Komoly perpatvar zajlik bírósági berkekben, legalábbis egyes tudósítások szerint. Kiéleződtek a személyi, szakmai vagy ki tudja, milyen ellentétek, és ezek felszínre is törnek, különösen most, hogy a bírói kar annak rendje és módja szerint megválasztotta az új ellenőrző, felügyeleti szervezetet, az Országos Bírói Tanácsot (OBT).
A testület lényegében a Handó Tünde által irányított igazgatási apparátus, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) munkáját kontrollálja, ennélfogva beleszólhat például bírósági programokba, a bírák kinevezésébe, a munkafeltételek alakításába. Az első ilyen 15 tagú szervezetet hat évvel ezelőtt választották meg, tehát azt követően, hogy az új alaptörvényből és a bírósági szervezeti törvényből kiindulva a bíróságok igazgatási rendszere különvált a szakmai irányítástól. Előbbit a bírói tanács felügyeletével a bírósági hivatal látja el, utóbbi pedig a Kúria jogköre. Az OBT új tagjainak névsora láttán többen úgy vélték, Handó ellenlábasai mostantól gyakran hallatják majd a hangjukat különféle kérdésekben.
Hat év hosszú idő, sokan már nem is emlékeznek arra, mi volt azelőtt. Így azután önmagában szemlélik a mostani választást, s a felszólamlásokból és egyéb kísérő jelenségekből úgy ítélik meg, hogy egyedülálló, nagy dolgok következnek, lesz itt ellenségeskedés, hatalmi küzdelem, iszapbirkózás a javából. Pedig aki visszagondol a rendszerváltozást követő idők eseményeire vagy fellapozza a tudósításokat, bizony azt tapasztalja, hogy mindig hatalmas politikai felfordulás volt a bírósági elnökök és más vezetők kinevezése körül.
Már a kilencvenes évek elején – amikor még az igazságügyi tárca vezetője döntött a személyi ügyekről – a nyilvánosságban meglehetős csatazaj kísérte különösen a fővárosi és Pest megyei vezetők kiválasztását. Az 1994-től négy éven át regnáló Horn-kormány ugyancsak középponti kérdésnek tartotta a jelöléseket, kinevezéseket. Nem is szólva arról, hogy az évtized végén, 1998-tól az MSZP–SZDSZ-kabinet az egész szervezeti rendszert megváltoztatva létrehozta az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT), amely egészen 2012-ig működött, s elnöke betöltötte a Legfelsőbb Bíróság elnöki pozícióját is.
Aki ettől a változástól csodát remélt, annak hamarosan rá kellett jönnie, hogy csodák nincsenek. A bíróság továbbra is folyamatosan azzal küzdött, hogy – úgymond – ledolgozza az ügyhátralékot. A bírósági vezetők rendszeresen a bírák létszámának növelését vagy a státusok arányosabb elosztását követelték, s legfőképpen azt hangsúlyozták, hogy a vidék jobb pozíciókat tud magának kiharcolni, mint a főváros, hiszen a megyei elnökök többségben voltak a vezető testületekben.
Budapest kezdettől arra kényszerült, hogy időnként utaztassa az aktákat, hiszen pereinek száma folyamatosan növekedett – a megyék próbálták segíteni a fővárosi ügyek mielőbbi lezárását. A sziszifuszi küzdelmek közepette az igazságügyi tárca már 2009-ben úgy látta, mégiscsak szét kellene választani a bíróságok igazgatását és szakmai felügyeletét. Ez azonban csak a választás után, 2012-ben történt meg.
Hozzátartozik persze, hogy az Országos Bírósági Hivatal mint igazgatási szervezet azért került az Országos Bírói Tanács felügyelete alá, hogy az ítélkezés függetlensége véletlenül se szenvedjen csorbát. A most megválasztott és márciusban hivatalba lépő szakemberek nyilván új reményekkel és tervekkel látnak munkához, függetlenül attól, hogy mindenben egyetértenek-e Handó Tünde eddigi tevékenységével, vagy másképp döntenének adott esetben. Bizonyos újításokra egyébként nyilvánvalóan szükség lesz. Nem mondhatni ugyanis, hogy az első időkben, mondjuk 2012 és 2014 között nagy szakmai változások történtek volna.
A parlament alkotmányügyi bizottságának ülésein, az új igazságügyi jogszabályok vitájában legalábbis azt lehetett tapasztalni, hogy leginkább a paragrafusok farigcsálása zajlik. A törvényeket módosítgatták, mégpedig úgy, hogy lehetőleg minél gyorsabbá váljanak az eljárások. Aki a legcsekélyebb mértékben is ismeri a joggyakorlatot, eleve láthatta, hogy ennek nem lesz sok haszna. Ha ugyanis mindent soron kívül akarunk elintézni, akkor mindenki beáll a soronkívüliek sorába, s ugyanott leszünk majd, ahol voltunk. Persze idő kell ahhoz, hogy az ilyesmi kiderüljön.
Később a Ház alapvető jogalkotási folyamatokba kezdett – a bírák jelenleg éppen az új rendelkezéseket alkalmazzák, tanulmányozzák. A kezdeti időveszteség mellett hátrány az is, hogy a bírák fizetését az elmúlt időkben csak kisebb összegekkel sikerült felemelni, az elégedetlenségnek nem utolsósorban ez az oka.
Az igazságszolgáltatás szervezete mindemellett is elfogadható keretek között működik, adatai javulnak. Az Országos Bírósági Hivatal azt tervezi, új típusú ügyfélközpontokat hoz létre, hogy jobb körülmények között tudják kiszolgálni az érdeklődőket. Ez egyébként régen is szempont volt. Nézzük csak meg a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak az 1910-es években épült székházát!
Hatalmas, elegáns aulája hajdan ügyvédváróként, ügyfélváróként szolgált, a résztvevőket innen szólították be a tárgyalásra. Szomorú, hogy ezt az épületrészt 1957-ben elfoglalta az akkori Igazságügyi Minisztérium, így az épület fele azóta is hasonló célokat szolgál. Jelenleg az Országos Bírósági Hivatal dolgozik benne. Az igazi, korszakos megoldás az lesz, ha az OBH elköltözik innen, de ehhez az szükséges, hogy a Néprajzi Múzeum távozzon a Kúria hetven éve elvett Kossuth téri épületéből. A rendezés a rendszerváltozás óta szerepel az igazságügy tervei között.
