Gróf Andrássy Gyula (1823–1890) régi magyar arisztokratacsalád sarja, a XIX. századi magyar történelem meghatározó alakja. Élete regényes, de mégis valóságos. Nemzetéhez, még ha kompromisszumot kötött is, haláláig hű maradt. Éppen 150 esztendeje annak, hogy Ferenc József a dualizmus első magyar miniszterelnökévé nevezte ki.
Gróf Andrássy Gyula fiatalon részese lett a közéletnek. Jogi tanulmányait követően bekapcsolódott Zemplén megye politikai életébe. Eszmerendszerét nagymértékben befolyásolta Széchenyi István irányvonala. Később már Széchenyi is egyenesen a leendő nádort vélte látni Andrássyban. 1848. március 15-én tagja lett a Bécsbe utazó magyar delegációnak. Nemcsak az elvi politizálásban vett részt, hanem a harcokban is: Pákozdnál, az isaszegi, a nagysallói csatában, majd Komárom várának felmentésénél, Pest-Buda visszafoglalásában is szerepet vállalt. Végül nagy fordulat állt be: a jó diplomáciai érzékkel megáldott, a külföld számára is elfogadható magyar arisztokratát 1849. május 19-én isztambuli diplomáciai megbízatásra terjesztették elő. A török fővárosban fő feladata a török kormány meggyőzése volt arról, hogy járjon közben a románoknál az osztrák császári csapatok lefegyverzése ügyében.
A nagypolitikai egyensúly fenntartása azonban ekkor is fontosnak bizonyult. A törökök az angolok támogatása nélkül, félve az oroszoktól, nem mertek lépni. A szabadságharc hamarosan véget ért. Andrássy annyit tudott elérni a törököknél, hogy a magyar emigránsokat nem szolgáltatták ki az osztrákoknak. 1849 novemberében Párizsba távozott.
Távollétében, 1851. szeptember 21-én, in effigie (képmásában) felakasztották. Tevékeny tagja lett a magyar emigrációnak, diplomáciai kapcsolatait tovább építette és katonai tanulmányokat folytatott. 1856-ban Párizsban elvette feleségül Kendeffy Katinkát (1830–1896). A remek retorikai érzékkel és csinos külsővel megáldott Andrássy és a szintén ünnepelt szépségnek számító Katinka szerelmi házasságot kötött. A házaspárnak három gyermeke született, Tivadar, Gyula és Ilona. Az amnesztiát végül Andrássy anyja, gróf Szapáry Etelka érte el.
Andrássy 1858-ban hazatért, s Deák Ferenc köréhez csatlakozott, rész vett az 1861-es és 1865-ös országgyűléseken, és nagy szerepet vállalt a kiegyezés létrejöttében. 1865-ben Deák Ferenc megjelentette híres húsvéti cikkét; az ezt követő, kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője maga Andrássy lett. Amikor a bécsi udvar elfogadta a feltételeket, Ferenc József Deák javaslatára Andrássyt nevezte ki az új magyar kormány miniszterelnökévé 1867. február 17-én. Mindegyik politikai oldal elfogadta Andrássy személyét. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, és a szertartáson a nádort Andrássy képviselte. A koronázáskor a nádor és az esztergomi érsek helyezte a koronát a király fejére. Történelmi jelentőségű eseménynek számított, hogy a szép akasztott férfi a magyar szabadságharc leverőjét, az osztrák császárt koronázta meg.
Andrássy 1867. február 17-től 1871. november 14-ig miniszterelnök és egyben hadügyminiszter is lett. A dualista rendszer egyik élharcosává és védelmezőjévé vált, mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. Nagy harcot folytatott a trialisták ellen. Belpolitikai téren a modern polgári Magyarország megszületéséről beszélhetünk miniszterelnöksége idején: Eötvös József megalkotta a nagyon modern nemzetiségi törvényt, megszületett a véderőtörvény, életre hívták a korlátozott önállóságú honvédséget, 1868-ban megtörtént a horvát–magyar kiegyezés, felállították az Állami Számvevőszéket a pénzügyek ellenőrzésére. Miniszterelnöksége idején alapozták meg a modern polgári államrendszert, polgári törvénykezési rendtartás született, és bevezették a kötelező elemi oktatást is, valamint kettéválasztották a közigazgatást és az igazságszolgáltatást.
