Bene László, Gergényi Péter és Dobozi József. Jó lenne róluk kimondani, hogy valójában nem rendőrök ők, hanem közönséges bűnözők.
A három egykori rendőrségi vezető perében hozott ítéletek azonban nem engedik ezt meg nekünk. Ismét arcul köpött minket, semmibe vett minden magyar demokratát az igazságszolgáltatásnak álcázott jogszolgáltatás. Ezek a személyek voltak ugyanis a rendőrség felelős irányítói, amikor brutális állatokká vedlett rendőrök verték agyba-főbe a békés megemlékezőket és a békétlen tüntetőket válogatás nélkül Budapesten 2006 őszén, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján.
Bene országos rendőrfőkapitány, Gergényi budapesti rendőrfőnök, Dobozi pedig a rohamrendőrök, vagyis a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) vezetője volt abban az időben, most mégis megússzák a felelősségre vonást. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök hírhedt őszödi beszédének kiszivárgását követően (amelyben elismerte, hogy hazudtak és csaltak a hatalom megtartása érdekében) feldühödött emberek tömegei vonultak a Kossuth térre, majd a Magyar Televízió székháza elé, hogy a kormány lemondását követeljék. Gyurcsányék erre úgy válaszoltak, hogy rendőri erőket vezényeltek több helyszínre, elsőként a televízióhoz és a környékére. Gyurcsány rendőri vezetői azonban cserbenhagyták azokat a kollégáikat, akik a tévé székházát védték hajnalig, a tüntetők közülük sokat véresre vertek, és betörtek a védett épületbe. A történtek folytatása azonban nem a hibák elismerése, feldolgozása és a felkészülés lett, hanem az erőgyűjtés a kegyetlen megtorlásra.
Az említett vádlottak, a rendőrség uraiként, nyilvánvalóan az akkori Gyurcsány-kormány engedélyével és utasításával azonosító nélküli, kámzsás pribékeket csináltak a tévészékháznál történtek miatt felbőszült rendőrségből. A névtelen gorillákká és farkasokká változott hatósági személyek pedig október 23-án nekimentek az utcára vonuló békés, ünneplő tömegnek, amelyet egy kalap alá vettek a randalírozókkal. Gumilövedékekkel lőtték ki több ember szemét, könnygázgránátokkal tüzeltek a felvonulók fejére, lovakkal rohamozták, kardlapokkal ütötték a járókelőket az Astoria környékén és a Deák téren. A Magyar Rádió udvarán egyszerű polgárokat vertek és kínoztak, majd rögtönítélő bíróságok előtt (eufemizált megfogalmazásukban: gyorsított eljárásokban) ítéltek el olyanokat, akik részt vettek a megemlékezésen, és nem hagyták magukat eszméletlenre verni a tomfákkal és a gumibotokkal a nyílt utcán, a nemzeti zászlókon taposó rohamosztagosok által.
A bíróságnak arról kellett volna ítéletet hoznia, hogy ki a felelős ezért, pontosabban hogy mennyire tehetők felelőssé ezért a rendőrség 2006-os vezetői. Abban kellett volna döntenie, hogy lehet-e büntetlenül hagyni ezt a gyalázatot, mert annak az embernek az életét már úgysem adhatjuk vissza, aki a szeme világát veszítette el a brutális rendőrattak idején, és később öngyilkos lett. Óriási volt a tét a bíróság előtt, hiszen meg kellett győzni a magyar polgárokat, hogy soha többé nem kell kapualjakba bújva rettegniük a könnygáztól és ismeretlen egyenruhások ütlegeitől, mert részt akarnak venni egy békés demonstráción. Óriási volt a tét, mert az ítéletnek példát kellett volna statuálnia, garantálni kellett volna, hogy olyan embereket nem neveznek ki soha semmilyen pozícióba Magyarországon, akik fegyvereseket uszítanak azokra, akik fel merik emelni a hangjukat valaki vagy valami ellen. Olyan döntést kellett volna hozni, amely kifejezi, sőt kijelenti, hogy nem lehet egy demokratikus állam polgárait néhány hetes koncepciós eljárásban elítélni és rács mögé dugni, mert szembementek az ellenük elkövetett jogtalan erőszakkal.
