Két olyan ítélet is született január utolsó napján – első fokon, nem jogerősen – , amely indulatokat gerjeszt a szakmai közönségben és a hétköznapi emberekben is. Mindkét ítélet jellemzője, hogy évek óta tartó, első- és másodfokot már megjárt és újra első fokra ítéltetett ügyben születtek, ám a jogerős verdiktre továbbra is várni kell, hosszú hónapokat mindenképpen. Az idő múlásával azonban az igazságszolgáltatás egyik alaptézise, az elfogadható időtartam alatt meghozott ítéletek visszatartó ereje szertefoszlik. Az egyik ügyben kilenc év, a másikban tizenkét év után sincs jogerős ítélet.
A két ügyben eddig született hat ítélet kapcsán megjegyzendő, hogy erős kétségek nem ébredhetnek abban, aki a döcögős folyamat láttán igazságszolgáltatás helyett pusztán jogszolgáltatást vél felfedezni, miközben a közvéleményt nagyban megnyugtatná, ha legfőképpen igazságot szolgáltatnának – a bűnért a bűnösöket büntetnék, éspedig észszerű időn belül.
Nézzük a két ügy részleteit! A tábornokper néven elhíresült eljárás 2010-ben kezdődött. Az ügyben az ügyészség tizenhét ember ellen emelt vádat költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények miatt. A vádlottak között van Fapál László volt honvédelmi államtitkár, három tábornok, hat ezredes, két alezredes és több polgári alkalmazott.
Az eredeti vádirat szerint a vádlottak – honvédségi intézmények vezetői és alkalmazottai – 2002 és 2010 között több mint kétszázmillió forintot kértek, illetve kaptak a tárcának beszállító vagy arra pályázó cégektől. A katonai ügyész képviselte vád szerint három dandártábornok – L. István Attila elsőrendű, H. András negyedrendű és O. János tizenhatodrendű vádlott – megegyezett abban, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak (HM) szolgáltatást nyújtó társaságoktól megrendelések fejében a tárca által kifizetett összegek egy részét visszakérik.
A harmadrendű vádlott, N. Dénes közreműködésével bevonták Fapál László másodrendű vádlottat is, aki 2004 decembere és 2006 júniusa között a HM közigazgatási államtitkára volt, és az ügyészség szerint több millió forint kenőpénzt kapott. A vádat nagyrészt O. János tábornok vallomására építették fel, amihez néhány részletkérdésben tanúk is csatlakoztak.
Fapál László ezredes, aki politikai pályára adta a fejét, és ezt a döntését vélhetően bánhatja azóta is, blogjában vádat is megfogalmazott, szerinte ugyanis azért került az ügybe vádlottként, mert nem volt hajlandó terhelő vallomást tenni a szocialisták honvédelmi minisztere, Juhász Ferenc ellen. A vallomások között volt olyan, amelyikben azt állította egy tanú, hogy Fapál whiskysdobozban kapta a vesztegetési pénzt.
Első első fokon a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa 2013. február 28-án felmentette a vádlottakat. Ügyészi fellebbezés után a Fővárosi Ítélőtábla 2014 februárjában a felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására a Debreceni Törvényszék katonai tanácsát jelölte ki. Itt Waltner Roland, a vádat képviselő honvéd alezredes, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyészhelyettese a Fapál Lászlóra vonatkozó vádrész módosítása mellett fenntartotta az eredeti vádat, amiben már nincs szó holmi whiskysdobozról, a volt államtitkár pedig csupán pszichikai bűnsegéd.
Nagy László hadbíró ezredes január 31-én a megismételt elsőfokú eljárásban tizenhárom vádlottat – közülük tizenegyet felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélt, négyet felmentett. L. István Attila dandártábornokot, az elsőrendű vádlottat három év végrehajtandó, a koronatanút, O. János dandártábornokot, a tizenhatodrendű vádlottat pedig két év végrehajtandó börtönre ítélte, és elrendelt 27 millió, illetve ötvenmillió forint vagyonelkobzást.
További tizenegy vádlottat két-két év, három évre felfüggesztett börtönre ítéltek. Négy vádlottat, köztük Fapál Lászlót, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkárát minden vád alól felmentették. Az ezredes nem fellebbezett a döntés ellen, a katonai ügyész három nap gondolkodási időt kért, így nem zárható ki, hogy Fapál számára akár véget is érhet a büntetőeljárás, mások számára azonban a fellebbezések folytán folytatódhat.
A második ítélet – az olvasó számára – azt jelzi, hogy bűncselekmény történt a vádbeli időszakban, a per politikus/katona szereplője azonban nem követett el bűncselekményt – mindkét elsőfokú ítélet szerint. Ezek után miért gondolhatjuk vajon azt, hogy nem volt teljeskörűen sikeres a nyomozás, a vád, a bizonyítás?
Az ügyben hozott ítéletek nem a várakozásoknak megfelelően születtek, így felmerül a gyanú, hogy csupán jogszolgáltatás történt volna, igazságszolgáltatás csak részben?
A másik, január 31-én ismét elsőfokú ítélettel zárult ügy még kacifántosabb, és nagyban rávilágít a jogrendszer bürokratikusan merev szerkezetére is. Tizenkét évvel Balla Irma debreceni fideszes önkormányzati képviselő meggyilkolása után nem jogerősen tizenöt év fegyházra ítélték a Nyíregyházi Törvényszéken különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és rablás miatt D. Lajost, aki feltételesen sem helyezhető szabadlábra.
A segédmunkás jelenleg is börtönben van egy bűncselekmény-sorozat elkövetése miatt, és idén szabadult volna. A tettes 2007. április 7-re virradóra ölte meg áldozatát annak debreceni lakásában. Az asszony holttestét a fia fedezte fel, ő értesítette a rendőrséget. A nyomozók szerint a fiú túlságosan nyugodtan fogadta anyja elvesztését, ami gyanús lett számukra, annyira, hogy végül vád alá helyezték.
Tehát Schönstein Sándort vádolták meg anyja megölésével, majd első fokon tizenkét év fegyházra ítélték a Debreceni Törvényszéken. Mindezt azután, hogy D. Lajos kétszer is beismerte a rendőröknek, hogy ő volt a gyilkos, a vallomásait aztán visszavonta, mondván: drog hatása alatt állt. Schönsteinnek pedig a barátai hiába igazoltak alibit, akikkel szalonnát sütött a gyilkosság időpontjában Debrecentől húsz kilométerre.
A ma már negyvenéves férfi két évet töltött előzetesben, amikorra a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla bizonyítottság hiányában felmentette. A gyilkosság vizsgálatát a Petőfi Attila vezette nyomozóspecialistákból álló főosztály átvette és bizonyította D. Lajos bűnösségét.
Jogilag azonban Schönstein még mindig nem kapott elégtételt. Ahhoz, hogy kimondják, nem ő követte el a gyilkosságot, perújrafelvételt kell kérnie, amint D. Lajos ítélete jogerőssé válik.
Ez, kérem, a valóság, mert viccnek azért nagyon durva lenne.