Csinos tűzijáték volt! Órákon keresztül robbantak a palackok egymás után. A közelébe sem lehetett menni, de emlékeim szerint senki sem sérült meg. Ha viszont mindez, mondjuk, Párizs belvárosában történik, aligha csak két számjegyű a halottak száma. Európa titkosszolgálatai csak most kezdik felmérni, mekkora a potenciális veszély, és 12 ezerre becsülik a kontinensre átdobott iszlám harcosok számát.
A napokban Székesfehérvárott is letartóztattak két embert, akik az Iszlám Államhoz kívántak csatlakozni. Az már csak jelzésértékű, hogy őrizetbe vételük után az Igazságügyi Elmemegfigyelő Intézetbe kerültek. De a veszély valóban itt van.
Hangsúlyozom, nem arabellenes vagyok. Az egyetemi kollégiumban a legjobb barátom egy matematikus volt, Szulejmánnak hívták, igazi sötétbarna afrikai, két kontinens kultúrájával. Volt aztán Szolimán, a hazai pszichológusszakma közkedvelt tudós alakja, és ma is van ébenfa színű ismerősöm, aki talán több magyar népdalt tud, mint én, pedig abban én is otthon vagyok. Nem előítélet tehát, egyszerű valóságismeret, hogy a migránsok többsége ezen a kontinensen beilleszthetetlen. Arab tolmács ismerősöm szerint a többségük a saját nyelvén sem ír-olvas. Saját, freudi alapú elemzésem szerint a radikális arabok személyisége szerkezetileg alapvetően különbözik a keresztény–zsidó európaitól.
Jó ellenpont nekem, hogy egy szegedi régészprofesszor milyen elismeréssel nyilatkozik arab munkásaikról. Miért is lenne ellentmondás: két külön világ, amelyben másként működünk. Ideát, Európában viszont láthatóan nem működik az iszlám–keresztény–zsidó együttműködés. Angela Merkel Willkommenskulturja generális csődöt mondott, ez ma már a nyugati sajtóban is közismert. Bukik-e, mikor bukik, ki jön helyette? Aligha kétséges, az egész EU működésmódját, illetve azt megelőzően a gondolkodásmódját kell újjáírni. De egy gondolkodásmódot nem lehet írni! Újragondolni esetleg lehet.
Csonka Magyarországon egy ideje valamennyire beindult a gondolkodás. Néha az az érzésem, jobban, mint az egykor oly szabad Nyugaton. Ők még a political correctness béklyóiban, néhol valóságos bűvöletében élnek. Nemzetünk határon túlra szorult részében néha élénkebben működik az agy. Talán egyszer hatása is lesz ennek.
Visszatérve a szigetvári hősi halálokra és halál-okra, bizony meghatározó volt a török birodalmi hajtóerő és persze az iszlám. Ma ilyen formában nincs beazonosítható birodalmi nyomulás, ellenben az iszlám mint szervezőerő keményen és kiszámíthatatlanul működik. Nincs birodalmi felvonuló hadsereg, de van derékra kötött öngyilkos öv mint pusztító erő, cikcakkban Nizza promenádján emberek tucatjait halálra tipró kamion és egy, az utolsó pillanatban megállított gázpalackos teherautó.
A pusztítás eszközeiként a hétköznapi életben is számtalan módot lehet találni. Azt, hogy milyen veszélyforrást jelent az iszlám terrorista harcmodor, lassan megértik a nyugati titkosszolgálatok – íme, most füleltek le egy németországi terrorakciót –, de lassanként megtanulják a közélet szereplői is. Magyarország igen gyorsan reagált a kerítés építésével. Kapott is a nyakába hideget-meleget – nyugatról is, és persze fürge hazai törpepártoktól nem kevésbé. A látszatot mindig annyira kedvelő Fletó haza is költöztetett – egy éjszakára – egy menekültcsaládot. De hát ő hol beköltöztet, hol maga költözik be. És mindig több kamerával együtt. Szereti magát több dimenzióban látni. Már egy éve is a Willkommenskultur igazi élharcosának tűnt, igaz, ő mindig ott élharcol, ahol a legnagyobb tekintélyűek. Most véletlenül Angela Merkel irányvonala mellett állt ki.
Az, hogy Nándorfehérváron Hunyadi győzelme, a gyulai vár és számos kisebb végvár harca, Szigetvár és Eger hősi küzdelme hogyan fékezte le vagy éppen vezette vissza az oszmán előrenyomulást, az iszlám terjeszkedést egykor, Fletót nem zavarja a döntéseiben. Nekimegy ő sok száz évünk dicsőségének is, ellenzi Zrínyi elszánt eszméit, a kereszténységet egyébként is, ha lehet, csípőből háttérbe tolja. A magyarság ezúttal – múlt év óta – ismét gátat szabott az iszlám térhódításnak. A népszavazás néhány hét múlva bástyát építhet, erősíthet. Sebaj, ne menjünk el szavazni, mert szerinte és néhány kis párt szerint a kormánypártok pozícióját gyengíteni kell. Hogy mindezzel a nemzet pozíciója gyengül? Na és! Merkel és Soros a Willkommenskultur és a nyitott társadalom támogatója. És onnan még folyhat a választásokra egy kis lé.
Ha végiggondoljuk, átugorva az időeltérést, nem tudom, hogy Fletó egykor Szulejmán sajtófőnöke lett volna, avagy alvezír.
A szerző pszichológus