Ehhez képest megint egy ország döbbent meg a napokban, amikor megszületett a jogerős ítélet a „rendőr tábornokok” perében. Gergényit, akit társaival együtt katonai bűncselekményekkel vádoltak meg, 400 ezer forint pénzbüntetésre ítélték! Nem, nem félreértés, nagyjából az egykori havi fizetésének ötven százalékát kell kifizetnie gyalázatos bűneiért. Bár megérne egy misét, de azt most inkább hagyjuk, hogy ez a személy még ezt a büntetést sem ismeri el, és ügyvédjével megvizsgáltatja a „jogorvoslat” lehetőségét. Nem mindennapi pofátlanság, fennhéjázás és gátlástalanság kell ehhez.
Az viszont megrendítő, hogy Gergényi valójában miért is kapja ezt a pénzbüntetést. Aki ugyanis azt hinné, hogy a brutális rendőrattak miatt, az téved. A volt budapesti rendőrfőnököt azért rótta meg a tekintetes táblabíróság, mert nem védte meg eléggé a tévészékháznál álló rendőreit. Az ítélet szerint az elöljárói intézkedési kötelezettségét megszegte, mert nem váltotta le a tévészékház ostrománál az alkalmatlan helyszínparancsnokot. Emiatt az odavezényelt csapatok felmorzsolódtak, a nem megfelelő irányítás miatt nem tudták ellátni feladatukat, és végül feladták a székházat.
Ez is elég nagy bűn volt, kétségtelen. Rendőrökkel előfordul, hogy életveszélyes helyzetbe kerülnek, de csak ritkán a parancsnokuk miatt. No de ki kérte és engedélyezte, hogy ezek után ráuszítsák őket másokra is? A rendőri vezetőknek, illetve az alegységparancsnokoknak nem az lett volna a dolguk, hogy mindent megtegyenek az alárendeltjeik túlkapásainak megelőzése, félbeszakítása, a talpas rendőrök bosszúszomjának enyhítése érdekében? Ha pedig történtek úgynevezett túlkapások, ezeket nem kellett volna kivizsgálni, hogy később ne fordulhassanak elő? És egyáltalán, hogyan és miért merészeltek ezek után azonosítójel nélkül bármilyen intézkedést is elrendelni az utcákon? Csak nem azért, hogy a későbbiekben ne is lehessen számonkérni senkin semmit, és a csahosok (mert egy beazonosíthatatlan, álarcos rendőrt egy tüntetés közepén nem lehet másnak nevezni) szabadon garázdálkodhassanak?
Gyönyörű ítélet született a két másik, bűnözőnek immár hivatalosan nem nevezhető egykori vádlott ellen is. Bene Lászlót és Dobozi Józsefet felmentették minden ellenük felhozott vádpontban, mondván: azok nem bizonyíthatók, amelyek pedig igen, azok csak vétségek, és már elévültek. Vétségek? És elévültek? Vajon mit üzen ez a társadalomnak? Ha rendőr vagy, ha egyenruhád van, mindent megtehetsz? Azt versz vagy veretsz agyon, akit a főnököd agyon akar veretni veled, neked a továbbiakban nincs semmilyen felelősséged? Eljárás úgysem indul, ha pedig indul, a bíróságon majd felmentenek?
Túl sok ügy ítéletével kaptuk már meg ezt az üzenetet. Gyurcsányék számos korifeusa úszta meg úgy a börtönt, hogy a bűn elkövetését nem lehetett bizonyítani, vagy elévült, volt szocialista városvezetőktől a honvédelmi miniszterig. Azokban a perekben azonban „csupán” százmilliók elsikkasztásáról, vesztegetésről, hivatali visszaélésekről, egyszerűbben fogalmazva: lopásról volt szó.
Gergényi, Bene és Dobozi felmentésével viszont egy ország becsülete, a demokrácia intézménye szenvedett csorbát.