A választási kampány hajrájában az ellenzéki politikusok megnyilvánulásairól gyakran jut eszembe az egykori vaskancellár, Otto von Bismarck mondása, miszerint soha nem hazudik annyit az ember, mint vadászat után, háború alatt és választás előtt.
De mikor hazudik a Jobbik? Erre a kérdésre egyre nehezebb választ adni, főleg azóta, hogy Mirkóczki Ádámot megszállta az ihlet és gyurcsányi babérokra törve bevallotta: semmi nem volt igaz abból, amit 2010 előtt mondtak önmagukról. Magyarán szólva hazudtak reggel, éjjel meg este – ahogy azt a volt szocialista miniszterelnök mondta azon a bizonyos zárt MSZP-s frakcióülésen Őszödön 2006 nyarán.
Mirkóczkinak sikerült továbbfejlesztenie a gyurcsányi hazugságbeszédet, hiszen a Jobbik szóvivője a nyilvánosság előtt, a Zugló TV-nek adott interjúban vallott színt. Ráadásul azt állította, hogy a legalapvetőbb dologról, a saját politikai hitvallásukról, identitásukról hazudtak éveken át. Mirkóczki szó szerint ezt mondta:
„Vona Gábor már 2012 körül nyíltan beszélt a pártban arról, hogy mi az utunk, és hogy aki náci romantikára vágyik, az csináljon magának másik pártot. Ezen mind végigmentünk, de voltak, nem kevesen, akik nem tartottak velünk. A nagy részük magától kilépett. De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.”
Ezt már a partvonalon túlra szorított Novák Előd sem hagyta szó nélkül, a Jobbik volt parlamenti képviselője közösségi oldalán keményen visszavágott Mirkóczkinak.
„A Jobbik mai politikáját igyekszem a választásig nem minősíteni, de a múlt meghamisítását nem tűröm a párt vezetőitől sem. Az, hogy fasisztának minősítik a régi Jobbikot, túlmegy minden határon. Ezt kell visszautasítani, nem pedig a Nemzeti Színházat meggyalázó Alföldi Róbert leváltásáért tartott tüntetésünket megtagadni.”
Novák felháborodása is igazolja, hogy Mirkóczki szavaival ellentétben nem csupán a retorika volt más régebben. A parkolópályán lévő jobbikos kommentjének utolsó mondata a szóvivő Alföldi Róbertről szóló magasztalására reagált. Mirkóczki szerint ugyanis a rendező nemhogy belefér, hanem egyenesen feltétele egy normális országnak.
Arról az emberről beszélt így, akit 2010. december 1-jén még – jogos fölháborodottságukban – hazaárulónak neveztek a jobbikosok, mivel igazgatóként azon az évfordulón, amikor Románia bekebelezte Erdélyt, a Budapesti Román Kulturális Intézet kérésére átadta a Nemzeti Színház nagytermét egy ünnepség megtartására, ezzel megsértve minden jóérzésű magyar embert. Akkor a Jobbik így írt Alföldi tettéről:
„Kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagykövetség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak.”
Egy interjúhoz minimum két ember szükséges, és itt komoly jelentősége van annak is, hogy kivel ült le beszélgetni Mirkóczki. A kérdező nem más, mint Tóta W. Árpád, aki régebben az Index megmondóembereként a militáns liberális vonalat képviselte és olykor mindent és mindenkit alulmúlva, a morális nullpontot megcélozva írt vérlázító cikkeket.
Talán a legmélyebbre 2005. április 2-án süllyedt, amikor II. János Pál pápa haláláról értekezett Game over JP2 címmel. Csak emlékeztetőül idézzünk egy mondatát: „A pápa nem mond le, nem vonul vissza, nyüzsög körülötte a másod- és harmadvonal, kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával.”
Ez Tóta W. Árpád, és ezzel az emberrel beszélgetett kedélyesen a Jobbik szóvivője arról, hogy már Alföldi Róbert is belefér, és különben is csak retorikai fogás volt annak idején a nemzeti radikalizmus, no meg a „náci romantika”.
Erről egyébként sokat mesélhetne Szegedi Csanád is, aki, miután felismerte zsidó gyökereit, kilépett a Jobbikból. Egy tavaly készült interjúban az egykori Jobbik-alelnök, a radikalizmus egyik korábbi élharcosa azt mondta: a Jobbik bűnben fogant és azóta is abban élő politikai szervezet, amelynek vezetői számos társadalmi feszültséget okoztak és okoznak ma is, ezért semmi esély arra, hogy Vona Gáborék centrumpárttá váljanak.
Azt, hogy az antiszemitizmus nem csupán retorikai szinten jelent meg a Jobbikban, Kulcsár Gergely példája is bizonyítja, aki egyébként ma is tagja a pártnak. A Hajdú-Bihar megyei politikus többek között arról ismert, hogy beleköpött a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőkbe. Kulcsár volt az is, aki a helyi alapszervezet logójának egy nyilaskeresztet javasolt kicsi horogkereszttel, egy másik alkalommal pedig horogkereszttel kívánt boldog ünnepeket a párttagoknak.
Mirkóczki Ádám „őszödi beszédét” egyelőre nem kommentálta a letagadott múlt egyik emblematikus alakja, a Jobbik alelnöke, Toroczkai László. Pedig érdekelne, mit érzett, amikor megnézte az interjút, és milyen gondolatok jutottak eszébe párttársáról, illetve az exindexes, keresztény- és nemzetgyalázó újságíróról, aki Mirkóczki szerint már szintén „belefér”, sőt egyenesen feltétele egy normális országnak.
Az biztos, hogy ezek után a Jobbik politikusainak egy szavuk sem lehet, ha bármikor leírjuk róluk, hogy hazudnak, mert morálisan lenullázták magukat. Ugyanis ha évekig hazudtak a legfontosabb dologról, akkor bármit mondanak, az hiteltelen.
A kérdésre tehát – hogy mikor hazudik a Jobbik – talán egy másik kérdéssel válaszolhatunk: mondtak valaha igazat?
