A minap a spanyol parlament megvonta a bizalmat Mariano Rajoy jobbközép kormányfőtől. A bizalmatlansági indítványt a Spanyol Szocialista Munkáspárt nyújtotta be a néppárti miniszterelnök ellen, miután a bíróság kimondta, hogy a Spanyol Néppárt számos korábbi tagja – így többek között a párt korábbi pénztárnoka – érintett egy 2008-ban kitört korrupciós ügyben.
A szocialisták kezdeményezését támogatta a radikális baloldali Unidos Podemos mellett a nacionalista pártok közül a Katalán Köztársasági Baloldal, a Baszk Nacionalista Párt, a Compromís és az Új Kanári-szigetek nevű politikai tömörülés is. A törvényhozás a döntésével automatikusan bizalmat szavazott a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének, Pedro Sáncheznek, aki június 2-án letette a hivatali esküt és elfoglalta hivatalát.
A spanyol demokrácia legújabb kori történetében eddig három alkalommal terjesztettek be bizalmatlansági indítványt a hatalmon lévő kormányfővel szemben: 1980-ban Adolfo Suárezzel, 1987-ben Felipe Gonzálezzel és 2017. április végén Mariano Rajoyjal szemben. A parlament mindhárom alkalommal elutasította a benyújtott kezdeményezést.
A jobbközép-konzervatív kormányfő 2016. október végén csak hosszas tárgyalássorozat után tudott kisebbségi kormányt alakítani a centrista Ciudadanos és a Coalición Canaria nevű politikai erők támogatásával, a szocialista képviselőcsoport tartózkodásával. Rajoy bukásához hozzájárult a tavaly október 1-jén rendezett alkotmányellenes katalán függetlenségi népszavazás, amelynek során Madrid rendőri erőt is bevetett az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, majd ugyanebben a hónapban felfüggesztette Katalónia autonómiáját. A Katalán Autonóm Közösségben lezajlott események és a függetlenségi népszavazás következtében kialakult alkotmányos és intézményi válság tovább gyengítette a kisebbségi kabinet pozícióját.
A spanyol szocialisták egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, ugyanis a baloldali erő összesen 84 mandátummal rendelkezik, amely nem elegendő ahhoz, hogy stabil kormány alakuljon. Ráadásul Pedro Sánchez jelenleg nem is tagja a spanyol parlamentnek. A Spanyol Szocialista Munkáspártnak tehát egy sor fontos kérdésben (Katalónia mellett költségvetési kérdések, nyugdíjrendszer és szociálpolitika, valamint európai uniós politika) együtt kell működnie a radikális baloldali Unidos Podemosszal, a katalán és baszk nacionalista politikai pártokkal, továbbá a Compromís politikai tömörüléssel. Tekintettel a politikai erőtér és a spanyol társadalom megosztottságára, mindez korántsem lesz egyszerű feladat.
A jelenlegi kisebbségi szocialista kormánynak három fő problémával kell szembenéznie.
1. Az alkotmányos és intézményi stabilitás szempontjából kulcsfontosságú kérdést jelent Katalónia helyzetének rendezése. Június 2-án megalakult az új katalán kormány, a Generalitat elnöke, Quim Torra és kabinetjének tagjai is letették a hivatali esküt. A spanyol alkotmány 155. cikkelye, amely Katalóniát a madridi központi kormány irányítása alá vonta, érvényét vesztette. A katalán kérdést megnyugtatóan csak tárgyalásos módon lehet rendezni, melynek során tárgyalni kell a Katalán Autonóm Közösség madridi költségvetéshez való hozzájárulásának nagyságáról és a tartományban elmaradt infrastrukturális beruházásokról.
2. Az ibériai országot érintő migrációs hullám. Spanyolországot Észak-Afrika felől érinti az illegális bevándorlók tömege, amely – figyelembe véve a tavaly augusztusban Barcelonában és később Tarragonában elkövetett terrorcselekményeket – komoly biztonságpolitikai kihívást jelent a délnyugat-európai állam számára.
3. Végül folytatni kell a jobbközép néppárti kormány által korábban megkezdett átfogó szerkezeti reformokat a munkaerőpiac, az államigazgatás és az oktatás területén. A spanyol gazdaság sérülékenységét jelző két makrogazdasági mutató: a bruttó államadósság igen magas, a GDP-hez mérve 98 százalékos arányú, és az euróövezeti szinten a második legmagasabb, valamint a 16 százalékos munkanélküliségi ráta. A versenyképesség növelését szolgáló intézkedéseket kell elfogadtatni a spanyol parlamenttel, többek között javítani kell a kis- és közepes vállalatok termelékenységét és világpiaci pozícióját, növelni kell a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat. Spanyolország a GDP 1,5 százalékát költi innovációra, ami európai uniós összehasonlításban is nagyon alacsony értéknek számít. Az oktatási rendszer szerkezeti átalakítása során csökkenteni kell az iskolaelhagyók jelenleg igen magas, 20 százalékos arányát. Ez utóbbi reformintézkedések miatt feszültség várható a mérsékelt szociáldemokrata erő és a radikális baloldali, populista Unidos Podemos és Compromís frakció között.
A legfontosabb feladat azonban az előre hozott parlamenti választások kiírása és utána egy stabil, megfelelő parlamenti támogatottsággal rendelkező kormány mielőbbi megalakítása. Egy gyenge és instabil kabinet ugyanis tovább növeli a politikai és gazdasági bizonytalanságot, amelynek kedvezőtlen hatásai európai uniós szinten is megmutatkoznak.
A szerző a Budapesti Gazdasági Egyetem tanszékvezetője