Igen, sokan bűnösök, akik nem emelték fel a szavukat annak idején a zsidóüldözés ellen, sokan bűnösök, akik hagyták, sőt elősegítették, hogy a holokauszt megtörténjen. De vajon miért van az, hogy az iskolákban mindenhol megtanítják, ki az a Raoul Wallenberg, de a mai napig nem beszélnek arról, ki volt Koszorús Ferenc? És miért van az, hogy a mai gyerekek többsége – legyen bármilyen olvasott is – csak nehezen tudja hová tenni Salkaházi Sára vagy Varga Béla nevét, hogy csak a legismertebbeket említsük azok közül, akik vállalták a kockázatot, hogy segítő kezet nyújtsanak az üldözötteknek a második világháború és a tomboló nácizmus idején?
Pedig Koszorús Ferencet, Horthy Miklós ezredesét, az 1944-es csendőrpuccs megakadályozóját még Göncz Árpád köztársasági elnök is előléptette posztumusz vezérezredessé. Azóta pedig minden kormány elismerte, hogy a budapesti zsidóság egyik megmentője volt, hiszen az általa vezetett művelet kényszerítette ki a 2100 csillagos házban összegyűjtött 250-280 ezer, főként budapesti zsidó deportálásának leállítását. Nevét emléktáblán örökítették meg ezért a Dohány utcában, néhány éve pedig Hende Csaba honvédelmi miniszter Hazáért Érdemjellel tüntette ki, amelyet fiának, ifj. Koszorús Ferencnek adott át Coleen Bell amerikai nagykövet jelenlétében.
Sajnos nem beszélünk eleget Salkaházi Sáráról sem, pedig a nővér boldoggá avatását tízezres tömeg jelenlétében hirdették ki a Szent István-bazilika előtt. A Szociális Testvérek Társaságának tagja közel száz magyarországi zsidó megmentője volt a nyilasuralom idején, mielőtt vértanúhalált halt. A nyilasok levetkőztetve állították zsidó honfitársaival együtt a Duna partjára. Mielőtt a sortűz eldördült, a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett és keresztet vetett.
Számos zsidót mentett meg Auschwitztől Varga Béla, Balatonboglár egykori plébánosa is. A második világháború alatt részt vett a Magyarországra menekült lengyelek, az üldözött francia katonatisztek támogatásában, a német megszállás után pedig segített a magyarországi zsidók elrejtésében. A lengyel menekültek ma is áldják a nevét és találkozókat szerveznek hazánkban, tréfásan boglárcsikoknak nevezve egymást.
Na és persze nem esik elég szó azokról a magyar emberekről sem, akik „csak” egy-egy embert mentettek meg a biztos pusztulástól a vészkorszak idején. Pedig maga a Talmud mondja azt: aki egy életet megment, egy egész világot ment meg. Volt például egy minisztériumi tisztviselő, aki 1944-ben az akkor 14 éves Soros Györgyöt rejtegette a magyar fővárosban. Az akkor még gyermek, ma milliárdos tőzsdespekulánsnak így sikerült túlélnie a holokausztot. Ez a történet viszont – egy Sorossal készült interjú tanúsága szerint – nem volt annyira tiszta, mint a fent említett esetek. A megmentő boldoggá legalábbis biztosan nem lesz érte avatható. A fiatal Sorost fiává fogadó férfi munkája ugyanis pont az volt, hogy razziákon vegyen részt, és ebben segített neki gyermekként a mai milliárdos is. Eközben pedig végignézte, ahogy több száz zsidót haláltáborokba hurcolnak, a vagyonukat pedig elkobozzák. Persze borzasztó lehetett ez is, bármit nyilatkozott is erről utólag az amerikai üzletember. Például azt, hogy gyerekként nem érzett a történtek miatt semmilyen lelkiismeret-furdalást, mert ezzel pont úgy volt, mint ma a pénzügyi piacokkal, azaz ha nem ő, akkor más tette volna meg. Nem véletlen, hogy később letiltatta ezt az interjút.
Az viszont már több mint megdöbbentő, hogy éppen Sorosra hivatkozva kiáltanak megint nácizmust és antiszemitizmust egyesek, mintha akár Salkaházi Sára, Varga Béla, Koszorús Ferenc vagy éppen Raoul Wallenberg védenceit érte volna valamiféle atrocitás. És épp a legismertebb magyarországi zsidó szervezet elnöke indította el ezt a lavinát. A kormány mindössze arra kívánta felhívni a figyelmet Soros György nagyméretű fotóival, hogy egyértelművé vált: a milliárdos spekuláns aktív szervezője, illetve pénzelője a népvándorlásnak.
