A régióból Románia, Bulgária és Horvátország van mögöttünk. A legjobb – 27. – helyezése Csehországnak van. Lengyelország a maga 33. helyével a 2015. évi pozíciójában maradt. Szlovákia viszont hat helyet ugrott előre, így a 40. pozícióba került.
A listát Hongkong, Svájc, az Egyesült Államok, Szingapúr és Svédország vezeti. Németország kéthelynyi lecsúszással a 12., Ausztria két hellyel előrelépve a 24.
Az IMD a listát a népesség és a GDP nagysága szempontjából egymáshoz közel lévő országokra külön is elkészítette.
A húszmillió lakosnál kevesebb népességű országok között a 26.-ak, és a 20 ezer dollár alatti egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok között – ezekből 31 van – a 17.-ek vagyunk. Ezen a listán Csehország a harmadik. A tanulmány szerint Magyarországon javult a kormányzati döntések transzparenciája, némiképpen egyszerűsödött a jogi és a szabályozási környezet, és továbbra is jó az infrastruktúra minősége.
Viszont arra figyelmeztet, hogy a bürokrácia még mindig nagy, ez – tegyük hozzá, különösen a kis- és középvállalatok (kkv-k) esetén – jelentős többletköltséggel jár, ami versenyképesség-rontó tényező.
Továbbá nőttek a munkaerő-problémák, kevés a szakképzett munkaerő, és gondot okoz az egészségi állapot is. A tanulmány arra is rámutat, hogy az exportban csökkent a nagy hozzáadott értéket tartalmazó, innovatív termékek aránya, ami strukturális problémát jelez, illetve felhívja a figyelmet az innovációs szint gyengeségére. A romló innovációs teljesítményt és az EU-átlagnál nagyobb adminisztrációs terheket a tanulmány a mielőbb kezelendő problémák között említi meg.
Legrosszabb pozícióinkat is az említett területeken értük el. Az agyelszívás veszélye tekintetében csak egy országban rosszabb a helyzet, mint nálunk. Ezzel kapcsolatban a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a még mindig alacsony bérek, a munkahelyi körülmények és a munkavállalók alacsony motiváltsági szintje miatt a cégek nehezen tudják megtartani a jó munkaerőt, illetve nem tudnak vonzó munkahelyeket kínálni.
Például a munkavállalók motiváltsága tekintetében is csak két országban rosszabb a helyzet, mint nálunk. Mindez nyilván összefügg az agyelszívásban elért rossz pozíciónkkal. Innovációs eredményeink alapján az 54., a gazdasági diverzifikáltság tekintetében pedig az 51. hely a miénk. Ennek a két pozíciónak kellene javulnia ahhoz, hogy nagyobb hozzáadott értéket és innovatív tartalmat hordozó termékeket nagyobb arányban tudjunk exportálni.
Jó viszont a pozíciónk a céges nyereségadó nagysága, a GDP-hez mért nemzetközi kereskedelem nagysága, az egy főre jutó reál GDP-növekedés, a turizmus teljesítménye, az infláció, a felsőfokú végzettségű női munkavállalók és a vállalkozásindításhoz szükséges időtartam rövidsége tekintetében. Azonban a legrosszabb, 61. helyen vagyunk a társadalom öregedése és a „kompetens felső vezetők” rendelkezésre állása tekintetében.
Továbbá a tanulmány szerint a globalizációval szembeni ellenérzések is nálunk a legerősebbek. Igaz, e tekintetben a környező országok pozíciója sem tér el nagyon a miénktől: Ausztria az 51., Lengyelország az 57., Szlovákia pedig az 50. helyen van.
Amire azonban feltétlenül fel kell figyelnünk, az a kkv-k állapota. E tekintetben nagyon le vagyunk maradva a régiónkban: az osztrákok a 6., a szlovének a 14., a szlovákok pedig a 20. helyen vannak, mi viszont az utolsó előtti, 59. helyre szorultunk.
A tanulmánnyal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak elemzései és következtetései két forráson, statisztikai adatokon és kérdőíves felmérésen alapulnak. Az utóbbi megbízhatósága függ a megfelelő reprezentációt jelentő mintától.
Ettől függetlenül azonban az összehasonlításokból hasznos információkat szűrhetünk le arról, mely területeken kell javítani a teljesítményünket ahhoz, hogy versenyképességünk javulhasson.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár
