Nincs egy átfogó kisebbségi törvény Romániában, a szabályozások végrehajtása esetleges, az erdélyi magyarok helyzetének alakulása így a politikai erőviszonyok és érdekek szerint alakul.
Az RMDSZ légüres térbe került. Az utóbbi években Bukarest kifejezetten jó tanulónak számított az Európai Unió vezetőinél és az Egyesült Államok egyik legfontosabb térségbeli szövetségese lett. Ráadásul Románia elnöke egy szász, német származású ember, ami hitelessé teszi a nyugati világ számára a példaértékű kisebbségi politikával kérkedő bukaresti álláspontot. És akkor még nem is beszéltünk az ügyesen terjesztett román propagandáról, miszerint az erdélyi magyarok mozgolódásai mögött a hűséges amerikai szövetséges Romániát destabilizálni igyekvő Oroszország áll. De azért sem egyszerű az RMDSZ helyzete, mert jellemzően kerüli a nyílt ellenzéki szerepet, s ezért rendkívül népszerűtlenné vált a bukaresti véleményformálók körében.
A Kelemen Hunor vezette formáció a mostani, egyre kilátástalanabb helyzetben egy erőteljes nemzetközi kampányba kezdett, amit persze kár lenne túlértékelni, hiszen egy hatszázalékos támogatottságú kis romániai párt lobbiereje erősen korlátozott. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagjaként a jobbközép erőket tömörítő szövetség március végi kongresszusán igyekezett a lehető legszélesebb körben ismertetni azokat a jogsérelmeket, amelyek a magyar közösség ellen irányultak az elmúlt időszakban. Jó érvet jelentett Kelemenéknek, hogy nemrég az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló országjelentése is kitért a magyarokat érintő problémákra. Az Európa Tanács (ET) szintjén is történt elmozdulás. A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az ET-hez jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas bukaresti kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. Ehhez a jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. Április elején az ET szakértői Kolozsvárra látogattak, ahol a jogsértésekről részletes tájékoztatást kaptak az RMDSZ-től és a civilektől egyaránt.
Előrelépést jelenthet az is, hogy az Európai Bizottság (EB) hosszas pereskedés után bejegyezte a Minority Safepack – Egymillióan a sokszínű Európáért nevű polgári kezdeményezést, ami egy sikeres aláírásgyűjtési akció nyomán egy lépéssel közelebb viheti céljaik eléréséhez a nemzeti kisebbségeket. Az RMDSZ és partnerei azért perelték be az EB-t, mert 2013-ban indoklás nélkül elutasította a kezdeményezés bejegyzését, így el sem kezdhették annak az egymillió aláírásnak az összegyűjtését, amely az uniós jogalkotási indítvány figyelembevételére kötelezte volna Brüsszelt. A per tárgyalásán Magyarország a kisebbségek oldalán, Szlovákia és Románia pedig az EB oldalán lépett fel.
Az európai helyzetről sok mindent elárul, hogy bírósági döntés kellett egy első ránézésre nyilvánvaló emberi jogi javaslatról csak azért, mert az az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. Nem új az uniós szintű ellenszegülés a kérdéssel kapcsolatban. Egyes tagállamok jól ismerik az etnikai kisebbségi problémákat, s éppen ezért, belpolitikai érdekek által vezérelve utasítják el azok nemzetköziesítését. Más országok viszont nem is értik a kérdéskört, számukra a bevándorlókon kívül nehezen értelmezhető egy olyan közösség, amelynek anyanyelve eltér a többségétől, s ahhoz ragaszkodik is. Az utóbbi évek migránsválsága csak rontott az őshonos kisebbségek esélyein. A soha nem látott tömeges bevándorlás kapcsán még a legbefogadóbb, legnyitottabb államokban is az integrálás a kulcsszó. Ami érthető, hiszen az elhibázott migránspolitikára egyelőre csak a mielőbbi, gyors, hatékony beolvasztás lehet a tűzoltó megoldás. És miután a bevándorlás következményei a legtöbb nyugat-európai országban súlyos belpolitikai válságokhoz vezettek, tulajdonképpen érthető, ha arrafelé hallani sem akarnak például a nyelvi jogokról. Értelemszerűen az ügyben érintett kelet-európai államokban sokan érvként használják a bevándorlókra vonatkoztatott kulturális integrációt. Miért kellene magyar felirat Erdélyben, amikor Németországban sincs török nyelvű tájékoztatás?
Az eddigi legsúlyosabb válságát élő Európai Unióban régen volt ennyire reménytelen helyzetben az őshonos nemzeti kisebbségek fennmaradásához szükséges jogok szabályozása.