Valahányszor egy külföldi médiaorgánum Magyarországot vagy a miniszterelnököt szidja, az S. György és S. Lajos bátyánknak köszönhetően mindenkitől független magyar sajtó öles betűkkel reklámozza a hazát ért gyalázatot. Esetünkben: „Öt pontba szedték, hogy tehetné helyre Trump Orbánt”; „A Washington Post arról ír, hogy Trump jelentse ki, Orbán nem szívesen látott vendég”; „A Washington Post cikke szerint Trumpnak ki kellene tiltania az USA-ból a CEU-törvény és a civiltörvény megfogalmazóit és beterjesztőit”.
Ilyenkor az egyszeri magyar állampolgár szíve öklömnyi vörös mókussá szorul össze, és úgy remeg. János bácsi, a miniszterelnök külhoni szavazója, aki két rend lekaszálása között az okostelefonján böngészi a haladó sajtót, a kertek alatt sunnyog haza, nehogy összefusson a kárörvendő román szomszéddal.
A Kárpát-medence fölött a világszégyen setét felhői gyülekeznek. Hiszen a Föld bolygó hét és fél milliárd lakosából most legalább 750-et ez téma foglalkoztat (ebből 700-an a Körúton belül laknak).
Haladóéknál viszont ünnepnap van, hiszen nincs is nagyobb öröm annál, mint az ország szennyesét mások ablaka alá teregetni. Az amerikai olvasó ismét megtudhatta (a legutóbbi fejmosás március 31-én jelent meg a washingtoni lapban), hogy milyen szörnyű hely Magyarország, rosszabb Romániánál, Bulgáriánál, mi több, Tunéziánál is. Haladóék nem arra gondolnak, hogy a köztudottan kozmopolita amerikai olvasó számára ez körülbelül annyira döbbenetes, mintha mi azt olvasnánk valahol: Szváziföld rettenetesebb Malawinál, Dzsibutinál sőt, a borzalmas Burundinál is, hanem újabb reménysugár támad sivár, elnyomott létükben. Most, most aztán bizonyosan megbukik az ország, a világ és az univerzumot belengő, ibolyaillatú demokrácia egyes számú közellensége, aki egy évtizede folyamatosan meg merészel nyerni minden demokratikus népszavazást.
Mint tudjuk, a célszemélyt már tucatszor is megbuktatták, ami például az amerikai vonalat illeti, André Goodfriendtől kezdve Barack Obamán keresztül Hillary Clintonig, az Amerikai Egyesült Államok elnökjelölt asszonyáig többen is. Az csak a Valóság apró szépséghibája, hogy mindez csak a haladó álmokban történt meg, mert Goodfriend barátunkat a liberális szalonokban inkább egy magyar szőkeség bájai izgatták, mintsem a magyar demokrácia, és az amerikai (meg bármilyen) külügy és titkosszolgálat nem értékeli a házasságtörést, Hillary anyó pedig keresztülhúzta a fogadóirodák számításait, kivéve az általa megbuktatandó közellenségét, aki a választás előtt megmondta, ki lesz a befutó, és akit persze haladóék kajánul kiröhögtek.
A világ- és főleg magyarrengető cikk tanácsokat ad Amerika elnökének, aki köztudottan saját ötletek és tanácsosok híján szenved (szegénynek a családjában is csupán csak kettő akad), miként kell elbánni az Egyesült Államok Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti és Oszama bin Mohammed bin Avad bin Laden után támadt legnagyobb ellenségével. Ugyanis ez Donald Trump vagy Hillary Clinton, vagy Goodfriend, vagy Juncker, vagy Merkel hatáskörébe tartozik, véletlenül sem a magyar szavazók ügye.
Aki a részletekre kíváncsi, olvassa el a szinte mindenkitől független médiaorgánumok kivonatait vagy az eredetit, ha tud angolul és van gyomra hozzá.
Számomra nem annyira a tartalma a fontos, mint inkább a szerzői. Pontosabban egyik a kettő közül. Dalibor Rohác felőlem ott rohacshat meg, ahol van, a demokrácia sosem ásító őreként, a prágai CEVRO nevű civil hisztibázison. Hanem a szerzőpáros másik tagja, honfitársunk: Hajba Máténak hívják, és a Szabad Piac Alapítvány igazgatója.