Az ügyben ugyanakkor megszólalt már a liberális értelmiség nagy része, egyenesen gyűlöletbeszéddel, „rejtett antiszemitizmussal” vádolva a kormányt, bármit is jelentsen ez a kifejezés. Mint már említettük, a félelemkeltők egyik vezéralakja maga Heisler András, a Mazsihisz elnöke lett, aki közölte, hogy szerinte már most több zsidó emléket, temetőt rongálnak meg a kormány plakátjainak köszönhetően. Ezt a nyilvánvaló hazugságot pedig még megfejelte azzal is, hogy leszögezte: ez annak az eredménye, hogy Sorost a zsidó nagytőkéssel azonosítják az egyszerű emberek. Heisler tehát még egy jókora zsidózást is megengedett magának, hiszen valójában elsőként mondta ki, a Sorost ábrázoló plakátok szerinte azért felháborítóak, mert az amerikai spekuláns zsidó származású. Bizonyára tömegével jelentik majd fel a Soros György által támogatott jogvédő szervezetek a bíróságon Heislert a széles nyilvánosság előtt elkövetett gyűlöletbeszédért…
Amíg azonban ez megtörténik, érdemes odafigyelni arra is, hogy a Soros-plakátok ügye milyen mélységekbe süllyedt az elmúlt napokban. Az eddigi kritikai mélypontot az jelentette, hogy állásfoglalásra kérték még a reklámszövetséget (?!) is. A reklámozók szívesen a segítségére is siettek az antiszemitázóknak és kijelentették: a kormány plakátjai nemcsak etikátlanok, hanem aláássák a reklámtevékenységbe vetett közbizalmat is. Értjük a reklámszakemberek nagy igyekezetét, hiszen a termékeik jelentős része nem a kormánypárti fórumokon és felületeken kap helyet, de sajnos a kijelentéseikkel több súlyos probléma is van. Nem lehet például aláásni azt, ami nem létezik.
Az emberek ugyanis ma már egyáltalán nem bíznak a reklámokban, és ez nem az országban széles körben kiragasztott Soros-fejeknek köszönhető. Hanem annak, hogy a reklámozók jelenleg Magyarországon minden lehetséges etikai szabályt megszegnek. Miközben a Magyar Reklámetikai Kódex például kifejezetten tiltja az erotika, a szexualitás öncélú felhasználását a reklámokban, a televíziókban azt látjuk, hogy egy fiatal fiú hogyan nyalja le a ketchupot a szupermodell meztelen hasát ábrázoló fényképről, vagy erotikus képi és hanghatásokkal körítve kínálják a jégkrémeket.
Nem beszélve a megkérdezésünk nélkül tömegesen érkező reklám-SMS-ekről és e-mailekről, és az idős embereket kifosztó, a gyermekeket átverő termékbemutatókról és hirdetésekről. Magyarországon a tévében két mesefilm között ömlik a képernyőből a nyuszis kakaó, önmagától részeg a csipszes maci, és mindenfajta termék reklámjában láthatunk gyerekeket: a befektetési jegytől a mobiltelefonon, a szalámin, a felnőtteknek szóló higiénés és kozmetikai termékeken, a mosóporokon át a pudingig, sőt a reklámok már megjelennek az iskolákban is.
A nemzeti konzultáción 1,68 millió ember mondta ki, hogy nem kér Soros Györgyből és a terveiből. Ideje lenne kimondani azt is, hogy a támogatóiból is nagyon elegünk van már. Különösen annak tudatában lenne erre szükség, hogy a hamarosan hazánkba látogató izraeli állami vezetők is egyértelműen a magyar kormány mellé álltak Soros itteni pesztonkáival szemben, akiknek még a zsidó állam budapesti nagykövetét is sikerült rábírniuk egy elítélő nyilatkozatra. Izrael kormánya pedig nyilván nem vádolható antiszemitizmussal, ahogyan azok az ortodox rabbik sem, akik szintén Orbán Viktor mellett emeltek szót. A zsidó állam budapesti nagykövetével azonnali hatállyal vissza is vonatták a közleményét. A nagykövet úr most vélhetően lehajtott fejjel kullog a fővárosban, hogy véletlenül se lássa az óriásplakátokat.