Február 5-én ismét színre lépett a Tanítanék Mozgalom és a velük szimpatizáló összes szervezet, magánember, szellemi kuruzslók, tótumfaktumok hada. Jóindulattal ezer ember, ha lézengett.
A szokásos arcok a szokásos követelésekkel álltak elő. Már egy éve bebizonyították, hogy fő céljuk nem az oktatás minőségének javítása, hanem a kormány megdöntése. Mert az mégiscsak igazságtalan szerintük, hogy nem az van, amit ők szeretnének. Vannak ugyan parlamenti választások, de azoknak az eredményét csak akkor szabad elfogadni, ha az ő jelöltjük győz, ők kerülnek többségbe. Egyéb esetben itt az Armageddon, a körúton túl már látszik is a világvége.
Most nem kevesebbet követeltek, mint az Emmit irányító miniszter, Balog Zoltán lemondását. A nagyobb nyomaték kedvéért egy szamarat is felvezettek az emelvényre, ami, ugye, tudjuk, mit hivatott szimbolizálni. Ez a szamár volt úgymond a szervezők alternatív miniszterjelöltje, és ebben a szánalmas akcióban rögtön ki is ütközött az egész tüntetés szellemi színvonala és komolysága is.
A Tanítanék Mozgalom nem ült le tárgyalni a kormány képviselőivel, és itt azért a józan állampolgár elkezdi vakargatni a feje búbját, mert valamit nem ért. Mi az, hogy ők nem ülnek le a kormánnyal tárgyalni? Már elnézést, de az egyébként is lejáratott civilség jelmeze mögött kit képviselnek ők, és hány ember áll mögöttük? Ez nem szakszervezet, ahol számszerűsíteni lehet a tagságot. Mi van akkor, ha megalakul még hat ilyen mozgalom és a hét minden egyes napján lesz egy tüntetés a Kossuth téren és egymással homlokegyenest más követelésekkel állnak elő? Akkor mindig mindenkivel tárgyalnak, és beépítenek a törvénybe újabb és újabb javaslatokat? Milyen alapon lenne nekik beleszólásuk az oktatás menetébe? Az európai demokratikus szabályok értelmében a kormánynak van egy oktatási koncepciója, amelyet igyekszik megvalósítani és ehhez biztosítja a szükséges forrásokat. Mégis, hogyan képzelik, miféle kormány az, amelyik odaadja a pénzt, aztán a fejét fogja kapkodni a bekiabálások irányába és aszerint cselekedni, amit a kibicek ordítoznak a partvonal mellől?
A tárca szakembereinek igenis bele kell állniuk a konfliktusba és nem valami defetista magatartást tanúsítani. A támadásokkal szemben józan érveket felsorakoztatni és a különböző területek gazdáival szemben pedig komoly szakmai elvárásokat támasztani. Ez azt is jelenti, hogy struktúrában az alulról jövő – itt nem a tüntetésekről van szó – észrevételeket helyén kell kezelni, a létező problémákra megoldást keresni és találni, nem pedig elbagatellizálni. Az sem ártana, ha felelősök is meg lennének nevezve bizonyos esetekben, akik viselnék az elkövetett hibákért a felelősséget.
Aztán itt van a testnevelés kérdése. A fiatalok testfelépítése, mozgása sok kívánnivalót hagy maga után. A heti öt óra nem fog egyszerre csodát tenni és nem lesznek egy év múlva rettenthetetlen spártai harcosok vagy olimpiai bajnokok Tokióban, ám egy picit egészségesebbek lehetnek. Márpedig, mint tudjuk: ép testben ép lélek. Mivel ez a törvényi rendelkezés már évek óta érvénybe lépett, nem a kibúvókat kell keresni, hanem jelezni a fenntartónak, hol és milyen hiányosságok vannak a tornatermi kapacitás terén, és orvosolni a problémát.
Ha a közoktatás (köznevelés) minden szintjén – tanár, igazgató, tankerület – a szakértelem és nem a rombolási szándék érvényesül, akkor a létező hiányosságok is gyorsan kiküszöbölhetők és a különböző kormányellenes mozgalmak muníció nélkül maradnak. Illúziója senkinek ne legyen, tüntetni ők mindig készek, hiszen elég konkrét céljaik vannak. Az, hogy ezek az oktatással köszönő viszonyban sincsenek, őket nem zavarja. Ahogy már többször is elhangzott, ők kormányt szeretnének váltani. Ettől messze vannak, és ugye tudhatjuk, hogy egyelőre mit válthatnak csak a véleményük mellett. Igaz, azt naponta.
A szerző pedagógus
