Kórusban kárognak a balliberális média műsorvezetői, amióta a belügyminiszter úgy döntött, hogy végleg felszámolja azt a fegyverarzenált, amellyel a magyar szélsőjobb paramilitáris szervezeteinek zászlóshajója, a bőnyi rendőrgyilkos, Győrkös István által alapított Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) rendelkezik.
Kálmán Olga, Mészáros Antónia, Rónai Egon, Csintalan Sándor, Vágó István, Németh Péter, Kovács Zoltán és még sokan mások bizonygatják az egymással készített álinterjúkban, hogy minderre csak azért van szükség, mert a kormány „propagandagépezetének” új témára kell hangolódnia, amióta a migránsválság problémája „kihunyni látszik”. Időnként szólistaként bekapcsolódnak ebbe a dalkörbe egyes ellenzéki politikusok is, mint például a Gyurcsány-párt biztonságpolitikusaként is fellépő Vadai Ágnes, aki egyenesen a Terrorelhárítási Központ (TEK) megszüntetését követeli.
A fő érvük szerint a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok már korábban is tudhatták, hogy az MNA alapítója, Győrkös István rendelkezik fegyverrel, így lesújthattak volna már évekkel ezelőtt Magyarország egyik legnagyobb nácijára, ha éppen ahhoz lett volna kedvük. Sokat emlegetik Orbán Viktor egykori megnyilatkozását is a honi nyilas gárdákkal kapcsolatban, amikor a miniszterelnök kijelentette: két pofonnal elintézi a szélsőjobbos hőzöngőket.
Számon is kérik rajta, hogy ezt miért nem tette meg, hogyan lehetséges az, hogy Győrkösék egyáltalán szabadlábon vannak, miközben fegyvereket is rejtegettek a hatóságok elől. Arra azonban, tisztelet a kivételnek, nem veszik a fáradságot, hogy megpróbálják megérteni a hatóságok eljárását. Jó szokásukhoz híven csak lebegtetik a témát, azt sugallva, hogy Orbán Viktor kézi vezérléssel irányítja a nyomozókat, az ügyészséget és a nemzetbiztonsági szolgálatokat, egyfajta újkori diktátorként, és most, a körúti merényletet követően a politikai céljai éppen azt szolgálják, hogy felmutasson a népnek egy-két potenciális terroristát, akikre lecsapott az elhárítás az ő instrukciói szerint.
El kell ismerni, nagyon magas labda ez az ellenzéki sajtó számára, nem is hagyják ki a ziccert, az erőlködés bármennyire is izzadságszagú. Nyilván el kell terelni a figyelmet számos dologról, például a kormánypártok népszerűségének emelkedéséről, az egyetlen, még szavazóbázissal rendelkező ellenfél, a Jobbik súlyos politikai hibájáról az alaptörvény módosításának megakadályozása kapcsán és arról, hogy hamarosan jelentős béremelés várható. Az azonban mégis csak furcsa, hogy éppen ők kezdik firtatni, miért bántják a nácikat Magyarországon.
Mivel nem feltételezzük róluk, hogy teljesen szűk látókörűek lennének és idegen érdekeket szolgálnának, csak óvatosan hívjuk fel a figyelmüket néhány jelenségre, amelyek az utóbbi időkben Magyarországon és a környékünkön tapasztalhatók. Bizonyára emlékeznek még arra, amikor egy személyautóban kézi sorozatlövő fegyvereket találtak a szélsőjobbhoz tartozó, terrorcselekményre készülő személyeknél a TEK emberei. A TEK azonnal gúny tárgyává vált a baloldalon, műkedvelő, fegyvergyűjtő balfácánokról kezdtek beszélni, és folyamatosan ekézték a szervezet vezetőjét, mert egy merényletkísérlet meghiúsításáról nyilatkozott.
Azt viszont nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyták, hogy a letartóztatott személyek nem másról beszéltek egymással telefonon az elfogásuk előtt, mint hogy Orbán Viktor házához tartanak éppen, hogy kivégezzék a magyar miniszterelnököt. A gyanú szerint pedig ezek az emberek nem máshoz voltak bekötve, még ha áttételesen is, mint a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű szervezethez, amelyről tudvalevő volt, hogy orosz kapcsolatokkal, más információk szerint orosz titkosszolgálati támogatással működik.
