartozó országokban élő egyes, konkrét ellenzéki személyeket kell erkölcsileg, anyagilag, politikailag támogatni. Azokat, akiknek van, volt bátorságuk nyíltan is szembeszállni, ellenállni az egypárti kommunista diktatúrának. Érdekes, hogy éppen az a Kőszeg Ferenc felejtette ezt el, aki 1986-ban éhségsztrájkolt útlevele bevonása miatt, és az éppen Budapestre látogató amerikai külügyi államtitkár-helyettes szóvá is tette Kovács László külügyminiszter-helyettesnek, hogy Kőszeg Ferencnek miért nincs útlevele. Mire azt a hazug választ kapta a ma újra aktivizálódó Kovács Lászlótól, hogy Kőszeg ittasan gázolt, ezért vonták be az útlevelét. De az amerikaiak elkérték és megnézték Kőszeg jogosítványát, és nem hitték el a hivatalos választ, mert elképzelhetetlen, hogy egy ittasan gázolónak a kezében hagynák gépkocsivezetői engedélyét. Vagyis valóban létezett védelem és támogatás akkor is, mint ahogyan ma is létezik az Egyesült Államok külpolitikai érdekeit szolgálóknak.
Magyarország, a magyar kormány köszöni, jól van. Teszi a dolgát, védi az ország (sőt Európa) határait a jogellenes betolakodókkal szemben, és nincs szüksége Kőszeg Ferenc tanácsaira, aggodalomnak álcázott kasszandrai jóslatára. Jut eszembe: Magyarország EU-ba való felvételekor mondta, társaságban K. F. szarkasztikusan, hogy ezek ott az EU-ban nem tudják, mit jelent Magyarország felvétele. Hiszen eddig még minden nemzetközi szövetség megbukott, tönkrement, amelynek Magyarország tagja lett. A dolgok jelen állása szerint Kőszeg ezen kasszandrai jóslata még be is következhet, ami talán nem is lenne olyan nagy baj.
A szerző nyugalmazott ügyvéd