Támadnia és bírálnia kell a legnagyobb programokat, és a legkisebb fejlesztéseket is, ha nem azért, mert katasztrófába sodorják az országot, akkor azért, mert eltékozolják az adófizetők pénzét. A kormány nem tehet semmi olyasmit, amitől az ellenzék meg lenne elégedve, kivéve azt, ha lemond és új választásokat ír ki. (Előfordul, hogy még ezért is támadják.) De vajon szabad-e, illetve célravezető-e össztüzet nyitni viszonylag jelentéktelen ügyekben, nem rongálja-e az ellenzék hitelét, ha úton-útfélen, a legapróbb ügyekben is félreveri a vészharangot?
Mindez akkor jutott az eszembe, amikor értesültem arról, hogy a Kovács Viktória, a Demokratikus Koalíció keszthelyi és Földi Judit, fehérvári önkormányzati képviselője tiltakozásul a sínekre feküdt a Vál-völgyi kisvasút előtt. „Szeretnénk megakadályozni, hogy Orbán hobbiőrülete elinduljon. Az ellenzék már ezerszer próbálta elmagyarázni, hogy a társadalomnak nem erre lenne szüksége, de ez nem hatotta meg a kormányt, ezért kellett a tiltakozás drasztikusabb formáját választanunk” – hangsúlyozta a fehérvári politikus.
A rendőrök rövidesen elvitték a két hölgyet, akik több mint tíz percig hátráltatták a mozdony indítását. Ily módon az egyelőre 5,7 kilométeres vonalon közlekedő kisvasút első menetrend szerinti járata késve indult el Felcsútról Alcsútra.
Orbán Viktor beszédet mondott az előző napi avatáson, amelyből kitűnt, hogy a kisvasút az 1898-ban indított és 1979-ben felszámolt Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárd-vonal egy szakaszán indul újra. Vagyis részéről nincs szó „hobbiőrületről”. Csak egy több mint nyolcvan évig működő, elhamarkodottan megszüntetett vonalat rekonstruálnak az Európai Unió támogatásával, a „kisvasúti” program segítségével.
A miniszterelnök azt is elmondta: Magyarországon tizenöt erdei kisvasút van, amelyekre 2015-ben nyolcszázezer ember váltott jegyet, és ennek alapján úgy tűnik, hogy a kisvasútra épülő turizmusra komoly igény van az országban. Az utóbbi években hét kisvasút épült, beleértve a most átadott Vál-völgyit is. Fejleszteni kell a meglévőket, és egyes elképzelések szerint számukat is tovább kell növelni.
Természetesen lehet vitatni, hogy a több mint 800 millió forint költséggel épült, egyelőre még meglehetősen rövid Vál-völgyi kisvasút valóban elindítja-e azt a turisztikai és idegenforgalmi fejlődést a térségben, amelyet várnak tőle, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy például a börzsönyi kisvasút fejlesztése, két szakaszának összekötése végül megtérül-e.
Tény, hogy az alcsúti arborétumot évente negyvenezer látogató keresi fel, és lehet, hogy ha József nádor egykori, 1945-ben barbár módon lerombolt és felégetett kastélyát újjáépítik, még sokkal többen jönnek.
Az bizonyos, hogy a kötött pályás közlekedés és az idegenforgalom fejlesztésére az Európai Unió jelentős összeget folyósít Magyarországnak, és ezek révén új munkahelyek jöhetnek létre. (Ugyanakkor, mint ismeretes, az EU termelőüzemek létesítését ellenzi, sőt, támogatásainak a közvetlen munkahelyteremtés céljára való felhasználását kifejezetten tiltja.)
És az EU pénzeit ebben a költségvetési ciklusban, 2020-ig fel kell használni, mindenütt, ahol értelmes beruházásra nyílik lehetőség, akár a Vál völgyében is.
Úgy érzem, mintha a baloldali ellenzék, midőn a „közpénzek védelmében” rohamot indított a miniszterelnök szülőfaluját, Felcsútot Alcsúttal összekötő kisvasút ellen, eltévedt a rengetegben, és bár hangosan fütyörészett, erőt vett rajta Vajda János A vaáli erdőben című klasszikus versének hangulata. Lehet, hogy az elmúlás vágya, az örök pihenés csábítása már olyan erős számukra, hogy már nem is gondolnak rá komolyan, hogy egyszer még hatalomra kerülhetnek?
Megértem, hogy a baloldali ellenzéknek is „az a dolga, hogy ellenezzen”, s nem feladata, hogy konkrét programokat dolgozzon ki a közlekedés, az oktatás vagy az egészségügy átalakítására. Ez azoknak a politikusoknak a feladata, akik hatalmon vannak, és például hozzájutnak azokhoz a bizalmasan kezelt információkhoz is, amelyek lehetővé teszik, hogy döntést hozzanak, a legnehezebb problémákra is megoldást találjanak.
Mégis, azért csip-csup ügyekben, mint a Vál-völgyi kisvasút újranyitása, nem lenne szabad eldurrogtatni a puskaport. Néha ugyanis kifejezetten úgy érzem, hogy a kormányzat feltálal bizonyos ügyeket az ellenzéknek, hogy dühöngje ki magát, mégpedig a lehető legnagyobb hangerővel, hogy azután, jóval nagyobb horderejű kérdésekben már ne figyeljenek a szavára.
A felcsúti Puskás Akadémia – amúgy a Vál-völgyi kisvasút megállója – körüli felhajtásnak, illetve a térségben működő és a miniszterelnökkel kapcsolatban álló vállalkozók anyagi gyarapodása firtatásának nincs sok értelme: a közvélemény lassanként eltompul az olyan „főbenjáró” korrupciós vádakkal kapcsolatban, amelyekről az ellenzék konkrét bizonyítékokkal még mindig nem tud szolgálni.
Ha a baloldal nem akar „lehullani a kiszáradt életfáról”, ahogy a költő írta, nagy, országos jelentőségű ügyekben kellene képviselnie markáns, a kormányzatitól eltérő álláspontot, s ehhez kellene megnyernie a tömegeket. Lehet, hogy tíz perccel késleltették a Vál-völgyi kisvasút indulását, de attól tartok, hogy az efféle akcióktól a baloldal vörös mozdonya még nem érkezik meg a kellő időben a végállomásra.
A szerző újságíró