1871 novemberében már a Monarchia külügyminisztere lett. Külpolitikájában kiegyensúlyozott irányvonalat követett: mindvégig oroszellenes és németbarát politikát folytatott. 1878-ban, a berlini kongresszuson eldőlt: a Monarchia okkupálja Bosznia-Hercegovinát. A gróf ezután politikai támadások kereszttüzébe került, 1878. október 7-én még aláírta a francia- és oroszellenes kettős szövetségi szerződést Németországgal, majd egy nap múlva lemondott tisztségéről. A miniszteri posztról távozott, de továbbra is megmaradt országgyűlési képviselőnek. Élete végéig hű maradt a dualista politikai rendszerhez.
Nagyon büszke volt katonai címeire, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Meglehetősen nyitott maradt a korszak írói és művészei irányában, fiatalkorában sokat rajzolt, ez a későbbiekben művészetpártoló tevékenységében éledt újjá. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökeként egyik megálmodója volt a modern főváros arculatának. Saját kastélyait – a tőketerebesit, a tiszadobit, a dobrinit – is ő maga tervezte meg.
Miután visszavonult, szívesen tartózkodott az Opatijához közeli Voloskóban lévő villájában, itt hunyt el 1890. február 18-án. Emlékét a villa kőfalán latin nyelvű márványtábla őrzi. A Magyar Tudományos Akadémia épületében ravatalozták fel. Az egész nemzet gyászolta.
Hamvait Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra, halálának másnapján Tisza Kálmán miniszterelnök Andrássy-emlékmű előterjesztésére tett javaslatot. Lovas szobrát 1906-ban avatták fel a Parlament előtt. Az ünnepségen, a közös miniszterekkel együtt Ferenc József is jelen volt. Zala György szobrász és Foerk Ernő építész alkotása a második világháborúban megrongálódott, a szobrot eltávolították, egyes feltételezések szerint a Sztálin-szoborba olvasztották.
A Kossuth tér rekonstrukciója során az alkotást eredeti formájában és helyén állították fel, amelyet 2016. szeptember 13-án avattak fel. Andrássy síremléke a felvidéki tőketerebesi kastély parkjában látható. Budapest legszebb sugárútját szintén róla nevezték el, bár ahogy szobrát 1945-ben eltüntették a Kossuth térről, úgy a sugárutat is átnevezték Sztálin, majd Népköztársaság útjára.
Nemcsak a műkedvelőket, hanem a történészeket is igencsak foglalkoztatta Andrássy Gyula és Erzsébet királyné kapcsolata, amely valószínűleg mindvégig beteljesületlen maradt. Először 1866 januárjában találkoztak. Azonban szinte biztos, hogy Erzsébet és Andrássy kettesben nem is töltöttek időt. Kapcsolatuk a kölcsönös tiszteleten alapult. Andrássy haláláig Sissi egyik legjobb barátja maradt. Gróf Ferenczy Idán, Erzsébet magyar társalkodónőjén keresztül leveleztek, elsősorban a magyar politikai útjairól, alternatíváiról. Az tény, hogy gróf Andrássy Gyula valóban szívtipró volt, gyakran félrelépett, nehezen állt ellen a női nemnek; úgy tartották, hogy Jókai Róza (a későbbi Feszty Árpádné) is az ő gyermeke volt.
Az utódok és a család sorsa nagyon érdekesen és sokszínűen alakult. Andrássy Tivadar örökölte meg édesapja után a tőketerebesi birtokot és a tiszadobi kastélyt. A szintén szépségéről híres gróf Zichy Eleonórával kötött házasságából négy lánygyermeke – Ilona, Borbála, Katalin és Klára – született. Andrássy Tivadar korán, 1905-ben elhunyt, ezért ifjabb Andrássy Gyula vette el Zichy Eleonórát, a négy gyermeket is ő nevelte fel. Ifjabb Andrássy Gyula szintén a politikai pályát választotta: a nemzeti liberális eszme híveként 1906 és 1910 között belügyminiszter, a háború végén külügyminiszter lett.
Idősebb Andrássy Gyula mind megjelenésében, mind politikájában az eleganciát tükrözte. Küzdött a reformkor idején, küzdött a forradalom és a szabadságharc éveiben, hónapjaiban. Az önkényuralom idején emigrált, majd csendesen, de határozottan visszatért a magyar politikai életbe. A reális kompromisszumot választotta 1867-ben. Így lett a dualista rendszer alapjainak megszilárdítója, majd külpolitikai téren egy erős, magyar állam képviselője. Öröksége nem csak a politikában hagyott nyomott.
Utódai a XX. század viszontagságai ellenére, még ha eltérő utakat is jártak be, őrizték XIX. századi, híres felmenőjük emlékét, igyekeztek hűek maradni az Andrássy névhez.
A szerző történész
