Joggal feltételezhető, hogy egy volt magyar titkosszolgálati vezető, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori műveleti igazgatója a kormány megbuktatását célzó, tudatosan és alaposan felépített játszma részeként hazaárulást követett el a napokban. Katrein Ferenc egy külföldi interjúban azt állítja a titkosszolgálat belső működéséről, hogy a magyar politikai vezetés az utóbbi időkben tudatosan visszafogta a gyeplőt, ha Putyin kémeit kellett lekapcsolni vagy kiszorítani az országból, többek között például áthelyezte azokat a szakembereket, akik erre képesek lettek volna.
Azt egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy a volt műveleti igazgató miért szegte meg titoktartási kötelezettségét. Túl gyorsan került fel a garázsból a felsőbb emeletekre a Nemzetbiztonsági Hivatal Falk Miksa utcai épületében, és mivel túl hamar kapaszkodott fel a ranglétrán, túl nagyot is hasalt az elbocsátását követően. Most pedig úgy érzi, hogy nemes bosszút állhat, ha kipakol, gondot okozva egykori főnökeinek és rajtuk keresztül az egész országnak. Még talán azt is képzeli, hogy egyszer majd visszatérhet egykori szolgálati helyére, ha más kormány alakul. Bizonyára létezik olyan lelkiállapot, amikor már az egész haza ellenség, főképp ha olyan helyen lógatjuk a lábunkat, ahol mindent el lehet intézni rövidnadrágban.
Katrein azonban nyilván tisztában van azzal is, hogy a titoksértés gyanúja milyen következményekkel járhat, bárhol is tartózkodik éppen az ember. Ezért aztán szüksége lehet bizonyos védelemre is, amiért pedig meg kell dolgozni, mert nem akasztható le csak úgy a szögről, mint a húsvéti sonka vagy a vadászpuskák. Katrein tehát – mivel feltételezhetően nem teljesen ostoba ember, ha egykor ilyen fontos és felelős pozícióban volt – valakinek vagy valakiknek a védelmét élvezi, nem érhette be pusztán a nyilvánosság pajzsával, hiába fordították le a vele készült interjút angol nyelvre is.
Szerencsésebb esetben a védelmező csupán egy magyarországi csoport, amely komoly befolyásolási szándékkal indul neki a hazai kampányévnek, milliárdokat szánva arra, hogy Orbán Viktort végleg száműzze a politikából és újra részesülhessen a vaskos állami megbízásokból. Ennek érdekében pedig képes mindenre, még arra is, hogy volt titkosszolgálati vezetőkkel együttműködve járassa le, gyengítse meg az országot, rontsa annak nemzetközi megítélését, lehetetlenítse el nemzetközi kapcsolatait. Ez persze kapóra jöhet másoknak is, például olyan külföldi érdekcsoportoknak, amelyek eddig többnyire sikertelenül küzdöttek a fent említett célokért.
Az utóbbi években volt például olyan amerikai ügyvivője az országnak, aki nyíltan vett részt kormányellenes tüntetések előkészítésében és magukon a demonstrációkon is, miközben magyar állampolgárokat tiltatott ki az Egyesült Államokból, névtelen „politikusbűnözőkre” sütve a korrupció bélyegét. André Goodfriend csúfos kudarcát látva azonban, úgy tűnik, a hálózat inkább kidolgozott egy ravaszabb és sokkal aljasabb koncepciót.
A korrupció vádja mellett egyre hangsúlyosabban fognak megjelenni a közbeszédben az ügynökvádak is, pontosabban az, hogy a jelenlegi kormányban tulajdonképpen mindenki Vlagyimir Putyinnak dolgozik. Az internalizáció egy előre megírt forgatókönyv szerint, szép rendben felépítve indult el, a magyar társadalmat, sőt az egész világ közvéleményét próbálják meggyőzni arról, hogy a jelenlegi magyar kormány az orosz befolyás képviselője az Európai Unióval szemben, és mindezt addig folytatják, amíg az emberek egész Magyarországról alkotott képe, attitűdje módosul. A befolyásolási kísérletnek több eleme is van, és élünk a gyanúperrel, hogy sajnos még csak a terv elején tartunk. Az ebben részt vevők ráadásul gyakran nem is tudják, hogy csupán bábfigurák a hálózat kezében.