Erre több jel is utalt az elmúlt években. Ők alapították például a Hídfő.net (később: Hídfő.ru) elnevezésű portált, és ez rendszeresen közölt olyan információkat, illetve dezinformációkat, amelyek Oroszország érdekeinek feleltek meg. Elterjesztette például, hogy Magyarország titokban és illegálisan T–72-es harckocsikat szállít az ukrán hadseregnek, ezzel segítve az orosz szakadárok elleni harcokat. Mint később kiderült, a harckocsikat egy cseh cégen keresztül Európán kívülre adták el, legális papírokkal, tehát kapitális hazugságot közöltek a portálhoz köthető „újságírók”.
Aztán a bizonyos titkosszolgálati információkra rálátó jobb- és baloldali politikusoknak az is világos volt, hogy Győrkösék rendszeresen tartottak kiképzéseket, úgynevezett airsoft fegyverekkel, vagyis modern játékpuskákkal. Ezeken a szeánszokon pedig nemegyszer orosz diplomaták is megjelentek, nem kis megrökönyödést és zavart keltve a honi katonai és polgári elhárítás köreiben. Többek között ezért sem lehetett ellenük erőszakkal fellépni. Nem lehetett nemzetközi botrányt, konfliktust generálni, és nem volt szabad idő előtt oda lengetni az ostort, ahol komolyabb és veszélyesebb fejlemények felszámolására, megakadályozására, megelőzésére kellett az erő.
Tudomásul kell venni ugyanis, hogy hazánk egy sajátos ütközőzónán fekszik, egy találkozási ponton Kelet és Nyugat, vagy ha úgy tetszik, az orosz és az amerikai érdekek szférája között. Az MNA tevékenysége pedig – bármennyire is összeesküvés-elméletnek tűnik – része lehet annak a folyamatnak, amellyel Oroszország visszavágásra készül Európa keleti felén az ukrajnai fiaskóért. Mint kiderült, az MNA vezetője, Győrkös István fia például migránsok legyilkolására kezdett szervezkedésbe Magyarország déli határainál.
Arra szólította fel híveit, hogy fegyverrel küzdjenek a „hazánkra leselkedő idegen hordák” ellen. Eközben pedig azt hangsúlyozta, hogy „a kormány semmi érdemi intézkedést nem tesz”, és ezért „hamarosan eljön a vér és vas ideje, fel kell készülni Magyarország megvédésére”.
De mit is jelenthetnek ezek az első olvasatra bambának tűnő, agresszív szavak? Például azt, hogy különböző akciókat kell végrehajtani Magyarország lejáratása céljából, hogy később akár erőszakkal dönthessék meg a kormányt. Nem sokban különbözik ez a terv a nemrég levitézlett Soros-féle adminisztráció műveleteinek célkitűzéseitől, bár jóval nyíltabb és erőszakosabb.
Gondoljunk bele, vajon hány napig, hétig, hónapig zengte volna a nemzetközi sajtó, ha nálunk megölnek egy bevándorlót, hogy „Orbán Viktor országában” nácik ontják a vérét a menekülteknek? Hány „civil szervezet” vonultatta volna fel az embereket az utcákon és a tereken, hogy a „fasiszta magyar kabinet” ellen szervezzenek tüntetéseket? Ez azonban még csak a kisebbik baj. Látva a környező országokban – főként a Balkánon – zajló folyamatokat, feltételezhetjük, hogy ennél sokkal nehezebb műveletekkel kellett foglalkoznia mostanában a magyar elhárításnak.
Talán csak kevesen tudják itthon – mert ezt, kivéve a sok esetben titkosszolgálati információkkal is rendelkező Vasárnapi Híreket, nem harsogja a már említett balliberális érzelmű kórus –, hogy néhány héttel ezelőtt Alekszandr Vucsics szerb miniszterelnök házának közelében kísértetiesen hasonló eset történt, mint amit Orbán Viktor ingatlanához közel lepleztek le a terrorelhárítók.
