A negyedik Orbán-kormány egyik, ha nem a legnagyobb újítása, hogy egy egész életében aktív katona, aki nem mellesleg a legmagasabb rendfokozatú is (egyben vezérkari főnök), honvédelmi miniszter lesz. A miniszterelnök döntése többeknek egyszerre lehet teljességgel érthetetlen, ugyanakkor abszolút logikus is.
Először néhány szóban a leköszönő miniszterről, hiszen felmerültek találgatások, hogy miért nem ő folytatja a munkát. Úgy gondolom, tévesen gondolják, akik azt hangoztatják, hogy Simicskó Istvánnak valamiféle bizalomvesztés miatt kellett távoznia.
Aki minimálisan foglalkozik a honvédelem és a honvédség ügyeivel, egyetért abban, hogy a rendszerváltás óta politikusként a legrátermettebb honvédelmi miniszterünk Simicskó István volt, de persze ez önmagában nem lehet szempont az új kormány megalakításakor.
A Zrínyi 2026 haderőfejlesztési programot és a területvédelmi tartalékosok megszervezését sikeresen elindította, a honvédelem ügyének mindvégig odaadó képviselője volt (és remélhetőleg lesz is), de az új kormány több minisztériumának olyan vezetője lesz, aki nem a politika világából jött, köztük Benkő Tibor vezérezredes is.
Simicskó István sikeresnek könyvelheti el a honvédelmi miniszterségben eltöltött időt, de a miniszterelnök máshogy képzelte el a jövőt, politikus helyett inkább katonaembert tervezett a honvédelmi ügyek élére.
Ez azonban azt is eredményezi, hogy a leköszönő miniszter több időt tud családjával tölteni, így tehát ha úgy tetszik, mindenki jól járt.
A rendszerváltás óta eltelt csaknem harminc évben egyszer sem fordult elő, hogy a honvédelmi miniszter ne egy pártpolitikus legyen, ennek most vége szakadt, és közvetlenül a hadsereg legmagasabb beosztásából ül át Benkő Tibor vezérezredes a miniszteri bársonyszékbe.
A magam részéről hatalmas várakozással konstatálom ezt a fejleményt, erre álmomban sem számítottam volna, több okból sem. Az egyik, hogy ennek itthon mintegy harminc éve egyáltalán nincs hagyománya. A másik, hogy a mindenkori győztes párt által megalakított kormányban a minisztériumot mindig egy politikus vezette, többek között megvalósítva ezzel a honvédelem esetében az úgynevezett civil kontrollt.
Emiatt kettősség is tapasztalható a döntés megítélésében, hiszen vannak, akik a demokratikus civil kontrollt féltik, ugyanakkor pontosan ettől lesz abszolút érthető a társadalomnak a jelenlegi döntés, ugyanis józan paraszti ésszel teljesen nyilvánvaló, hogy ki értene jobban a honvédséghez, a katonai területhez, mint egy sokat szolgált és tapasztalt katona. Neki többek között nem kell elmagyarázni a hadsereg belső életének működését, és mivel nem kívülálló, ezért szándékosan vagy szándék nélkül, de nem lehet „megvezetni” sem.
Vajon még milyen okból döntött így a miniszterelnök?
Nemrégiben elindult a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program, amelyet Simicskó István honvédelmi miniszter állított pályára. A teljes rendszert tekintve ugyan kisebb, de ezzel együtt nagyon lényeges fejlesztések, beszerzések már történtek, azonban a java ezután várható. Ahogy az elnevezés és a nyilatkozatok is mutatják, 2026-ra kell elérni azt az egyébként nem kis célt, hogy a Magyar Honvédség a térség meghatározó hadserege legyen.
A feladat nem kicsi, de együtt van minden ahhoz a sikerhez, amire a katonák már elég régóta várnak, hiszen mintegy húsz éve a kormányok a valódi fejlesztéseket mindig csak megígérték nekik, beteljesülés nélkül. A magyar gazdaság állapota viszont most már lehetővé teszi a haditechnikai beszerzéseket, tehát a pénzeszközök rendelkezésre állnak, ezt a politikai akarat is biztosítja.
A nemzetközi politikai környezet és a tömeges migrációs helyzet okozta esetleges többletfeladatok elvégzésének igénye miatt sem halogatható a hadsereg valódi képességfejlesztése. Mindezek garanciát jelentenek arra, hogy valóban elérhető a céldátumra az igazán ütőképes hadsereg felfejlesztése.
A miniszterelnök ezzel a döntéssel rosszul semmiképp sem járhat, ugyanis egyrészt kihúzza a honvédelem és honvédség ügyét bírálók kezéből azt a kártyát, hogy miért egy civil (értsd: nem katona) politikus irányítja a honvédelem ügyét, beleértve a hadsereg működését és fejlesztését.
Másrészt ugyanígy nem lesz többé lehetőségük az aktív katonáknak „elbújniuk” a politikus honvédelmi miniszter mögé, mert a katonából lett miniszter még közvetlenebbül és még pontosabban fogja megértetni a célokat és feladatokat az aktív végrehajtó állománnyal, adott esetben személyes katonai tapasztalatával segíteni a végrehajtást.
A Magyar Honvédség, benne a katonai felső vezetéssel és a csapatoknál szolgáló aktív állománnyal, történelmi esélyt kapott, amivel – a hadsereg, a társadalom és a magyar haza érdekében – remélhetőleg közösen élni fognak.
A szerző honvédelmi szakértő, a Hétköznapi Honvédelem szerkesztő-műsorvezetője