Vajon a puszta véletlen művének tekinthető-e például, hogy a Momentum Mozgalom éppen az ügynökaktákról akarja megtartani a következő népszavazását? És az is csak a fiatalokból álló szervezet elkötelezettségének köszönhető, hogy ennek kapcsán azt rebesgetik, a mai politikusok érintettségére kíváncsiak, hogy kiderüljön, kik azok, akik a múltjuk miatt zsarolhatók? Pusztán egy összeesküvés-elmélet részének tekinthető-e, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke ezt követően ezt a témát kezdi kapargatni a parlamentben, ügynöki múlttal vádolva meg a miniszterelnököt?
Vajon miért van az, hogy ebben az időszakban a hírek szerint bűnözők indulnak el külföldre, hogy utólag gyártott ügynökiratokat hozzanak nyilvánosságra a belügyminiszterről? És vajon miért éppen most ad interjút „civilként” a magyar kormánynál és titkosszolgálatoknál szerinte tetten érhető orosz befolyásról a már 2013-ban elbocsátott volt műveleti igazgató?
Még mielőtt bárki konspirációs teóriák gyártásával vádolna, érdemes elgondolkodni az említett interjú felépítésén is. Az ugyanis szinte tökéletesen megfelel egy klasszikus titkosszolgálati befolyásolási akció kritériumainak. Meghatározza és eléri a célt, amely nem más, mint a zavarkeltés és a sejtetés.
A cikk kapcsán ugyanis minden olvasóban elültetik a gyanút, hogy a kormány valóban az orosz kémekkel kokettál, még a letelepedési kötvények is úgy kerülnek szóba, hogy ezek révén könnyebben találnak utat hazánkba a keleti hírszerzők. Kijelöli és sikerre viszi a taktikai célt, vagyis azt, hogy a közölt információkat átvegye minden sajtóorgánum. Egy volt műveleti igazgató állításairól nyilván beszélni kell, még ha nem is mindenben mond igazat az illető.
Végül pedig valóságos információkat kever a dezinformációk közé annak érdekében, hogy hiteles forrásnak tűnjön, ezáltal elhiggyék a hazugságokat is. Az interjúban például Katrein arról az esetről is beszél, amit annak idején neki kellett volna elhárítani, történetesen hogy a Gyurcsány-kormány alatt orosz személyek lófrálhattak a Nemzetbiztonsági Hivatal épületében és hazugságvizsgálatokat végezhettek az elhárítás munkatársain. Eközben a lelkiismeret-furdalásának is hangot ad azzal kapcsolatban, hogy nem akadályozták meg a romagyilkosságok egy részét.
Felmerül tehát a gyanúja annak, hogy itt nem csupán egy sértett ember kicsinyes bosszújáról és magánhadjáratáról van szó. Még csak nem is egy magyar ellenzéki csoportosulás ravasz akciójáról vagy nem csak arról. Feltételezhető sajnos a külföldi érdekek kiszolgálása is, egy felépített művelet részeként. Az olyan érdekcsoportoké, amelyek már régen nem tudják kiterjeszteni hazánkban a befolyásukat, de láthatóan nem adják fel ezt a harcot. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy amikor a Soros György-féle szervezetekről kérdezik, Katrein kijelenti: nem volt információja arról, hogy ezeknek közük lenne a külföldi titkosszolgálati akciókhoz. Ha pedig ez igaz, Katrein Ferenc veszélyes terepre tévedt.
Az a magyar állampolgár ugyanis, aki abból a célból, hogy Magyarország alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, hazaárulás bűntettét követi el, és öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha pedig mindezt állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával követi el, akár tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.
Ezzel nyilván tisztában van Katrein Ferenc is. Ha azonban az egykori főnökeire gondol, Galambosra és Laborcra, akiket a saját hazájuk elleni kémkedés vádjával fogtak perbe, mégis megúszták a büntetést, sajnos joggal érezheti úgy, hogy a tettéért soha nem kerül majd bíróság elé. A volt kollégái előtt viszont szégyellheti magát, hiszen ezek után már a szemükben sem igazgató, legfeljebb egy izgató.
