Csak annak jelenthetett meglepetést az október 28-án tartott brazil választás második fordulójának eredménye, aki már hosszabb ideje nem követte a latin-amerikai politikai élet fejleményeit. Ugyanis Latin-Amerikában, úgy tűnik, nagyrészt egy irányban mozognak a politikai választások: míg a második világháborút követően rendre nacionalista, gyakran baloldali irányultságú és sok esetben importhelyettesítő iparfejlesztést folytató kormányok irányítottak, a hetvenes évek olajválságát követő nagy adósságválság után a nyolcvanas években inkább jobboldali kormányok kerültek szinte minden latin-amerikai országban hatalomra.
Ám aztán az ezredfordulót követően ismét sok helyütt baloldali kormányok kerültek hatalomra Latin-Amerikában. A dolgot bonyolította, hogy a katonaság gyakran nyíltan beleavatkozott a politikai életbe és nem volt ritka az sem, hogy az Egyesült Államok is beleszóljon a dolgok menetébe.
Brazíliában 2003 után 2011-ig a Munkáspárt alapítója és vezére, a népszerűen csak Lulának nevezett Luiz Inácio Lula da Silva egykori szakszervezeti vezető volt az elnök. Lulát 2018 áprilisában azonban letartóztatták, korrupció és pénzmosás vádjaiban bűnösnek is találták, és végül tizenkét év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Egyébként Lula volt Brazília életében az ötödik bebörtönzött elnök, de ő volt az első, akit korrupció miatt csuktak le.
A korrupciós ügyek nagymértékben hozzájárultak a baloldal népszerűségvesztéséhez, amit csak fokozott az ország katasztrofális és folyamatosan romló bűnözési helyzete. Hivatalos statisztikák szerint Brazíliában százezer lakosra 30-35 erőszakos bűncselekmény jut, és ez az arány folyamatosan romlik. 2017-ben hivatalosan 56 ezer gyilkosság történt (a nem hivatalos statisztikák 72 ezer esetről írnak), ami azt jelenti, hogy 2017-ben naponta mintegy kétszáz gyilkosság történt az országban.
Sok olyan hely van Brazíliában, ahol az emberek napnyugta után nem mernek kilépni az otthonukból, de az is előfordul, hogy fegyveres bandák az otthonukban fosztják ki éjjelente a lakosokat. Ez a helyzet hasonlít Mexikóra, ahol bizonyos helyeken szintén nem életbiztosítás önfeledten sétálgatni. A nagyon súlyos és ráadásul romló bűnözési helyzet alapvetően összefügg azzal, hogy Brazíliában a jövedelmek és a vagyonok eloszlása nagyon egyenlőtlen, a statisztikák szerint az ország jövedelmének több mint fele jut a lakosok alig tíz százalékának, ami a vagyoni megoszlás esetében még ennél is súlyosabb egyenlőtlenségekre utal.
Az elmúlt évtizedek baloldali kormányzata alapvetően azzal került nagy többséggel hatalomra, hogy megígérte: letöri a politikusok már korábban is széles körben jelen levő korrupcióját; harcol a bűnözés ellen; lépéseket tesz a jövedelmi különbségek csökkentéséért; előmozdítja a gazdasági növekedést.
A XXI. század első éveiben Brazília viszonylag gyors gazdasági növekedést mutatott fel, és ezek voltak azok az évek, amikor a nemzetközi gazdaság elemzői elkezdtek a BRICS-országokból beszélni (vagyis Brazíliáról, Oroszországról, Indiáról, Kínáról és Dél-Afrikáról), mint azokról az országokról, ahol a gazdasági növekedés dinamikusabb, mint a világ más részein.
Aztán a BRICS-országok közül Brazília, Dél-Afrika és Oroszország szépen elkezdett besimulni a világ más részeinek a trendjeibe, és a XXI. század tízes éveire már esetenként (persze Kínát és Indiát leszámítva) lassabban növekedtek, mint a többi ország. Brazíliában a század első éveiben rendre évi öt százalékot meghaladó GDP-növekedés történt, de a 2010 utáni időszakban ez zéró körüli érték lett, sőt egyes években nulla alá került, vagyis csökkent a gazdaság teljesítménye. Bár a GDP-növekedés üteme feltehetően nem igazán megbízhatóan méri egy gazdaság teljesítményét, de jobb híján ezt szokás használni.
A Lula-féle baloldali kormányzat ígéreteiből azonban nemcsak a gazdasági növekedés, hanem más sem valósult meg. A gazdasági egyenlőtlenségek nem csökkentek látható mértékben, a bűnözési ráta is nőtt ahelyett, hogy csökkent volna. A hab a tortán a Lulához és köreihez kötődő politikai korrupció volt. A korrupció erősen rontotta Lula pártja, a Munkáspárt (portugálul Partido dos Trabalhadores, PT) esélyeit. Az sem segített, hogy bebörtönzött Lula a börtönből is folytatta a kampányt Fernando Haddad, a Lula által kiválasztott munkáspárti jelölt mellett.
Jair Bolsonaro, a világsajtó által szélsőjobboldaliként aposztrofált, a valóságban azonban egyszerűen csak jobboldali jelölt, aki végül is nagy többséggel megnyerte a választás második fordulóját október 28-én, ügyesen kihasználta a brazilok csalódottságát a Munkáspártban, illetve Lulában.
braziBolsonaro, aki korábban aktív ejtőernyős-százados volt, hangsúlyozta, hogy neki és csakis neki van elegendő tapasztalata és bátorsága leszámolni a politikusok és a rendőrök között dúló korrupcióval és megállítani Brazília Mexikó-típusú kábítószer-gazdasággá válását. Ezért esetenként Bolsonaro olyan kijelentéseket is tett, amelyek igencsak kiverték a biztosítékot a liberális sajtóban. Például azt mondta, hogy „Csak a halott bűnöző a jó bűnöző”, illetve „Az a rendőr, aki nem öl meg soha senkit, nem is rendőr”.
Bár Brazíliában számos helyi esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a korábban megingathatatlannak látszó baloldali kormányt egy jobboldali elnök és csapata váltotta le, látni kell azt is, hogy Bolsonaro beleillik abba a világméretű trendbe, amelynek elemei például Rodrigo Duterte megválasztása a Fülöp-szigetek elnökének vagy a brexitről folytatott népszavazás, illetve Donald Trump elnöksége, vagy Nyugat-Európában azok a választási eredmények, amelyek olyan elitellenes, globalizációt bíráló és euroszkeptikus csoportok megerősödését eredményezték, mint például a német AfD vagy a francia Nemzeti Front, illetve az olaszországi választások után kialakult kormányzó csoportosulás.
Kérdés, hogy ezek a csoportok mennyiben lesznek képesek megvalósítani választóik sok esetben nem egyfelé mutató, de minden esetben igen türelmetlenül követelt céljait.
A szerző közgazdász