A Szabad Piac Alapítvány és Intézet egy civil szervezet. A honlapon található ars poeticájuk szerint: „Az alapítvány célja, hogy képviselje, hirdesse, megvédje Magyarországon a szabadpiaci értékeket, eszméket az alábbiak szerint: A klasszikus liberális értékek közvetítése…”. Itt álljunk is le, mert a további ínyencségeket már könnyű kitalálni. Amire viszont nem történik utalás az ars poeticában, az az, hogy ki finanszírozza ezt a jeles szervezetet, amely neve és mottója („Erős gazdaság teremt erős nemzetet”) alapján gazdasági intézménynek vélhető, valójában balliberális és valamiféle zavaros libertarianizmust hirdető propagandaszervezet. Azt megtudhatjuk, hogy az állam nem: „Az alapítvány tevékenységéhez mindennemű állami támogatást elutasít, kizárólag privát és civil (hazai és külföldi céges vagy alapítványi) támogatásokat fogad el.” De hogy kik azok a hazai és külföldi támogatók, nem kötik az orrunkra. Ilyenkor, be kell vallanom, még fokozottabban helyeslem a kormány abbéli törekvéseit, hogy amerikai mintára hadd tudhassa meg az az impertinens állampolgár, kinek a szívügye, netán érdeke ilyen homályos ideológiai fekáliák propagálása.
A Szabad Piac Alapítvány alapítója, jelenleg tiszteletbeli elnöke egyébként nem más, mint a nagyszerű államférfi, Kész Zoltán. Az intézmény működteti a HVG portálján helyet kapó Kapitalizmus blogot, ahol csupa finomság lát napvilágot. Idéznék néhány sokatmondó címet: Pilátus krédója és a nyitott társadalom; Orosz típusú fellazítás és felforgatás zajlik; Ámokfutás a szakadék felé; CEU-ügy: KGB University Press; Dr. Orbán, avagy meg is lehet szeretni Oroszországot. Ez utóbbit bizonyos Hama jegyzi, bátorkodom feltételezni, hogy a rövidítés Hajba Mátét takarja.
Hajba Máté több külföldi gyékényen árulja a hazát. Once again, books are burning in Europe, azaz Ismét könyvek égnek Európában, írja az izraeli Haaretzbe, ugyanott publikálta a Jobbik fenyegető árnyéka Magyarország fölött című sirámát, 2013-ban, amikor Vona még nem számított cuki pajtásnak az Orbán elleni dzsihádban. A 4liberty.eu portálon is pompás cikkeket közöl: Magyar képmutatás; Magyarország az új Oroszország?; Megfélemlített Magyarország stb. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy rájöjjünk, miről sivalkodnak ezek az írások: a pokol Magyarország nevű bugyrában kitört a civil apokalipszis, a Fidesz-vezérkart leszámítva az istenadta nép szomáliai viszonyok közt tengődik, a szavazóközpontokba is a dögletes keleti szél fújja el a falevél súlyú állampolgárokat, hogy ismét kétharmadot szavazzanak a posztszovjet vámpíroknak, és csupán csak az tartja életben ezt az elátkozott tartományt, hogy néhány száz civil aktivista szájában még pislákol a füves cigi.
Angolul valami rohadt jól hangzik a Szabad Piac Alapítvány: Free Market Foundation. Hajba Máté, akinek az életkorát nem sikerült kideríteni, de 2013-ban még jogot tanult valahol Budapesten (az egyetemet nem specifikálja) tudja ezt, a cikkek mellett impozáns portrét találhatunk. Komoly góré ám: az előbb említett jeles intézmény igazgatója, a Polgári Platform alelnöke, az Eötvös Klub alapítója. Szóval el tudja adni magát a taknyos azoknak, akiknek nincs idejük pár percig informálódni és rájönni, hogy ez utóbbi fantomszervezetnek 79 elszánt lájkolója van a Pofakönyvön, és ugyanúgy humbug a Szabad Piac Alapítvány, Intézet és Sor(o)sügynökség, meg a Kész Zoltán-féle Polgári Platform a maga 480 Pofakönyv-rajongójával és legutóbbi, 2015 decemberében megejtett bejegyzésével, amely egy olyan antirasszista eseményt reklámoz, ahol hét ember tolongott…
A Szabad Piac Alapítvány honlapján közzétett cikkgyűjtemény legutóbbi darabját úgyszintén Hajba Máté jegyzi. Ez egy közlemény Putyin látogatásáról, amely A gonosz központja továbbra is a Kreml címen jelent meg a HVG Kapitalizmus blogjában. A szerző az alapítvány képviselőjeként mélyen elítéli a látogatást, főként a meghívót.
Hosszasan kerestem Hajba Máté írását, amelyben a Szocsiban üdülő Putyin zordon színe elé zarándokló Angela Merkelről szedi le a keresztvizet. Lehet, a guglival van baj, vagy valamiféle kettős mércékkel, de az istennek sem találtam…
Mindenesetre vigadozzunk, hogy ilyen jellemek cseperednek föl nyitott magyar társadalmunkban. És szavazzunk meg nekik egy-egy viaszszobrot a Hegedűs István-féle Pantheonban.