A rendőrök egy autóban rengeteg fegyvert találtak. A jármű épp ott parkolt, ahol a kormányfő gépkocsija lassítani szokott, útban hazafelé. A hatóságok szerint a miniszterelnököt egy szervezett bűnbanda akarta meggyilkolni tízmillió euróért. A megbízót nem sikerült azonosítani, de a szerb sajtó kormánypárti része az orosz titkosszolgálatot sejti az akció mögött. Ezzel egy időben tartóztattak le egy húszfős bandát Montenegró fővárosában, Podgoricában is, akiket azzal vádolnak, hogy puccsot készítettek elő a montenegrói választások utánra, amennyiben nem az oroszbarát erők győznek.
A tervük az volt, hogy rendőregyenruhába öltözve megrohamozzák a podgoricai parlamentet, lelövik Milo Gyukanovics miniszterelnököt, és egy Moszkva-barát pártot segítenek hatalomra. Szerbiában ugyanekkor több orosz állampolgárt fogtak el. Őket a montenegrói puccskísérlet irányításával vádolták.
Szerbiában és Montenegróban az ellenzékben lévő pártok általában oroszbarátok, és több ellenőrizhetetlen külföldi forrásból pénzelik őket. Sokan ezt vélelmezik Magyarország legnagyobb ellenzéki erejéről, a Jobbikról is. Erről a pártól ráadásul kiderült az is, hogy a képviselői, a holdudvarának egy része egy asztalról szalonnázott az oroszok által támogatott MNA tagjaival. Kiderült például, hogy a Jobbik egyik vezető politikusa, Gyöngyösi Márton lehetett a kapocs a Jobbik és az MNA között. A Jobbik ugyan tagadta ezt a kapcsolatot, de a sajtóban olyan fotók jelentek meg, amelyeken Vona Gábor pártelnök és ifjabb Győrkös István egy kedélyes társaságban beszélget az iráni követségen.
Korábban Vona Gábor egy beszédében kijelentette, hogy akár az Iráni Forradalmi Gárdát is behívná Magyarországra, hogy megakadályozza Magyarország „Izrael általi megszállását”. Az egyik becsület napi megemlékezésen pedig együtt vett részt az MNA tagjaival Zagyva György Gyula, a Jobbik képviselője is. És akkor még nem beszéltünk Kovács Béláról, a Jobbik európai parlamenti képviselőjéről, akit a mai napig nem sikerült tisztázni azok alól a vádak alól, hogy az oroszoknak kémkedett.
De bajok vannak Boszniában is. Nemrég derült fény arra, hogy nyáron a közeli országban puccskísérletet hajtottak végre, de nem egyértelmű, hogy az e mögött álló Fetullah nevű terrorszervezet valóban dzsihadista társaság-e, vagy más kötődés is kimutatható. Moldovában pedig az oroszbarát szocialista Igor Dodont választották elnöknek, aki az orosz–fehérorosz–kazah vámunióhoz való csatlakozást támogatja, és nem rejti véka alá, hogy imádattal szemléli Putyint.
Az i-re a pontot azonban Szófiában tették fel, ahol a szocialisták támogatását élvező, oroszbarát Rumen Radev győzött az elnökválasztáson. Ezen a nyomuláson persze nincs mit csodálkozni, hiszen a közeli Romániában amerikai katonai támaszpont és rakétapajzs is található.
Magyarországnak viszont egyelőre szerencséje van, hiszen a jelenlegi kormány egyaránt jó viszonyra törekszik Oroszországgal és az Egyesült Államokkal. Eközben pedig eddig sikeresen hárított el minden olyan beavatkozási kísérletet, amely a nagyhatalmaknak által pénzelt háttércsoportoknak volt köszönhető.
Nem véletlenül járt nemrég Pintér Sándor belügyminiszter az Egyesült Államokban, és bizonyára nem csak a migrációról és a gazdasági kapcsolatokról tárgyalt a napokban Szerbiában Orbán Viktor. Bármit is sugall az ellenzék és a hozzá közel álló sajtó, nem véletlen az sem, hogy most keresték fel az MNA ólomkatonáit.
Idejekorán kell felszámolni azokat a szélsőséges csoportokat, amelyeket fegyverekhez juttathatnak egy összehangolt akció részeként egy esetleg Magyarországra települő, külföldi érdekeltségű társaság raktáraiból.
