Nyolcvan, illetve hetvennyolc százalék – a székelyföldi Hargita, valamint Kovászna megyében ilyen arányban szavaztak Klaus Johannisra a két és fél évvel ezelőtti romániai elnökválasztáson.
Az erdélyi magyarok elsöprő többsége a szász származású egykori nagyszebeni polgármestert támogatta Victor Pontával szemben. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) akkori kampányában hivatalosan semleges maradt, közvetett módon viszont inkább a szociáldemokrata jelölt mellett érvelt.
Johannis a magyarlakta vidékeken érte el legjobb választási eredményeit, mégis csaknem három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hivatalos látogatást tegyen a székely megyékben. De nemcsak a vizit késett az erdélyi magyar közösség számára bántóan sokáig, hanem a pozitív üzenetek is. Ma már kijelenthető: a Johannisra szavazó magyarok csalódtak a jobboldali államfőben. Amolyan utolsó cseppet jelentett a pohárban a legutóbbi bukaresti kormányválság idején elhangzott elnöki kijelentés.
A júniusi bizalmatlansági szavazat előtt (amikor a kormányzó baloldal a saját, lemondani nem hajlandó miniszterelnöke ellen gyűjtötte a parlamenti támogatókat) az RMDSZ intenzív tárgyalásokba kezdett a Szociáldemokrata Párttal (PSD) néhány törvényjavaslatáról. A jobboldali ellenzék hisztérikus hangon kiáltott hazaárulást, amiért a PSD néhány magyar voksért „eladja Erdélyt”.
A hangulatkeltésbe Klaus Johannis is beszállt egy mondat erejéig. Az államfő – aki éppen Berlinben tárgyalt Angela Merkel kancellárral – Németországból azt üzente, hogy a szociáldemokraták még véletlenül se egyeztessenek olyan, alkotmányellenesnek tartott kérdésekről, mint a területi autonómia.
A román újságíróknak tett kijelentés egy újabb határozott állásfoglalást jelentett a székely önrendelkezési törekvések ellen (ennek elutasításában egységes a bukaresti politikai elit), de azért volt különösen felháborító, mert a székelyföldi autonómia szóba sem került a PSD és az RMDSZ tárgyalásain. Ezt nyilván Johannis is tudta, mégis élt a lehetőséggel, hogy a magyar kérdést felhasználva üssön egyet politikai ellenfelein.
A szász származású államfő a keddi székelyföldi látogatásig összességében tartózkodó volt a magyarok ügyeivel kapcsolatban. Véleményt ezúttal sem mondott, a Csíkszeredában kapott székely zászlóért cserébe egy román trikolórt ajándékozott, egyébként pedig néhány udvarias szóval letudta a vizitet. Nyilván senkinek nem voltak illúziói. Nagy remények a székelyföldi vizitet, de összességében a Johannis-féle elnökséget sem előzték meg. Szász származásúként az elnöknek figyelnie kellett arra, hogy még véletlenül se tűnjön a nemzeti kisebbségek szószólójának román államfőként.
Az erdélyi németek hagyományosan az asszimilálódás vagy az elvándorlás között választottak, ebben nagy szerepet játszott a második világháborús szerepe miatt bűnhődő Németország konfliktuskerülő hozzáállása is a határon túli nemzetrészekkel kapcsolatban. Klaus Johannis nem a távozás, hanem a román többségbe való beolvadás mellett döntött (manapság az erdélyi magyarok közül is sokan ezt az utat választják).
Román feleséget választott, és érzelmileg – vélhetően – ma már jobban kötődik a többségi nemzet kulturális identitásához, mint a szüleiéhez.
A nemzeti identitáshoz való laza viszonyulást nyilván befolyásolja a volt nagyszebeni polgármester liberális világnézete. Itt azért fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – amelynek éléről az államfői székbe landolt Johannis – gazdaságpolitikai szempontból szabadelvű ugyan, de a nemzetről, hazáról szóló kérdésekben konzervatív. A két világháború közötti időszakban meghatározó szerepet játszó és az 1989-es forradalom után újraalapított PNL sajátosan ötvözi a jobboldali, nemzeti vonalat az európai liberalizmussal. A párt néhány évvel ezelőtt igazolt át a liberális internacionáléból az Európai Néppártba.
Klaus Johannis a PNL vezetőjeként kóstolt bele a bukaresti politikába, ma is ezer szállal kötődik az ellenzéki formációhoz, és ezt államfőként nyilvánvalóvá is teszi. Ebből adódik a jelenleg zajló „palotaháború”, azaz a szociáldemokrata kormány és a jobboldali államfő nyílt csatát folytat egymással például az igazságügyi reform vagy a titkosszolgálatok feletti ellenőrzés kapcsán. Ezekben az összecsapásokban az RMDSZ – a parlamenti együttműködésről kötött megállapodás alapján – a kormányzó PSD mellett áll, ami egyben azt is jelenti, hogy rossz viszonyban van Johannisszal.
Így minden olyan kisebbségi jogbővítésre vonatkozó RMDSZ-es kezdeményezés, amelyet a szociáldemokraták támogatnak, vörös posztónak számít az ellenzék és az államfő szemében.
Mindaddig, amíg a Kelemen Hunor vezette párt a szociáldemokraták szövetségeseként politizál, elképzelhetetlen bármiféle közeledés, paktum, partnerség kisebbségi kérdésekben az ellenzéket támogató államfővel.
Márpedig Johannis jelenleg a román politika legerősebb embere. Nemcsak azért, mert Románia alkotmánya szerint az elnöknek viszonylag nagy a mozgástere, hanem aktív diplomáciai tevékenysége miatt is.
Johannis volt az első kelet-közép-európai vezető, akit Donald Trump Washingtonban fogadott, részben német származása miatt is a román államfőnek jó a viszonya Angela Merkellel, és igazi kedvenc az Európai Unió intézményeit irányítók körében. Ma a nyugati politikai színtéren Johannisnak hisznek a bukaresti kormány megítélésekor és a magyarok jogvédelmét illetően is.
A magyar–román közeledést nehezíti, hogy a szász származású elnök liberálisként, elkötelezett EU-pártiként rossz szemmel tekint a magyar kormányra. Johannist zavarja, hogy a szociáldemokrata román kabinet egyes intézkedéseivel, nyilatkozataival Orbán Viktor politikájára hajaz.
A Moszkvát több ok miatt is ellenségnek tekintő bukaresti diplomácia Washingtonra és Brüsszelre tekint iránytűként, nem érdekelt különösebben a magyar–román államközi kapcsolat javításában. Ez tovább csökkenti az RMDSZ politikai mozgásterét, ami viszont korlátozza az erdélyi magyarok jogvédelmi lehetőségeit.