Vannak felelősök. Meg is jelent egy korábbi, részletes cikkem a Kapu című folyóiratban (2010. 11/12 szám), feltárva a felelősöket és elkövetőket. Hihetetlen, hogy dokumentumértékű írásom elkerülte az illetékes bűnüldöző szervek figyelmét. Az egyik baloldali napilapban pedig már folyik is a vétkesek mosdatása.
Ami történt, az gazdasági bűncselekmény, amit a profitmaximalizálás érdekében követtek el az üzem tulajdonosainak a hasznára. Tudni érdemes, hogy a vörösiszap a bauxit feldolgozása során keletkezik akkor, amikor az ércből a timföldet kinyerik, ami az alumínium gyártásához szükséges. A használt eljárás a Bayer-féle nedvestechnológia. A gyártás folyamán az ülepítőkben a bauxit vas-oxid-tartalma leülepszik, ez a vörösiszap, amit vízzel kimosnak, hogy az adott nátronlúgot visszanyerjék. Az így kapott vörösiszap nem hígfolyós. A tározó átszakadása esetén a vörösiszap nem áraszt el területeket. Lúgtartalma csekély, és nem okoz halált.
A tragédia okozója ezzel szemben a mosatlan nátronlúggal terhelt hígfolyós vörösiszap. Ez árad és mérgez! És ez a technológiai változtatás következménye. Az új tulajdonosok, a profit növelése érdekében, nem mossák a vörösiszapot. Az ehhez szükséges víz és áram drága lett. Így az átszakadt tározóból kiömlött vösösiszap lúgos, mérgező, hígfolyósan veszélyes anyag. Felelős ezért a megváltoztatott technológia, személy szerint pedig a változtatást elrendelő vállalati vezetők és tulajdonosok.
A vörösiszap kiömlésénél a lúgos vörösiszap ölte meg az embereket és pusztította el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket, és ami történt, az a profitnövelő technológiai változtatás következménye. Ennek természetesen vannak személyes felelősei. A vádhatóság azonban figyelmen kívül hagyta a felelősség megállapításához rendelkezésre álló szakmai ismereteket. Nyilvánvaló, hogy a bíróság emiatt hozott felmentő ítéleteket. A vörösiszapbűntényre rakódik ezzel egy másik is: az igazságszolgáltatás elsikkasztása.
(A szerző kohómérnök, alumíniumipari szakember)
